Reggel leszedtem a szorítókat a jobb oldali koszorúlécről, átfordítottam a csónakot a bal élére (így könnyebb megkenni a vízszintessé vált oldalfalat ragasztóval) és felragasztottam a baloldalit. Aztán elmentünk Lajosmizsére egy kisteherautónyi vasáruval tüzihorganyoztatni. Felraktuk az én vödörnyi spanneromat is. Na ott kiderült, hogy csak az "Ismerd meg hazádat" mozgalomnak hódoltam, mert a helyi főnök nem sok jóval biztatott. Azt mondta, hogy a horganyzás után a meneteket újra kell vágni a csavarokon, mert a felrakott réteg eltömi a meneteket. Szóval adtam a kakinak egy pacsit. Azt ember nem tudja megcsinálni, hogy egy esztergályozott balos anyamenetet újra megmunkál az eredeti nyomban. Vettem két flakon horganyspayt, ez ugyan messze nem ad olyan védelmet mint a horganyzás, de nem tudok mást csinálni. Ha már autóztunk, ráadásul teherautóval, hazafelé vettem 30 kiló dabasi krumplit, három karton tejet, egy karton ásványvizet, mert nem vagyok benne biztos, hogy a hónapja nem használt autóm ebben a hidegben a 10 éves akkumulátorával beindul egy nagybevásárlásra.
Hazafelé egy útmenti csárdában kifogástalan halászlét ettünk, ez a nap további pozitív hozadékai közé tartozott.Viszont ismét szembesültem szomorú mai állapotokkal. Mint izolációban ( a szó szoros értelmében, a hajó horgonyon áll szigetként) élő, a világ dolgaitól elrugaszkodott nyugger, csak nagy szemet nyitottam, a mikor látom, hogy "K" aki rendszeresen jár a lajosmizsei céghez horganyoztatni, az előző megrendelés készárúját készpénzzel fizeti. Kérdem, hogyhogy nem átutalással? Válasz: " A mai világban? Mindenki készpénzzel fizet, senki nem árul semmit átutalásra." Szóval olyan iszonyú a tartozáshalmaz, hogy már senki nem bízik senkiben. Neki is van hárommilliós kintlevősége, soha nem fogja tudni behajtani. Ez a jelenség lassan 20 éve folyamatosan erősödve alakult ki. Márpedig a bizalom, az üzleti tisztesség a gazdaság alapja. Ha ez nincs, és nem alakítják "fentről", nincs és nem is lesz semmiféle kilábalás. A cégek döglődnek, az úton többfelé, eladó, kiadó ingatlanok, céges telephelyek, gazdasági hullaszag terjeng mindenfelé. De nem ez a téma sehol. Mintha belenyugodott volna mindenki. A média piszlicsáré ügyektől hangos, a parlamentben takonypóc honatyáink egymás ánuszában turkálnak primitív hatalmi harcuk közepette.
Az út mentén kurvák fagyoskodtak balekra várva. Hát...nem bánnám, ha helyet cserélnének a parlamentben ülőkkel. Nem hiszem, hogy nekünk sokkal rosszabb lenne ettől, de a lányok legalább melegben lennének.
Hazaérve kivágtam a fartükörre a külső erősítést és fel is ragasztottam, most köt a szorítókban. Holnap majd lefényképezek mindent és berakom ide a naplóba.