Mégiscsak lett fehér Karácsony! Reggelre mindent 2-3cm vastag hó borított. Még a cockpitba is jutott belőle, a ponyva résein keresztül az erős szél vékony hóréteggel terítette be a hátsó fertályt. A nagyját összesöpörtem, az apraja meg majd elolvad és felszárad. Mondjuk jutott az ott tárolt tüzifára is, na kicsit gőzölögni fog a kályhában, az elpárologtatásához szükséges hőmennyiséggel csökkenni fog a fűtésem hatásfoka. Megyek szétszedem megint a WC szivattyúját, mert úgy tűnik az akadályozott mozgásból, hogy megint fogtunk egy halat.
11:50 Mindenki másképp csinálja. Ki hálóval, ki horoggal, mi klozetszivattyúval fogjuk a halakat. "J" ugyan megpróbálta életre galvanizálni a halacskát, de menthetetlenül megfulladt, miután a feje beszorult, akárcsak a múltkori társának, a membránszivattyú kimenő csonkjába. Kihúzni is csak fogóval sikerült. Most, miután úgy tűnik elcsitult a vihar, elmegyünk kicsit sétálni a behavazott partra. Lehet, hogy a madáretetőket is fel kell tölteni újból.
22:08 Esett gyakorlatilag egész nap a hó, bár nem nagyon, inkább csak szállingózott. De a hajó rendesen be van havazva. (Most 22:40 van idáig tartott amíg ezt a nyavajás egyetlen képet képes voltam a fényképezőgépről a PC mappájába, majd a blogba betölteni.) Ebéd előtti sétánk során betértünk a Gumicsónakos "F"-hez és tea mellett hosszasan beszélgettünk igazi karácsonyi hangulatban filozofálva az élet nagy dolgairól. Azelőtt, amikor még aktív kenyérkereső voltam, gyakorlatilag sose volt ilyesmire időm. Az életem nagyrésze valahogy mindíg "kettős fedezékben" telt. Ha néha kicsit elengedtem volna magam, mindíg megszólalt egy belső hang, valamit elmulasztok, valami fontos feladatnak nem teszek eleget éppen, nem a dolgomat végzem. Nem a munkámat, nem a kötelességemet, nem házat építek a családomnak, nem a gyerekeimnek kaparok, még a vitorlás versenyzés is olyan volt, hogy "muszáj jól szerepelni". Persze csak így lehet "eredményesen" élni. Mostanság kezdem magam kicsit lazábban viselni. És már egyáltalán nem akarok "eredményeket elérni". És úgy érzem nincsenek már kötelességeim se ebben az életben.