Hajónapló

Egyszer elhatároztam, hogy építek egy vitorlás hajót, azon fogok lakni és oda megyek a világban ahova kedvem van. Erről szól ez a napló. Az utolsó napok egyből megjelennek, a korábbiak az oldal legalján a "következő oldal"-feliratra, vagy itt a jobboldali doboz "Archivum"-feliratára kattintva. (javaslom a "Tovább" rovatot ahol hetes bontásokban lehívható) Ez a vitorlás még nem "Ő", de pont ilyen lesz . A neve AMAPOLA. Egy gaffos ketch akinek ez mond valamit, akinek nem, annak csak annyi, hogy egy retro hajó, mintha 100 éve épült volna. Küllemében a vitorlás hajók aranykorát idézi, azt az idõt, amikor a Panama csatorna még nem létezett, ezért a gõzhajók nem versenyezhettek a Horn fokot megkerülve a vitorlásokkal, mert nem tudtak útközben szenet felvenni és annyi nem fért beléjük, hogy megtegyenek egy utat Európa és a távolkelet között. Ezért az óceánok hullámait gyönyörûséges vitorlások szelték, és nem sejtették, hogy nem sok idõ múlva megtörténik velük az a szégyen, hogy árbocaiktól megfosztva, gõzhajók vonszolják õket szénnel és egyéb ömlesztett árúval megrakodva uszályként.... Nos hogy honnan a név? "AMAPOLA", az a múlt század húszas éveiben volt világszám, mely egyik kedvencem, (nem utolsósorban a Volt Egyszer Egy Amerika c. film Moricone- , illetve a Los Iindios Tabajaras délamerikai folk feldolgozás nyomán,de a három tenor is danolta ( http://www.youtube.com/watch?v=209Se4Dbm90 ) valamint egy régenvolt hondurasi egzotikus tengeri kikötõ. Amúgy spanyol szó és mákvirágot illetve pipacsot jelent, ami anyám kedvenc virága volt, csak vadon él, ha leszakítják azonnal elhervad, hiába teszik vízbe. Nem mellékes elõnye, hogy a kikötõi bejelentkezésekkor könnyen betûzhetõ, minden náció ki tudja mondani, nem úgy mint tengerész koromban amikor lebetûztük a "PETÕFI" büszke magyar tengerjáró nevét mondjuk Szingapúrban ( papa, echo, tango,oszkar, foxtrott, india) hát aztán ezt ahogy a kínaiak kimondták...., nem tudom ki ismert volna rá. Szép, szép és nemzeti büszkeségünket tápláló, egy magyar név, de csak itthon használható mondjuk ilyen mint a Csokonai, vagy Ady, vagy, hogy tovább idézzem a ténylegesen valaha létezõ magyar hajónévben megtestesült idoljainkat, Vörösmarty, esetleg Székesfehérvár. A tervezést, majd az építést 2004-ben kezdtem. 2006 január elseje óta csak ezzel foglalkozom. Pillanatnyi pozició: 47 fok 27 perc 35,60 másodperc északi szélesség, 19 fok 04 perc 29,97 másodperc keleti hosszúság. Fentieket sok évvel ezelőtt írtam. Időközben sokminden változott. Rájöttem, hogy a hajózást nagyon szeretem, de sokkal jobban szeretek építeni valamit. Miután a hajónak kell egy kikötő, lett egy saját ház kikötővel Ráckevén, azt építem fejlesztem mostanában, tehát a hajóblog életmódbloggá változott.

Friss topikok

  • A Tengerész: @Műszaki: Na ez az a hülyeség amért nem gondolom követendőnek ennek a srácnak az elképzeléseit. ww... (2024.03.07. 19:50) Hétfő.
  • KAMA3: Én bevallom őszintén, hogy erre az időre (félig szándékosan) felfüggesztettem a blogod olvasását, ... (2024.03.01. 09:56) Csütörtök.
  • A Tengerész: @Ha nem írok ne válaszolj!: Már lezártam. Majd építek egy ferde rampát amin feltolom a talicskát. ... (2024.03.01. 00:31) Szerda.
  • A Tengerész: @Paduc: Rémlik.... (2024.02.25. 02:14) Szombat.
  • A Tengerész: @akiga: Igen tudok róla. (2024.02.23. 08:39) Szerda.

Linkblog

harmadik rész, mentés a régi naplóból

2008.01.26. 21:25 :: A Tengerész

2006, május 30. kedd.

Bedolgoztam a fenékbe 12m 30 x 30-as szögvasat. Arról van szó, hogy a szalon bal oldalán lévõ bútor sort indítom. Ez kezdõdik a belépéskor balra egy navigációs asztallal, ez egy 90cm széles quasi íróasztal, felette lesznek a mûszerek, bal kéz felõl már ott van a fõkapcsolótábla, majd egy alacsony fallal határolva a patkó alakú ülõbútor, közepén asztallal. Az asztal lesûlyeszthetõ és akkor valamelyik háttámlát berakva rá dupla ágy. Nos ennek a cuccnak kellett az alapozáshoz ledarabolni, behegeszteni, lefesteni a szögvasakat. Nagyon ki kell találni, hogy ergonómiailag tökéletes legyen. Most pl. gondolkodóba estem, hogy jól választottam e meg a majdani háttámlák vastagságához a beülõmélységet, mert ha a támlák vékonyabbak lennének mint a 15cm vastag úlõ/fekvõ matrac (kivéve az asztalra berakósat) akkor csökkenhetne a patkó végén a beülõmélység és nagyobb lehetne az asztal, úgy hogy lehet, hogy holnap egy két vasat átszabok. Most még nem nagy ügy, csak arra kell vigyázzak, hogy bele ne vágjak a sikítóval a fél-egy centivel alatta lévõ édesvíztankok 0,8-as lemezébe. Ezeket hegesztéskor vizes ronggyal kell takarnom, nehogy beleégjen a fröcskölõ vas, mert onnan kezdve a rozsdamentes lemez rozsdásodni fog. Ha elrontom a bútoralapot, ezen már késõbb nem lehet változtatni és kényelmetlen, vagy legalábbis unpraktikus lesz. Csökönyösen ragaszkodom ahhoz, hogy a sûlyszthetõ asztalnak csak egy lába lesz . Ez két teleszkóposan egymásba csúszó négyzetes (80x80) zártszelvény lesz, az alaplemezt már be is hegesztettem, szilárdan bekötve a bordákhoz. Kell bele találjak egy erõs rugót, aminek a rugóútja olyan 30 cm. Ez alaphelyzetben feltólja az asztallapot 75 centire, ahol beklattyan egy ütközõ pöcök. Ha ágyat csinálok, ránehezedem az asztalra, elõtte kihúzom a pöcköt, lenyomom a lapot a rugóerõ ellenében és amikor eléri a lap az ágyszintet beklattyan a pücök egy mélyebben lévõ furatba. Reggel ugyanez fordítva. Elvileg akár mûküdhet is, csak találni kell egy ilyen rugót. Még fogalmam sincs hol keressek, aki tudja szóljon!


2006, május 25. csütörtök.

Beburkoltam a jövendõbeli navigációs asztal bal oldalán, a cockpittal határos falat. Ide kerül a fõkapcsolótábla dupla ajtaja. A szerelvények, mûszerek, kapcsolók alapvetõen a felsõ ajtón vannak, az alsó tartalék, (meg ez takarja a sorozatkapocsléceket) hogy ha késõbb valamit még fel kell rakni, legyen hova. A képen ( képek 2) látszik, hogy még beépítés elõtt már kellett felrakjak egy választó-kapcsolót a villanyboylernak, ami parti áram esetén kapcsolja ki-be két teljesítményfokozatban a boylert. A navigációs mûszertábla az asztallal szemben a backboard falon lesz. Minden zsanérosan könnyedén nyitható, a vezetékek flexi kábelkorbácsokban összefogva "omegába hajolva" követik az ajtónyitást, abszolút kiküszöbölve a profi hajókon szokásos "rövid vezetékeken lóg a tábla, egyszer-kétszer kihajtható csavarokkal rögzítve" megoldásokat.


2006, május 23.kedd.

Tegnap vettem három tábla fehér dekoritlemezt és nekiálltam a szekrényoldalt beborítani. Kontakt ragasztót használtam, ami remek anyag, de ha egyszer rosszul illeszti oda az ember, nem lehet javítani. A belsõ oldalon el is szúrtam, úgy hogy itt két darabból áll a borítás. Sebaj, majd rakok oda egy polcot. De többet ilyet nem csinálok. Ez az OSB olyan undorító anyag, hogy ez volt az utolsó, hogy hozzányúltam. Délután meghozta a konyha munkalapot a Józsi. Szép nagy darab, egy méter széles ( mondjuk ebbõl 40 centi az edényes szekrénybe esik) és 2,60 hosszú, három centi vastag vörösfenyõ. A felsõ oldalát ennek is beborítottuk dekorittal. A korábbi balsiker nyomán kissé aggódtam, de hárman baj nélkül felraktuk a dekoritot, pedig elég sanyargatottak voltak a körülmények, a hajó mellett egy kis állványkán csináltuk, méteres gazban, miközben hullott ránk a kanadai nyárfa vattaszerû termése, hogy az is forogjon a sírjában aki ezt az undorító növényt behozta az országba. Helyreraktuk, pontos volt milliméterre, mert szombaton csináltam a maradék OSB-bõl egy sablont és az után vágta méretre a Józsi. Ma oda is csavaroztam a helyére. Nagyon jól mutat, de csak azután jutott eszembe, hogy le kellett volna fényképezni jelen napló számára, hogy már telepakoltam szerszámokkal. Elõtte letakartam az egészet dobozokból kitermelt vastag kartonokkal, hogy ne sérüljön. Éppen a papundekliket hajigáltam kifelé a raktárnak használt hátsó kabinból, amikor korombéli sörtehajú köpcös ember tünt fel a létra tetején. Érdeklõdött eladó e a hajó, mert, hogy ki van írva.(Ez hülyeség, egy nagy fekete táblát állítottam a hajó elé és krétával rárajzoltam, hogy fog kinézni, meg hogy "Tervezõ=beruházó=kivitelezõ=tulajdonos= Bartyik Vilmos, határidõ>2006, szóval ahogy építkezéseken szokott lenni, meg ennek a faliújságnak a címét, ezt nézte eladó táblának új ismerõsöm.) Bemutatkozás után dõl belõle a szó, van egy motoros hajója, de most épít egy nagyobbat, 4m széleset 16m hosszút, 200 lóerõs "Z"hajtás lesz rajta, mindjárt ceruzát kért, hogy lerajzolja, adtam neki, mutattam a papundeklit az asztalon, hogy oda rajzolhat. 0,5-ös ceruzával rajzolok szerkesztek a finom illesztések miatt, az ember viszont minimum ácsceruzához, vagy inkább hegyikrétához szokhatott, fel sem tünik neki, hogy az elsõ centinél kitöri a hegyet, csak vési a papírt és csodálkozik miért nem fog a ceruza. Magyarázom, hogy ez finom holmi, könnyû kezet igényel, de közli, hogy a légióban nagyon megerõsödött a keze, most hogy mondja kiköpött Tuskó Hopkins. Nem mindennapi versenyzõ, kiderül van egy csomó közös ismerõsünk, mesél az épülõ hajójáról, sokkal használhatóbbnak tünik, mint a múltkori delikvens, aki filcbõl akart hajót csinálni. Kikisérem a kocsmáig, meghív egy akármire (csak buboréktalan ásványvizet iszom) hogy megmutassa a fényképeket. Valóban profi a pali, óriás vashajót épít, nekem egy bajom van vele, meg is mondom, öregségemre minden köntörfal lehullott rólam, ez a laposfenekû tepsi, hiába van alúl egy kicsiny "V" formájú gerinc nem fog fordulni neki. Hiába hajtja ki a "Z" hajtómûvet, csak az fog történni, hogy keresztbe áll a hajó, de egy darabig még ugyanabba az irányba fog haladni, mint a manöver elõtt. Új ismerõsöm azonban kételkedik ebben, nagyon bízik az erõs motorban, meg az elõre-hátrákban. Valószinûleg motoros hajóvezetésben magasan felette áll az én gyakorlatomnak, nem vitatkozom, de továbbra is az a véleményem, hogy kellene a hajó fenekére még valami laterálfelület, mert ismerem a borzamat, amikor schwert nélkül kell a jolléval fordulni, mert nincs elég mély víz a hajó alatt. Ö volt ma a második látogató, reggel amikor a gumicsónak szerviz mellett robogtam, ismerõs õsz fej tünt fel egy mikrobusz volánja mögött, visszafordultam, csakugyan a Kõ Pityu volt (becsületes nevén Kõvári Ístván) régi jóbarát, vitorlás szövetségi ember, meg motorosvezetõ, még mentett is, amikor a bajnokságon Fonyódon borultam 25-ös jolléval, ami nem nagy dicsõség, de olyan mint boxban a kiütés, csak azzal történik meg aki odamegy. Tetszett neki a hajóm.


2006, május 22. hétfõ.

Végigdolgoztam a hétvégét. Kihurcoltam a hajóra a télen elkészített fõkapcsolótáblát, hogy ha elakadnék a konyhában legyen mivel folytatnom hirtelenjében. Szombaton vettem egy nagy 12-es OSB lapot, ebbõl meglehetõsen keserves munkával kiszabtam a nagy, mennyezetig érõ ruhásszekrény oldallapját. A nehézség a szokásoson túl (minden oldal ferde, sehol egy derékszög) az volt, hogy a 1,5 x 2,5 méteres lappal megtelt a cockpit, kint esett az esõ, csak fedél alatt tudtam szabni, de alig maradt helyem körbejárni. Amikor már nagyjából megvolt a méret, a finomítást már bent csináltam, de ettõl meg minden úszott a fûrészporban, vasárnap egy órát takarítottam utána. Az OSB amúgy elég hitvány anyag, de vízálló, egyszer hetekig áztattam egy darabkát és nem ártott neki, azonkívül itt mindkét oldalára dekorit lemezt fogok ragasztani. A gáztûzhelyhez a PB gáz rézcsöve a padlószint alatt acélpáncélcsõben megy majd, ennek kifúrtam (a szokásos nóta, sok kicsi furat körben, majd kiütni és kireszelni, ebben a mûfajban az árboctalp két 10 mm vastag ((!))acél lemezén a mosogató és mosdó 50 mm átmérõjû lefolyóinak kivágása volt a legkeményebb, az fél napig tartott) a vízmentes válaszfalat a fuxból és behegesztettem a WC alatt átdugva egy két méteres csövet. Könnyebb lett volna megcsinálni akkor, amikor még nem volt a helyén a WC padlója, de akkor még nem jutott az eszembe. Kiváncsi vagyok, amikor már kész leszek a hajóval, mi fog még kiderülni, hogy elfelejtettem. A PB gázpalack a fux felett lesz a decken egy csinos vörösfenyõ ládában, a láda alja lyukas lesz, innen megy át tömítetten a rézcsõ a decken a fuxba és tovább a csövön át a tûzhelyig. A palack nyakán a reduktor után a tûzhelytõl kapcsolható mágnesszelep lesz.


2006, május 18. csütörtök.

Leragasztottam a fenéklemezre a hûtõláda kondenzátorát. Ez saját találmányom, a hajókban általában komplett aggregátorokat szerelnek be, azaz a kompresszor mellett ott a ventillátoros hûtésû kondenzátor. Ezzel az a baj, hogy a legeldugottabb helyekre zsúfolják be, ahol nem tud hülni,a kondenzátor. Általában minden hûtõt függetlenül attól, hogy kicsi konyhai gép, nagykonyhai hûtõkamra, vagy egész épületet hûtõ klímagép úgy szoktak elrontani (fõleg menõ belsõ és nembelsõ építészek) hogy a kondenzátort, amit csúnyának tartanak eldugják valami jó zárt (de legalábbis poros) helyre amitõl csak fõ a saját melegében, jóesetben csak zabálja a villanyt és rosszul hût, rosszabb esetben megemelkedik a kondenzátornyomás, (a gáz nem tud cseppfolyósodni) és leáll az egész gép. Persze csak ha mûködik a védelem, mert ha nem, leég a kompresszor. Szóval azt találtam ki, hogy rézcsõbõl csinálok egy hosszú kígyót, amit felragasztok az acél fenéklemezre, amit a víz prímán hût alulról. Ez a kondenzátor. Az egészet megméretezte egy hûtõs mérnök és megcsinálta a Varga Gyula, a legprecízebb hûtõs aki életemben láttam. Most alakítom a konyhapultot amibe beleépítek egy 200 literes hûtõládát, ezt magam csinálom, középen lesz az elpárologtató és két ajtón lehet pakolni felülrõl. Ha az ember fejben tartja mit melyik oldalra tett, csak az egyik ajtót kell felnyitnia, ha ki akarja venni. Így még kisebb lesz a hidegveszteség. Hajón nem lehet eléggé spórolni a villannyal. Legkevesebb 10 cm vastag hõszigetelése lesz, ezektõl a megoldásoktól várom az optimumot. Gondban vagyok a gáztûzhellyel, egyrészt arany árban adják, másrészt ahány gyártó, annyi méret, pedig a pultot a jövõ héten ki kell szabjam, ha tovább akarok lépni ezen az oldalon. Márpedig az nem megy, hogy az ember ide-oda dolgozgat. Sajátos módon felülrõl lefelé épül a konyha, mert a deck nem pontosan párhuzamos a padlóval. Namármost, ha csak nem akarok trapéz alakú szekrényajtókat a pult síkja felett, akkor el kellett döntsem, hogy a deck, vagy a padló vonalával legyen párhuzamos a hajón amúgy is relatíve értelmezhetõ "vízszintes" munkapult. Végül is a Komár Józsival való hosszas konzultálás után a felülrõl indítás gyõzött, a 205 cm hosszú, hétajtós keretet tegnap és ma be is szereltem. A láblécnél lesz elcsalva a pár centiméteres "nempárhuzamosság". Kellett még csináljak a PB gáztûzhelyre egy gázbekötési tervet, amit majd alá kell irassak/pecsételtessek egy felkent gáztervezõvel, mert csak így vizsgáztathatom majd le a hajót. Amúgy tavaj kértem már egy elõzetes szemlét, ahol olyan dicsõítõ jegyzõkönyvet írt az igényes munkámról a hatósági ember, hogy szinte belepirultam.


2006, május 16. kedd.

A szalon konyha részén nyomultam továb az elmúlt napokban. Lesz egy sor bútor, ami a "head" ajtajától indul a következõképpen: hûtõláda 70cm, mosogató 50cm, gáztûzhely 54cm, (max 50 a korpusz, 4 a himba, ami megdõlt hajónál is egyenesen tartja a tûzhelyt) 90cm munkalap alatta 2x3 fiók, 70cm mennyezetig érõ kétajtós ruhásszekrény. A padlódeszkákat tartó acélbordákra laposvasakat hegesztettem, amikbe 6-os meneteket fúrtam, ezekhez fogom lecsavarozni a bútor alsó láblécét. Ki kellett találnom a méreteket, a tûzhellyel vagyok bajban legjobban, nem találok elfogadható áron megvásárolható és megfelelõ tipust. Lehet, hogy azt is csinálnom kell.Volt még egy rész a bejárat steuerbord felõli részén, ahol még nem volt burkolat, csak hõszigetelés, ezt párazáró fóliával lefedtem és bakelittel burkoltam. (lásd képek 2) Sajnos elfogytak a nagy táblák, hét részbõl toldoztam össze, de a szekrény belsejében nem lesz látható, ami meg a szekrényajtó és a bejárat közé kerül azt lefedem mahagóni furnírral.

A jövendőbeli konyhasor .

Ahol a pillanatszorítók vannak az lesz a fűszerpolc. alatta a tolóajtós edényszekrény, alatta a pult.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


2006, május 10. szerda.

Hát megvan a feredõszoba nagyja! 

 

 

Minden burkolat, padló a helyén. A falakat alaposan le kell takarítani, majd fugázni a lapok találkozásánál és már lehet is pacsálni. Persze csak vödörrel hozott vízzel, mert a gépészet még csak félkész, de ez már semmiség ahhoz képest ami idáig elkészült itt. A mosdót tartó zártszelvény vázat csinos szekrény takarja, mellette lesz a mosógép.


2006, május 9. kedd.

Az elmúlt napok a "head" padlójának burkolásával teltek. Amikor még tavaj ilyenkor elkezdtem a munkát az üres hajótestben , hogy egyáltalán lépni lehessen benne, az elsõ amihez hozzákezdtem, a jövendõbeli padlót tartó acélszerkezet behegesztése volt. Ezt a keretszerkezetet, alapos festés után, kidobott szállodai ajtólapokból kivágott ideiglenes padlódeszkákkal borítottam. Most eljött az idõ, hogy a fürdõ/WC-ben megcsináljam a végleges padlót. A tartókat eleve úgy csináltam, hogy erõs lejtés legyen mindenfelõl a középen lévõ összefolyóhoz, ahonnan a zuhany vize egyenesen a fenéktankba folyik. Persze ez csak nyugalmi állapotban vízszintes helyzetben igaz, ami ugye hajón nem mindíg áll elõ. Ezért van e fülkének jó 10 centi magas küszöbje, falak és padló a fehérre fújt 8mm vastag bakelit lapokkal borítva, amiket az illesztéseknél fehér sikaflexszel fogok tömíteni, ezáltal a teljes belsõ rész tökéletesen vízzáró lesz. A padló egyetlen eleme nem fix, a középsõ, 50 x 50 cm-es a fenéktank feletti, ezen van a lefolyó, ez szükség esetén kiszedhetõ, a tank tisztításához. Namármost. Máshol, mondjuk a szalon alatt, felszedhetõk lesznek a padlódeszkák, tehát a fenék belsõ része takarítható, karbantartható, de a fürdõszobában le lesznek csavarozva, a csavarfejek kiglettelve, tehát, ha a kondenzvíz kicsapódik a hideg fenéklemezen, azt se kitörölni nem lehet, se kiszáradni nem igen fog, azaz a hajó belülrõl fog szétrozsdásodni, ha sokáig vagyok hideg vízen fûtött belsõ térrel. Ezért kénytelen voltam ezen a helyen a feneket belülrõl, 3cm vastag zártcellás hablemezzel, a fordított lapos tetõk hõszigeteléséhez használatos ROOFMATE-tel borítani. Ez csak akkor fog (reményeim szerint) tökéletesen mûködni, ha minden négyzetmillimétert lezárok, hogy sehol ne tudjon alámenni a levegõ, mert ha nem mûködik a párazárás, a lemez és a szigetelés közt folyamatos lesz a kicsapódás. No ez volt egy rettenetesen pöszmögõs meló, (többször jártam úgy a szabálytalan alakú lapok kiszabásánál, mint az öreg székely, aki kocsirudat kezd faragni, de a végén fogpiszkáló lesz ((talán)) belõle) mert a fenék 30 x 80-as "L" kereszt- és 50 x 5-ös laposvas hosszbordákkal tagolt, ezeket is borítani kellett, ráment eddig két nap és még a holnapi nap egy része is rámegy majd, de nagyon meggyõzõre sikeredett. Az anyagot vízbázisú szõnyegpadló ragasztóval ragasztottam a fenéklemezre, ez kikeményedés után többé nem oldódik vízben, szerves oldószeres ragasztótól megfulladtam volna a kicsi, nehezen szellõztethetõ fülkében. A padló alatti tér hõszigetelése egyébként is fontos itt, mert elég kellemetlen lenne mezítlábazni a fürdõben enélkül, a fûtés ellenére, mondjuk télen.


2006, május 3. szerda.

Három napig Balatonon azon kívül, hogy levágtam egy órás munkával a füvet csak henyéltem. Nem is igen lehetett mást csinálni, mert szinte végig esett az esõ. Szép kis május elseje volt hétfõn. Ha akartam se igen tudtam volna "munkával ünnepelni". De úgy látszik nem szabad nekem pihenni. Kiolvastam Moldovától Che Guevara "Napló"-ját és Ken Folet "Vadmacskák"-ját. Ja és megfoltoztam három hajóépítõ nadrágot. Ettõl erõs derékfájással jöttem haza hétfõn este. Tegnap neki is estem kis hajómnak, kihúztam sikaflexszel a "graywater" tank (a nem fekáliás szennyvíz) varratait ezúttal kívülrõl, majd belülrõl ráraktam egy jó vastag réteg katepoxot. Átfúrtam a konyha/WC közt a válaszfalat és becsöveztem a tankig a mosogató lefolyót. Persze mosogató még bútorostúl sehol, de elkezdtem kitalálni. Ez egy sor bútor lesz, a szalon ajtótól indul egy plafonig érõ szekrénnyel, fiókos munkalappal folytatódik, majd gáztûzhely, mosogató és hûtõláda zárja a sort. Rengeteg hely kell a majdani motyóknak, bár igazából fogalmam sincs, hogy mennyi, de az a tapasztalatom, hogy akármennyi a hely, az mindíg kevés. Ma befejeztem végre a robogót, (mocskos lehetett a benzin, szét kellett szedni a teljes üzemanyagrendszert, kínlódtam vele részletekben összesen bõ egy napot) ami olyan nekem, mint a madárnak a szárnya, tegnap két órát autóztam reggel a hajóig, na erre nem vagyok hajlandó, ez az út a robival max 15 perc, bármilyen is a dugó az utakon. Amire végeztem dél volt, nem mentem már ki a hajóra, legalább jól kiszárad a festék a vízpróba elõtt, bementem a mûhelybe és a fürdõszobák bontásából mentett bakelitlapok utólját megszabadítottam a ráragasztott tükörtõl. A nyolc darab, mintegy négyzetméteres, lapra olyan alaposan ráragasztották a 3 mm vastag tükörlapot, hogy csak apró darabokban tudtam leszedni, fröcsköltek a szilánkok, amire végeztem, több sebbõl véreztem majdnem mint Krisztus urunk, de megvan az anyag a szalon burkolatának befejezéséhez. Kaptam tanácsot, hogy használjak keztyût, de egyrészt a sérülések egy része a bal alsókaromon lett, másrészt képtelen vagyok keztyûben dolgozni, akárcsak a Rákóczy Pisti apósa (Isten nyugosztalja, neves autószerelõ mester volt ) aki amikor látta, hogy Olaszországban egy hajóépítõ keztyûben dolgozik, így kiálltott fel, "odanézz, keztyûben mtoszkál!" Szerencsém is volt, a Komár Józsi hazafelé indult, ott megy el a hajó elõtt, berakta az egész anyagot az autójába és kiteszi a hajó alá, megúsztam egy fél napos holnapi szállítást. A hajóépítéshez a legfontosabb kellék a pénz után az idõ. Mondjuk azt hittem, hogy ha nyugdíjas leszek lesz bõven, van is, de valahogy minden percet sajnálok, amit nem e célra fordítok, az április havi csekkfeladást is addig halogattam, amíg május lett.


2006, április 28. péntek.

Kész a falak és mennyezet burkolása a WC/fürdõ-ben! (head, ahogy az angol hívja, állítólag azért, mert valamikor a hajó orrában azaz a head-ben pottyantottak a tengerészek, mosdás akkoriban még nem volt divat) Tegnap robogót szereltem, kedden folytatom, ez is egy dráma, de nem ide való. Ma sikaflexszel szigeteltem a zuhany-mosdó fenéktankot. Ahol a válaszfalakat behegesztettem a bordák közé, nem raktam vízzáró folyamatos varratokat, mert fejjel lefelé lógva a bilgébe nem sok kedvem volt ehhez, ezért most a varrathiányokat sikával kihúztam és ráfestek katepoxszal. Még így is elég kínlódás volt hozzáférni. Jövõ héten vízpróbázom és ha jó, nekilátok a vízvezeték szerelésnek. Az a tervem, hogy a head-et üzemszerûen használom itt a parton építés közben is. Most három napra lemegyünk Balatonra kertészkedni, pihenni, meg munkásnadrágokat fogok foltozni, mert minden gúnya leszakadt már rólam.


2006, április 24. hétfõ.

Ez a hõszigetelés, pláne mennyezet, tehát fej felett, nagyon ocsmány meló. A szálas üveggyapot paplan mikroszkópikus szemcsékbõl álló porfelhõt okád ki magából, amitõl fulldokolva köhögök, taknyom nyálam összefolyik és szúr és viszket. Porálarcot ha felveszek, a kifúvott levegõ bepárásítja a szemüvegemet, úgy hogy nem látok, annyira meg nem megy még a hajóépítés, hogy akár csukott szemmel is...Péntek, szombat, vasárnap három nap alatt 1,4 m2, a "head" mennyezetének hõszigetelése és burkolata amit sikerült felrakni. Mondjuk közben mást is intéztem pl.volt szavazás is, de akkor is siralmas teljesítmény három napra. Pedig nem megy gyorsabban. Ha normában csinálnám, a hideg vízre valót se keresném meg vele. VISZONT TÖKÉLETES. Milliméternél nagyobb hézag sehol. A mennyezet 6.8m sugarú íven hengerpalást felület, persze a falakhoz meg ferdén illeszkedik, úgy hogy továbbra is sehol egy derékszög, a 8mm vastag bakelit lapot kiszabás után egy -a szalon mennyezetének hajópadlózásánál már bevált - állítható hosszúságú teleszkópos rúddal és olajemelõvel nyomatva görbítettem a helyére. Anyira elfáradtam estére, hogy már kilenckor ágyba hanyatlottam, aminek az egyenes következményeként ma hajnali fél négykor felébredtem, úgy hogy most írom a naplót. Ahogy öregszem egyre csökken az éjszakai alvásigényem, hat óra alatt kialszom magam, viszont délután elalszom állva. Persze amíg a hajót építem ez nem mûködik, de ha kész lesz, vagy legalábbis lesz egy használható fekhely a hajón, (erre mondjuk egy két hónap múlva van esély) ebéd után aludni fogok egy órácskát minden nap. Elgondolkoztam a ménkû nehéz bakelit lapokat emelgetve, mennyi súlyt raktam be idáig és fogok még berakni az üresen is 6 tonnás hajótestbe, de nagyon nem aggódom, annyira lapos a hajó feneke, azaz a vízvonal által határolt felület olyan terjedelmes, hogy ha mondjuk egy tonnával nehezebb lesz a kész hajó a tervezett tíz tonnánál, (ami nem valószinû) akkor a tervezett egy méter helyett 105 centiméter lesz a merülése.

Ezt mostmár este írom, egész napos munkával háromnegyed négyzetméter. Benne van egy ablak is a mosdó felett. Maradt holnaputánra bõ másfél négyzetméter, holnap más dolog lesz, néha ügyintéznem is kell.


2006, április 20. csütörtök.

Nem sikerült rekordot döntenem. 1,68 m2 volt a mai teljesítményem, holnap még kevesebb lesz, mert kifogytam az önfúró csavarokból, amikkel a bordákra és acél falakra a párnafákat erõsítem, úgy, hogy boltba kell menni. Ráadásul a mennyezettel folytatom, ez még nehezebb lesz.


2006, április19. szerda.

Szigetelés burkolás a mosdó környékén. Tíz óra munkával képes voltam kb.1.7 m2- el elkészülni. Hát nem sok, pedig ez eddig a napi rekordom. Volt már, hogy a négyzetmétert se értem el. Úgy, hogy nem igen van mit meséljek róla. De mesélek másról. Idõnként érdekes embereket sodor oda a szél. Szabom a decken a bakelitot, megszólít egy férfi, nem tudom e a szembelévõ hajóroncsot kitõl kellene megvenni. Ez egy szovjet építésû 10 méter körüli förmedvény, totál szétrohadva, mûanyag-fa konstrukció, van benne egy rozsdarágta, formára harckocsimotor, vízsugár hajtómûvel, tele a hajó vele "tokától bokáig", mondanám, ha nem hajó lenne. Senki nem tudja ki felejtette itt. Ha valaki rendbe akarná hozni, el kellene kezdeni lebontani a szétmállott részeket, a végén oda jutna, hogy a helyén tudna építeni egy új hajót. Szóval a vándor úgy gondolja, hogy kezdene vele valamit. Kérdezem milyen hajót keres, mondja egy olyan 12 méterest. Nocsak. Pont ilyet akkor mint amit én csinálok ez annyi, mondja alacsonyabbra gondolt. Érdekes, gondolom az enyém egy kifejezetten alacsony hajó. Mindenesetre megpróbálom lebeszélni a szovjet csodáról, nézze meg alaposan, csak szeméttelepre való. Kérdi mi kell egy hajóra,..rádió, CB ? Már a kérdés is meglepõ, olyan mintha megkérdezné valaki mi kell egy családi házhoz , mondjuk televizió? Hát a rádió az kell, de csak a végén, elõbb egy csomó más, pl. ivóvíz, üzemanyag, szennyvíztankok, egy használható motor és még ezer más. Bevallja leginkább építene hajót, méghozzá mûanyagból. Nocsak, és nekilátna sablont, õsmintát csinálni? Na azt nem, hanem zártszelvénybõl csinálna kereteket,(!) arra filcet feszítene és azt borítaná be üvegszövettel és mûanyaggal. Ennél kapitálisabb marhaságot nem sokat hallottam, már megérte kijönni, kérdem nem fél hogy úgy néz majd ki, ha lesz egyáltalán belõle valami, amit kétlek, mint a kiéhezett kóborkutya a bordáira feszülõ bõrével, meg, hogy hogy fogja a gyantát a löbögõ filcen töcskölni, meg ilyesmi. Nem akarom elvenni a kedvét, de közlöm meggyõzõdésem, hogy nem fog mûködni. Azonban szemében elszántság lobog, mint sok magabiztos fantáziadús hajóépítõ amatõrében, (ha tükörbe nézek valami hasonlót látok) mondja a filc 2cm vastag (gondolom ilyet tud lopni, ahogy a bölcs Veress Péter írja valahol, "ki mit õriz abból él") nem fog behajlani. Megpróbálom még gyõzködni, annyi a használt hajó a piacon, miért nem vesz készen egyet nézzen körül a neten, de azt mondja megtette, de nem talált egyet se. Gondolom az internetezéssel is úgy van mint a filchajóval, meg a reménytelen ronccsal kapcsolatos tervek szövögetésével, saját ötletei vannak. Könyörgésre fogom a dolgot, közlöm tiszteletben tartom agybaját, tudom, mert magam is olyan vagyok, nem hallgatok másra, csak a saját fejem után megyek,de hagyjon fel ezzel a filc izével, nem fog jóra vezetni, azonban szavamba vág, meggyõzõdéssel kijelenti õ se törõdik más véleményével. Szegény ember, beleöli a pénzét és energiáit egy használhatatlan ötletbe, családja megutálja, felesége elhagyja, de hát mit tegyek, nem tudok rajta segíteni, elköszönök és folytatom a fûrészelést. Nem tudom, talán Noéval kezdõdött, bár neki az Úr pontosan megmondta mibõl és mekkora hajót csináljon, de ha hajóról van szó elszabadul a népek fantáziája és meglepõ alkotások születnek (meg egy-két nagyságrenddel több marad félbe- harmadába menet közben). Amikor még a Balaton nem volt ilyen drága, Siófokon is, ahol vitorlázni kezdtem volt tengeri mentõcsónakra applikált Nisa mentõautó bodega, a Kocega volt tengerészkollegám hozta össze, meg olyan, leginkább háromajtós szekrényre hasonlító Kolorádó nevû fekete-sárga csíkos láda, aminek három(!) star kiel volt az alján, állítólag éjszakánként kijött a vízbõl és mászkált velük a parton. Meg kell mondjam nekem még jobban is tetszettek ezekkel a furcsaságokkal tarkított kikötõk, mint a mostani egyenmûanyaghajókkal telezsúfolt marinák. De talán csak azért, mert akkoriban (ennek úgy negyven éve) fiatalok voltunk és az idõ (majdnem)mindent megszépít.


2006, április 18. kedd.

A múlt hét csütörtök-pénteken hõszigeteltem és burkoltam a fürdõszobában. Aztán péntek délután leautóztunk Balatonra. Három nap húsvéti pihenés. Elgondolkodtam a magam teremtette kis paradicsomban, miért is akarok én hajóval vándorolni ahelyett, hogy eredeti terveim szerint pihenkélnék a kertben, vagy vitorláznék a tavon?! Nincs rá magyarázat, kivéve nyughatatlan, alkotókedvû, örökös kihíváskeresõ természetemet. A Balaton is így kezdõdött. Valamikor húsz éve megérkeztem egy kökénnyel, galagonyával és vadrózsával kefeszerûen benõtt telekre egy szál bozótvágó késsel amit még Malaysiában vettem hat dollárért és ma ház áll itt, kert, mezítláb járható fûvel, virágokkal, magam szemzette cseresznyefával. Midezt egyes egyedül csináltam, betonoztam, húztam falat, szereltem villanyt vizet, ácsoltam nem is egyszerû háztetõt, burkoltam, építettem kandallót, fúrtam, faragtam bõ 12 évig. Sose felejtem el amikor a flottatúrák alkalmával összejött 15-20 hajó és 40-50 emberre fõztem a kertben. Hát ahogy most kinéz a flotta(túra) kimúlt, beleette a féreg magát az összetartásba, az öregek -beleértve engem is- mással foglalkoznak, egyesek megengedhetetlen módon viselkednek, meghalnak meg ilyesmi, a fiatalok meg nem nagyon vannak. Egy túra egyébként is egyre többe kerül, ha kikötsz valahol, ahol húsz éve alig voltak és a kutya se törõdött veled, ma kezdõdik azzal, hogy nincs hely a kikötõben, aztán azonnal elõkerül valaki aki pénzt követel, ráadásul lopnak mindenütt. Tele vannak a kikötõk flancos bárnelátnámapofáját külsejû "vitorlázókkal". Nem nagyon esik nehezemre kiszokni a Balatonból, bár tegnap amikor a vízparti padon sütkéreztem és bámultam az elõttem raffináltan vadászó búvárvöcsköt, nosztalgiával néztem a szemközti Balatonföldvár elõtt megjelenõ néhány vitorlást.

Ma az eredeti terveimben nem szereplõ felûlvilágítót hegesztettem be a mosdó-zuhany fölé a fürdõbe. Mivel nincs nyitható ablak, kevésnek találtam az egy szellõzõ kürtõt, ezért csináltam a 30x30 centis nyílást a tetõre. Ha kinyitom, persze csak ha jó az idõ, mert ha mondjuk feljárnak a kajüt tetejére a hullámok, akkor nem szerencsés, könnyen kiszellõzik a hatalmas fürdõszoba.(Nem vicc, 40 lábas hajónál ez a kb. 3 m2-es vizesblokk óriásinak számít, emlékszem amin a tengeri vizsgát csináltam Horvátországban a WC-re csak félfenékkel lehetett ráülni, oldalt görbített gerinccel, mert a mosdókagyló útban volt, de hányni nem lehetett bele közben, mert ahhoz fél méterrel hosszabb nyaka kellett volna legyen az embernek és fogmosás közben meg beszorult a fejem a csap és a deck közé)


2006, április 12. szerda.

Hát kérem most arról lesz szó, hogy lesz a hülyeségbõl erény. Ugye írtam, hogy túl sötét lett a kormánykerék, de sebaj. Hát nem igaz. Nem tetszett, sehogy se tudtam megbarátkozni a feketeségével. Úgy, hogy kétszer fél napi kemény munkával den.szesszel lemostam és csiszolópapírral lecsiszoltam és mahagóni páccal újra szineztem. Az elõzõ sötét pácot beszívta az erezet és ettõl csodálatos lett az egész. A világosabb mahagóni pác megadta az alapszínt, végre pont olyan amilyet akartam. Nincs megalkuvás. Fel is tettem a képek közé a faliújságra. Most már "csak" 12 réteg lakk kell rá, rétegenként vízbecsiszolva. Ráment úgy 100 munkaóra, amire teljesen kész lesz. Ma délután még megcsináltam az apró saválló lemez kiegészítést a kormányrúdra némi hegesztéssel. Holnap remélem bejavul az idõ, (tegnap és ma viszajött a tél) mert folytatom a hajón a burkolást a "Head"-ben. (az angolban ez a WC blokk neve, mert régen a hajóorrban a "fejben" végezték a tengerészek állítólag a dolgukat)


2006, április 10. hétfõ

Ma folytattam a fürdõ/WC hõszigetelését, falburkolását. Most a mosdó felé haladok. Itt kell megoldjam a majdan a vízmentes válaszfalon át a fuxba menõ kábelek, (ott lesznek az akkumulátorok) a deckre menõ csövek (ott lesz majd a napkollektor plusz boyler) és a fõárbocra menõ kábelek vízmentesen zárt átvezetését. Nem hiszek a szokásos tömszelencés megoldásban. Személyes tapasztalatom, hogy hiába húzom meg a tömszelencét (fõleg ha a kábel vékony) átmegy a víz. Emékszem egyszer a Budapest nevû hajóval deckrakományként pálmaolajos hordókat és néhány kisebb, olyan 4-5 m3-es konténert vittünk. Valahol az Indiai óceánon több napos viharba kerültünk és a fedélzeten rendszeresen átjáró hullámok valahogy kilazították a hordókat és konténereket rögzítõ sodronyköteleket. A hordók hamar elúsztak, de a konténerek a decken száguldozva széttéptek, összetörtek mindent (bentrõl tehetetlenül néztük, kimenni biztos halál lett volna) többek közt a hátsó felépítménybõl a raktárnyílások tövében acéllemez borítással (ezúttal hiába) védett, a darukhoz és az orrfelépítménybe menõ kábelpályát. Amszterdamba érve amúgy is éves javításra úszdockba állt a hajó, kicserélték a fedélzeti kábeleket, amiket pont az én kabinomban az ágy alatt vezettek át. A deckszinti kabin homlokfalán átvezették a több tucat különféle kábelt tömszelencékkel, plusz egy kalodába fogva még kábelmaszával ki is öntötték az egész köteget az ágyam alatt. A vezetõ szerelõt, igazi hajógyári profit Wilhelmusnak hívták, mondom, drusza nehogy bejöjjön a víz a kabinomba, (nem voltam egyáltalán biztos a sikerben, mert a dermesztõ hideg télben az olvadt masszát ahogy beöntötték a jó hideg és ráadásul egymással összeérõ kábelek közé feltétlen elõbb kellett bekötnie, minthogy behatoljon a legkisebb résekbe) de megnyugtatott valahogy így " If it'll be wrong I change my name!" Ami tán annyit tesz, hogy ne legyen a nevem Vilmos, ha ez rossz lesz. Hát kérem ahogy az elsõ komoly idõbe kerültünk, ki kellett költözzek az utaskabinba, mert nemhogy szivárgott, de dõlt befelé a tenger. Visszatérve kis hajómhoz azt eszeltem ki, hogy rövid csõdarabokat (az akkukábelekhez 40 x40-es zártszelvénydarabokat) hegesztek be a fedélzeti, vagy a válaszfal lemezbe, majd miután a kábelt, vagy csövet átdugom, a hézagot kinyomom sziloplaszttal, vagy sikaflexel. A víznek egy-, az akku kábeleknek két-, az árbocra menõ kábeleknek egy darab csonkot már korábban beraktam, most behegesztettem még egyet a víznek (egy hideg, egy meleg) és még egyet az árbochoz, bár egy csõbe (egy collos átmérõjûek) bõven elfér a két árboclámpa kábele, de hátha egyszer lesz más is az árbocon, ilyen-olyan antenna, radar stb, ne legyen gond. Minden ilyen kábelhelyet alapos tartalékkal számolok, bár a Rákóczy Pisti azt írta Ausztráliából, hogy akármennyi tartalékot hagyok akkor is kevés lesz. Tetûlassú meló, körbefurkálni a nyílást, kireszelni kerekre (ahol odaférek vídiás pengéjû dekopírfûrésszel "reszelek") bele a csõ, körbevarrni. Reggel hét órakor kezdtem, délután hatkor fejeztem be, mindössze ezt a két csövet raktam be és négy darab 140x20cm-es bakelit burkolati lapot szabtam ki és alá-hõszigetelés után raktam a helyére, nem sok látszata van a 11 öra munkának, pedig tán csak félórára álltam le enni valamit. A legtöbb idõt (és erõt) a szabáshoz, próbáláshoz való ki-be mászkálás és létrázás ( a nagyobb lapokat csak a hajó mellett a földön tudom szabni) viszi el.


2006, április 9. vasárnap.

Pénteken és szombaton összeszereltem a WC-t az összes tartozékával. Üzemképes. A kifolyóba alúl egy csonkot esztergáltam, amit sziloplaszttal beragasztottam és egy félcollos tömlõvel kivezettem a Dunába. Szennyezem a vizet mondhatná valaki, de kb.heti egy két pisiléssel számolva, (csak nõi üzem) amellett, hogy Budapest szennyvizének kétharmada tisztítatlanul folyik a Dunába, nincs nagy lelkiismeretfurdalásom.


2006, április 6. csütörtök.

Nagyon úgy néz ki, hogy elõbb lesz kormányom mint az országnak. Tegnap helyére illesztettem a kerékagyat, kifúrtam a 8 küllõbe a 8-as lyukakat, epoxival megkentem a fa és fémalkatrészeket és összecsavaroztam. Olyan borzasztó erõs, hogy felesleges az eredetileg tervezett epoxigyantás kiöntés. Ma lecsiszoltam két órás munkával az egyik felét, a másikat tegnap a Artúr és Rudi, a Józsi legényei lecsiszolták. A maradék ragasztót citlinggel vakartam le, jó kis aprólékos munka volt. Aztán bepácoltam az egy hete elõre bekevert mahagóniszínûnek szánt páccal. Ez nem sikerült eredeti szándékaimnak megfelelõre, mert a sûrû fekete adalék, amit a vörös pácba kevertem és azt hittem, hogy teljesen feloldódott, amikor egy hete a szinmintát kentem, valószinûleg az eltelt hét alatt oldódott fel véglegesen, ezért a pác sokkal sötétebb lett mint vártam. Nos a kõrisfa kormánykerék most nem mahagóninak (swietenia), hanem inkább ébenfának (diospyros) néz ki, ami végül is nem nagy baj. Délután kivittem a hajóra a WC dolgait, holnap budit létesítek véglegesre. Ugyanis múlt évben ideiglenesen már mûködött, de a szigetelés, falburkolás miatt ki kellett termelnem a helyérõl. Mostmár a kb. 50-60 literes fekáliatankra is tud majd dolgozni, ami ugyan Magyarországon tudomásom szerint még nem kötelezõ, de mindent úgy csinálok, hogy kielégítsen bármilyen szigorú környezetvédelmi elõírást, pl külön 120 liter körüli szennyvíztank van a fenékben az un. gray water-nek, ami mosdó-zuhany- mosogatóvizet jelent. Ezekbõl a tartályokból a parti csatornába, vagy szennyvizes uszályba lehet szivattyúzni a szennyvizet, vagy a kikötõt néhány mérfölddel elhagyva a vízbe engedni, ahol szabad.


2006, április 4.kedd.

A kormánykerékrõl leszedtem a rengeteg szorítót és a rend kedvéért áttûztem a kör alakú övön 16 db 10- es köldökcsapot, minden kûllõ két oldalán egyet. Bár a Komár Józsi szélestudású mintakészítõ asztalos szerint ez tök felesleges, annyira masszívan egybenõtt az egész, de az általam látott valamennyi kormánykeréken voltak ilyen csapolások, úgy hogy nálam is lesz. Kész. Az agy epoxival való kiöntéséhez ( az igazi régieknél bronz öntvény volt az agy, na az nekem nem megy, egy saválló acél/epoxi szerkezetet találtam ki) már nem láttam hozzá, mert tegnap felhívott a Csury Zoli a vitorlaszabóból, hogy készen vannak a vitorlák, úgy hogy elhoztam és elraktároztam õket. Igen csinosak lettek, pár méterrõl úgy néznek ki mint a régi pamutvásznak, amikkel hajdanán vitorláztunk a Balatonon. Zoli mondta amikor átnéztük a vásznakat (amik persze már régóta nem vásznak) és hajtogattuk össze õket, hogy a fiatal generáció már nem tudja hogy kell vitorlát hajtogatni, mert a csak tekercsben tárolható "csörgõs" anyagot ismerik. Biztos én vagyok nagyon öreg már, de mintha ma lett volna amikor mint a csodát bámultuk az elsõ dakron vitorlákat.


2006, április 3. hétfõ.

Pénteken végre javult az idõ, úgy, hogy rárontottam a hajóra és folytattam a WC környékének burkolását. A haladás továbra is a precízkedésem okán lassú, de az eredmény mindenért kárpótol. Délután meglátogatott a Szakonyi Péter (25-ös jolle flottatárs) és tetszett neki a munkám, ami -szakértõ lévén- nem üres dícséret. Bár (bevallom) nagyjában egészében nem sokat törödök mások véleményével, de azért jól esik, hogy a sok ember közûl akivel beszéltem a hajóról és a kevés közûl aki látta is, nem akadt egy se aki hülyeségnek tartotta volna ezt az alapvetõen mégiscsak eszement vállalkozást. Mármint, hogy építés plusz vándorútra kelés. A vándorútra kelés fõleg megbillentette még a legkonzervatívabb hallgatóságot is, (egyedül a Vass Anikó nem tudta elhinni, hogy hajón lehet aludni) olyanfajta fényeket láttam a szemekben megcsillanni, mint a gyerekekében, akik még nem törõdtek bele egészen, determinált, intelligens mosóporhívõ sorsuk elviselésébe, amiben a mindennapok egyhangúságát csak egy- egy, -az állandósult csúcsforgalomban való- anyázás töri meg.Volt mondjuk a Rákóczy Pisti, aki nagyon óvott az egyedi hajóépítés nehézségeitõl, amiben teljesen igaza is volt, de valahogy a nehézségek mindíg pozitív élménnyé váltak, amikor sikerült lekûzdeni azokat. Remélem a jövõben sem lesz ez másként. Visszatérve a WC-be ez azért olyan sürgõs, mert én ugyan elvagyok nélküle, de a nõknél ez másképp megy és addig Juditka nem tud kijönni a hajóra amíg a folyó ügyeket a hajó mellett kell végezni. A szombatot ellógtam, mert fáradt voltam, de vasárnap folytattam a burkolati lapok felrakását és megbírkóztam a kifolyócsövek korróziógátlásával is. Arról van szó, hogy három darab fél méteres csõ van behegesztve a hajó fenekébe. Egy a mosdó-, egy a WC kifolyó, egy pedig a WC öblítõvíz beszívó. Nomármost ezeket a 35mm belsõ átmérõjû csöveket belülrõl festeni kellett, mert ha elrozsdásodnak, elsûlyedhet a hajó. Adódik az ötlet, hogy legyen a csõ rozsdamentes (saválló) acélból. Csakhogy amikor a két acélt egymáshoz hegesztjük, mivel a saválló és a szénacél meglehetõsen távol vannak az elektropotenciál skálán, egy galvanikus korróziófészek áll elõ a sós tengervízben, ami biztos halála a szerkezetnek. Marad a festés. Egy profi bekenné mindkét végét amíg az ecsettel befér, vagy esetleg áthúzna rajta egy festékes rongyot, de én amatõr vagyok, nem sajnálom az idõt. Tehát elöször is vettem az OBI-ban két fúrógépbe fogható drótkefét, egy marokecset formájút, meg egy olyat mint az üvegmosó kefe. Mindkettõ szárához hozzáhegesztettem egy egy fél méteres 6-os pálcát, valamint csináltam egy pálcát aminek a végére egy -a pálcára merõleges- 30 mm átmérõjû lemez korongot hegesztettem. A csöveket a fúrógépbe fogott "ágyúdrótkefékkel" tükrösre csiszatoltam, majd a fenéktankok szigeteléséhez használt zártcellás hablemezbõl mindegyikbe egy szorosan illeszkedõ dugót préseltem olyan dugattyúformán a felsõ peremtõl 10 cm-nyire. Az általam ismert legjobb anyaggal, katepoxszal megtöltöttem ezt a tíz centis teret és a harmadik, a korongos pálcával tapicskolva a festékben, apró kocogtatásokkal továbbítottam a dugót, egészen a csõ végéig. Mielõtt kipottyant volna, kimásztam a hajó alá és a festékes edényt a csõ alá raktam némi vödrök, deszkadarabok és kartonhulladék segítségével kitámasztva, (egyedül nehéz alul és felül is lenni) majd visszamásztam a hajóba és kiütöttem a habdugót, ami a maradék festékkel így a dobozba került. Hát így. Rohadt sokszor kellett ki-be mászni, de a végén tökéletes bevonatot kapott a csövek belseje, a maradék, lassan szilárdulni kezdõ- festéket még rácsöpögtettem a csövek felsõ belsõ peremére és a csöveket az 500 W-os lámpával melegítve, az így ismét hígfolyóssá váló massza még lecsordogált legalább a csõ közepéig.

Ma a hajóra csak a szalagcsiszolóért ugrottam ki, mert a mûhelyben raktam össze tovább a kormánykereket, ehhez kellett. Felkerültek a kerékre a fa karikák, (kellett még kéz, a Józsi segített) minden mindennel összeragasztva. . Rettenetesen erõs és szép. Ki kellett menni a boltba saválló csavarokért az agyhoz, erre elment vagy két óra, az árvíz miatt áll a város, a Margit híd alatt dunavizen kellett átautózni. Ha nem ijesztgetett volna a meteorológia esõvel (amibõl semmi se lett) robogóval mentem volna be reggel, könnyebb lett volna a nap.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://amapola.blog.hu/api/trackback/id/tr28312914

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

látogató 2008.06.22. 10:55:48

Kedves Tengerész!

Nagy örömömre szolgált, hogy megleltem ezt a blogot. Magam is hasonló hajóépítő galádságra készülök, bár motoros verzióban. Vitorlázni sajnos ne tudok de a vízenlét nagyon vonz, víz mellett nőttem fel, most se nagyon tudok meglenni vízközelség nélkül.

54 éves vagyok, és nyugdíjig szeretnék megépíteni valami olyan hajót, amivel Pestről indulva betekerghetem a kontinenst.

Az utóbbi két évben a neten átnéztem néhány hajóépítő oldalt, elképesztően gazdag a kínálat.

Ha nem veszi tolakodásnak, kérném, ossza meg velem hajóépítő tapasztalatait. E-mai címem kaszli@freemail.hu

Üdvözlettel: Farkas László

gyugyu 2008.09.05. 08:55:33

szia Vili hol vagy ?
süti beállítások módosítása