Hajónapló

Mire a nap leszálltaz egésznapos munka eredmény így nézett ki.

10 -12 centit terítünk, gereblyézünk, taposok, döngölök. Még egy réteg van hátra, azt a döngölés után szintezem, újra döngölöm míg teljesen vízszintes nem lesz. Erre jön a kétszer rostált néhány centi vastag réteg amire a téglaburkolatot rakom majd.

Jééé, nem esik az eső, pedig reggel van. Tegnap megint zuhogott (úgyhogy lőttek a szombati piacra menésnek) de megismételte a tegnapelőttit, délutánra elállt. Én is megismételtem, gyorsan lenyomtam a maradék betonozást, mindig csak fél adagokat keverve, hogy ha közben elkezdene esni minél előbb abbahagyhassam. Mázlim volt, be tudtam fejezni este fél hétre az egészet, letakartuk J-vel fóliával a friss betont, hogy ha mégis rákezdene az eső ne mossa el a tetejét. Nagy öröm hogy vége a betonmunkának, ha ma alkalmas lesz rá az idő, elkezdem a sódert osztályozni, ki kell rostáljak a vegyes halomból bő negyed köbméternyi nagyobb kavicsot az üvegház köré, illetve másfél köbméter 0-4 mm átmérőjű finom sódert a téglaburkolat fektetőrétegéhez. A többi sóder megy majd befelé a padlóburkolat alá, ez lesz a hőtároló tömeg.

20:50 A háromnapos eső meghozta a meztelen csigák kedvét szexre.(tiszta állatpornó..eleve meztelenek)

Szerencsére ma nem esett igazán, a borongós szemerkében leterítettük egy  fekete fóliával a betont és elkezdtem feltölteni sóderral az alapteknőt. Én talicskáztam, J rostálta  belőle a kulé kavicsokat.10 cm-enként le kell döngölni. Lapvibrátor persze jó lenne, de nincs, így "adok a jattra", SP-től kaptam kölcsön egy kézi döngölőt (alsó kép bal felső sarok) azzal püfölöm. Beleraktam az elbontott sziklakert köveit is J ellenkezésével dacolva, így maradnak a hőtároló padlóba beépítve.

Esik az eső. Sajnos hiába diktáltam magamnak gyilkos tempót a földmunkában, betonozásban, egy napot késtem. Ha csak holnap kezdett volna esni ( vagy még jobban siettem volna.. hát ez aligha lett volna lehetséges, így is világosodástól sötétedésig melóztam erőm teljes megfeszítésével) , most karbatett kézzel megelégedetten nézhetném az ablakból ahogy a kész aljzatbetont locsolgatja helyettem az Öreg. Most azon jár az eszem, hogy mégis hogy lehetne esőben betonozni. Szilárd nem sok jóval kecsegtet. http://www.eumet.hu/ :((

11:00 Bambán bámulom, hogy esik az eső (ne bámulj bambán ha esik az eső...az eső https://www.youtube.com/watch? )

17:44 Ebéd utáni alvásból ébredve konstatáltam, hogy elállt az eső. Igaz, hogy az ég nem sok jóval biztatott, de lenyomtam egy keverés betont fél adag cementtel (Ez azt jelenti, hogy egy zsák cement 30 lapát sóderral, a "normál" keverés ennek a duplája. Ez olyan 250 kg cement egy köbméter betonhoz arány, nem egy erős beton, de ide pont elég, fő feladata, hogy a vakond alulról ne túrjon fel, meg a gyökerek se nőjenek be az alaptestbe.) és beterítettem a gödör fenekére. Mázlim volt, nem esik azóta se. A friss beton fölé raklapból és fóliából sátrat építettem, így ha el is eredne, akkor se tesz kárt benne az eső. Még az is belefért a napba, hogy műtrágyával meghintettem a kitermelt földdel odakint frissen megjavított partot, legközelebb fűmagot vetek bele. Azért csak haladtam ma is.

Befejeztem ma a jövendőbeli hőtároló padló alaptestének kiásását. Tehát  40 cm mélységben kitermeltem az üvegfal sávalapja által körülvett talajt. Belül látszik a fehér XPS lemez amiből immáron szabadra került az a felület ami idáig a földárok falához simult. A földet, miután taracktalanítottam eltalicskáztam a Dunapartra és feltöltöttem vele az egyenetlen, sittel, szeméttel feltöltött partot. Mintegy 4 m3, pontosan 90 talicska volt az így megmozgatott anyag. (Úgy számolom, hogy minden fordulónál beledobok egy kavicsot egy vödörbe.)Tegnap estére annyira elfáradtam, hogy már kilenckor kiesett a kezemből a könyv, lecsukódott a szemem és aludtam egyfolytában reggel fél hétig. Normálisan 5-6 órát alszom éjszaka, ezt most alaposan túlteljesítettem. De egészen belejöttem a kubikusmunkába, ma már a kész gödör negyedrészét egy 5 cm vastag szigeteléshordozó betonnal le is terítettem. Ijesztget a meteorológia az esővel, most nem kéne, ha holnap nem esne, befejeznem a gödör aljának betonozását, aztán akár eshet is egy kicsit, legalább nem kell locsolgatni.

Tegnap letakarítottam a ház nyugati oldalán az ereszcsatornát. Ránézésre elég viharvertnek nézett ki , de csak a festék pergett róla, alatta teljesen ép volt a horganyzott lemez. Amennyire tudtam, raskétával  lekapartam, majd ledrótkeféztem róla a fellazult festéket és tegnap ráraktam kívül-belül egy, ma meg még egy réteg Alvikorr festéket. Rettenetesek a festék árak, a kilós kiszerelés plusz egy flakon oldószer 7000 Ft volt. Muszáj volt megcsináljam a csatornát, mert ha alá épül az üvegház, nem fogok tudni többé igazán hozzáférni lefesteni. Így most az elkövetkező... mondjuk, 30 évre rendbe van, ha akkor muszáj lesz hozzányúlni inkább kicserélem majd egy újra. (vicc vót)

Tudjátok mi az a tarack? Nem nem a tábori ágyúra gondolok, hanem egy gonosz növényre. Hogy jön ez ide? Hát úgy, hogy nekiálltam kiásni az üvegház hőtároló padlójának a gödröt. Itt korábban egy sziklakert volt, amiből a dísznövényeket igyekeztük áttelepíteni, aztán a sziklákat eltávolítottam, maradt az elgazosodott talaj. Közbe megfejtettem a történetét a kertnek, az alapárok ásásnál mutatták magukat a rétegek, kezdetben volt a folyó hordta homok (ugye ez egy sziget a Dunában), arra telepedett valamennyi soványka humusz. Namármost az elődök alighanem hozattak a kert füvesítésekor rá termőföldet. Ez viszont tarackfertőzött lehetett (nem ez lenne az első eset, hogy derék fuvarosok mindent eladnak "humusz"-nak a hiszékeny városi hobbitelkeseknek), mert kisebb kazalnyi az a gyökérmennyiség amit kiástam ma. 40 cm mély a napház alá tervezett hőtároló padló, a felső 20 cm tele volt a gyökerekkel, de még ennél is mélyebbre lement a gyökerek némelyike. Olyan sűrűn szövi be a talajt, hogy az ásó is alig fogja, szerencsére a jó kis kölcsön irtókapámnak semmi se tud ellenállni. Ez a gyalázatos növény mindent elnyomott, pl rengeteg virághagymát találtam a gyökerek közt, miközben emlékeim szerint tavasszal csak kevés virágzott közülük, alighanem csak vegetáltak a tarackok nyomása alatt. A baj az, hogy nem csak itt ilyen erős a tarackfertőzés, hanem a kert többi részére is átterjedt. Hát szóval nekünk ilyen a "pázsitunk". Ma kiástam és eltalicskáztam a Duna partra 35 talicska földet. Miután a virághagymákat és a tarackgyökereket kiszedtem belőle a gazos, sittel feltöltött parton elterítem és befüvesítem, ahogy már egy darabon megtettem. Előbb-utóbb szép lesz a part. Na jó.. alighanem inkább utóbb.

Éjjel félálmomban hallottam, hogy veri a decket a fejem felett az eső, na gondoltam a meteorológusok üveget bontanak, bejött a prognózis. Még reggel ébredéskor is szemerkélt és most is" lóg a lába az esőnek" ahogy boldogult anyám szokta volt mondani, nem merek betonozásba kezdeni. A már némiképp megszilárdult, tehát pár órás betonnak már nem árt az eső, de esőben nem lehet teríteni, mert elhígítja, ha meg már le van terítve, kiveri kimossa belőle a cementet. (arról nem is beszélve, hogy esőben nem épp a leghangulatosabb a szabadban dolgozni és aki tolt már sárban százkilós teherrel megrakott talicskát az is érteni fogja miért kuksolok idebent) Amúgy érdekes volt amikor csütörtökön tűző napon betonoztam. Nem akartam, hogy "kiégesse" a friss betont a nap (ha kiszárad a teteje, leáll a hidratáció és hiába locsolja utána a dolgozó, már nem lesz jó kötés), ezért a kéznél levő  agrofóliával leterítettem. Ettől a fekete  fólia alatt persze nagyon meleg lett és a beton kötésekor keletkező hő ezt tovább növelte ami gyorsította a kötést (szóval előállt az a folyamat amit már műgyantás munkából ismerek, a kötés során hő keletkezik, amitől gyorsul a kötés, ettől még nagyobb hő keletkezik, ettől mégy gyorsabb a kikeményedés és így tovább, szóval ha óvatlan voltam, volt, hogy másodpercek alatt, benne ecsettel, spaklival, füstölve bekötött az anyag az edénybe), estére amikor levettem a fóliát, annak ellenére, hogy 30 fok körül volt a külső hőmérséklet, a fólia belső oldaláról folyt a lecsapódott kondenzvíz, a három-négy órás beton pedig meleg volt és olyan kemény, hogy karcolni se lehetett. Gyakorlatilag elérte azt az állapotot, ami normális körülmények közt két-háromnapos korában következett volna be. Valahol olvastam, tán 30 éve amikor még betonhajót akartam építeni és ehhez fordítottam szakirodalmat, hogy a gyorsabb kötéshez forró gőzzel kell érlelni a betont, na most valami ilyesmi történhetett. Szóval most itt ülök és tekintgetek kifelé az ablakon, hogy folytathatom e már odakint a munkát. Az előbb több másodpercre is kisütött a nap, de amire kimentem megnézni az eget, addigra megint sűrű felhők borították. Na de, hogy milyen munkát. Miután a napház üveg falai a talajszintről indulnak nem lenne jó, ha a csapó eső felverné az üvegre a sárcseppeket, ezért nagyszemű (un. kulé) kaviccsal fogom szegélyezni a télikertet, ez egyrészt megtöri a visszaverődést, másrészt nem lesz rajta felvernivaló. De azt tapasztalatból tudom, hogy a kavicságyat hamar benövi a gyom, ami megfogja a szél fútta port, szóval rövid idő múlva ott tartok mintha nem csináltam volna semmit. Ezért a kavics alá betont kell terítsek. Na ennek a szegélybetonnak ástam ki tegnap az alapját, ma folytatnom kéne a széle-zsluzást és aztán betonozni kéne. Most várom hozzá a természetfelelős segítségét.

Reggel fél hétkor kezdtem, délután fél négyre készen is voltam az alappal. Belement egy icipicit több mint 350 kg cement ( a végén kb 3 liternyit kellett keverni a befejezéshez, annyi maradt el az utolsó keverés után, na ezt már kézzel kevertem vödörben, nem a 250 literes puttonyú géppel) és kb 0,95 m3 sóder és kb 140 liter víz. Ez nagyjából 2,5 tonna anyag kétszer megmozgatva. Messze van a "sexteen tons"-tól https://www.youtube.com/watch?v=tfp2O9ADwGk ( amit már többször idéztem itt és a nóta szerint az amerikai  bányászok normája volt) de hát egyrészt (szerencsére) nem volt akkora az alap, meg én se vagyok már 25 éves. Nekem épp elég volt a tűző napon. (na az nincs a bányában)

Hajnalban kezdtem, délután hatra kész voltam az XPS hőszigetelő lapok beásásával és a vasalással. Kivételesen kihagytam az ebéd utáni alvást és jól tettem, mert nem lettem volna kész sötétedésre. Így holnap napfelkeltével el tudom kezdeni a betonozást.

A hőszigetelést azért volt nehéz beásni, mert az árok, csak 40-50 cm mély, miközben a hablemezek 60 cm szélesek. Nem akartam belőlük levágni, ezért J kis rövidnyelű  kapájával, meg egy erre a célra csinált 5 cm széles kaparóval, persze ezt is térdelve, görnyedve vájtam egy keskeny árkot a nagy árok szélébe és abba állítgattam bele a lapokat. Mit mondjak nem volt könnyű munka. De megfogja majd a talaj felé a kihűlését a téli üzemben a nappali napsugárzás által felmelegedett hőtároló padlónak. ( Hibás az amikor azt mondjuk, "bejön a hideg", "átmegy a hideg a szigetelésen " stb. Nem, a hővezetés iránya mindig a melegebbtől a hidegebb felé irányul. Tehát nem a hideg jön be, hanem a meleg megy ki. Ez első ránézésre felesleges okoskodásnak tűnik, és az is ha a hővándorlás áramlás útján zajlik. Tehát ha kinyitom az ablakot, a hideg levegő valóban helyet cserél a meleggel, "bejön" az ablakon. De ha a hőcsere hővezetés útján zajlik, szilárd közegben, akkor mindig a meleg megy a hideg felé. Ez okból raktam a hőszigetelést egy szakértő tanácsa ellenére az alaptest belső oldalára, mert ha kívülre rakom nem tudom elkerülni az alap és az üvegházat majdan kívülről körbevevő beton szegély közt a hőhidat. A belső szigetelésnél a veszély a páralecsapódás a határfelületen, de ennek talajszint alatt egy növényházban szerintem nincs jelentősége. Egyrészt a "meleg" padló hőmérséklete is gyakran harmatpont alatt van, másrészt az XPS nem nedvszívó.)

Így néz ki a kiásott alapja a télikertnek.

 Látszik a képen, hogy sötétedéssel fejeztem be tegnapelőtt, a képek már vakuval készültek. 20 cm széles 40-50 cm mély, két napig tartott amíg kiástam, mert nem akartam túl szélesre csinálni, felesleges betonpocsékolás. Így, miután az ásóm szélesebb mint 20 cm ezzel a kölcsön kapával szedtem ki a föld nagyját,

szükség is volt az irtókapára (ez a neve ennek a fajtának), mert ugyanaz volt  a baj a talajjal, mint az országgal, túl sok benne a gyökér. Miután kiszedtem a kapával amit tudtam, az árok oldalát ásóval egyenesre faragtam az E-től kölcsön kapott rozsdás  szögvas vezető mentén, aztán letérdelve a fenekét szögletesre faragtam széles  kőműves kanállal és a földet ugyanezzel ki is lapátoltam. Ha lett volna keskeny ásóm és lapátom könnyebb lett volna, de hát erre az egy munkára nem érdemes beruházni. Ma megvettem és kihozattam a cementet, betonacélt, padló burkoláshoz a téglát  ( a bontott tégla drágább mint az új, divatba jött a rusztikus téglaburkolat, a nagyméretű címeres téglát ezresekért adják ) a kisméretű tégla amit még drótkeféznem kellene 100 Ft darabja, én az újat, amivel munka sincsen 65-ért vettem. Ma lehajtogattam 6-os betonvasból a kengyeleket amik a hosszanti vasalást fogják tartani, további vasalás szerelés holnap, holnaputánra tervezem a betonozást, ennek egy nap meg kell lennie, hogy rendesen egybekössön a beton, hajnalban szándékozom kezdeni és alighanem sötét lesz amire végzek. Kb 1 m3 kicsit több mint két tonna (amit legalább kétszer kell megmozgatni), az olyan 20-25 talicska beton, belapátolni a keverőbe, odatalicskázni az árokhoz, belecsömöszölni a földárokba, elsimítani, kemény nap lesz.

Hát elég rövid volt idén az ősz. Egy hete még hőségriasztás volt, tegnap este meg szégyenszemre begyújtottam a hajón éjszakára a kályhába (na jó, nem valami hatalmas tüzet tessék elképzelni, csak egy papírzacskó láncfűrészforgácsot, fakéreg hulladékot meg egy kis hasáb fát), mert majd befagyott a fenekem. A hőmérő ugyan 18 fokot mutatott, de úgy tűnik hozzászoktam korábban a meleghez és gyors volt a váltás. Mit mondjak jólesett melegedni a duruzsoló kályha mellett és még reggel is volt húsz fok. Tegnap Pesten voltam télikert ügyben egy cégnél, kicsit zsibbasztóak az árak, ennyit erről. Kisemberrel kimentünk...ajaj a falu nevét elfelejtettem, németjuhász kutyamentőékhez kennelt nézni, mert ők meg ebben munkálkodnak, bevállaltam a szaktanácsadást kutyaotthon építéshez, ha valakinek ilyen kutyára van szüksége örökbefogadható vidám és szomorú jószágból van ott vagy 40 darab. Most megyek és elkezdem kiásni az alapját a télikertnek, épp arra való idő van.

Na ilyenek vannak ott. 

Tegnap még reménykedtem, csak reggel esett az eső, de délre már kisütött a nap és kellemes meleg volt, szóval reménykedtem, hogy hátha egyszer lesz olyan, hogy nincs vége a nyárnak. ( Lásd még Eric Knight " Nincs többé hétfő") De sajnos megint a pesszimistáknak lesz igazuk, ezt a nyarat is ősz követi, sőt lehet, hogy az őszt meg a tél. Lehűlt a levegő és szakad az eső. Így hát idebent kuksolok, pedig tegnap megcsináltam a végleges sorompót a Sam kiemelőjére az helyett a hirtelen előkapott husáng helyett amit a képen láthattok, de ebben az esőben nem tudom kicserélni. A következő projekt egy üvegház lesz J virágainak. Ennek a virágok téli tárolásán kívül második funkciója is lesz. Arról van szó, hogy bár gyönyörű a kilátás a Dunára (és rajta Amapolára) a nappali 4,5 m széles panorámaablakán, de télen ez a nagy üvegfelület jelentős hőveszteséget jelent (hiába dupla üveg, egységnyi felületű ablakon tízszer annyi meleg szökik ki, mint a falon), ezen nem lehet segíteni.Továbbá az ablakok amikor fúj a szél szelelnek. Márpedig itt sokszor fúj a szél, gyakran viharos erővel és pont nyugatról, északnyugatról, amerre az ablakok néznek. Ezen sem lehet segíteni, egészen pontosan nem is akarok, egyrészt drága az új ablak, másrészt nem hiszek a ház légmentes lezárásában, az csak arra jó, hogy bent rekedjen a pára. Viszont ha építek egy üvegházat az ablakok elé, akkor az felfogja a szelet, marad a kilátás és amikor süt a nap, délutántól napnyugtáig hőcsapdaként melegíti a házat. Csak úgy kell megcsinálnom, hogy nyáron a teteje valami trükkel árnyékolható legyen és az oldalai meg eltüntethetőek, máskülönben szétégeti a nappalit. Hát ezen az őszi projekten agyalok most. A dolog nem olcsó. Elnézve a kínálatot, horror árak vannak( http://www.otodikevszak.hu/telikert/telikert-teraszbeepites/telikert-arak) , persze ezek mind spéci szerkezetek. Namármost a feladat, megtalálni a forrást ahonnan az anyagokat beszerzik és ugyanilyet csinálni, mondjuk az ár harmadából, negyedéből.

Innentől csak az olvassa akit érdekel a politika! Csak erős idegzetűeknek! Figyelem, aki a "tovább"-ra kattint azt a nyugalom megzavarására alkalmas kifejezések fogják érni!

Megint kész vagyok egy projekttel. Persze ez is tovább tartott majd egy héttel, mint amit eredetileg gondoltam, de hát ez mindig így van. Említettem, hogy a Sam-ot (a 470-est) úgy akarom "vízen" tartani, hogy mégse legyen vizes, egész pontosan algás a feneke. Normális esetben ugye sólyakocsin tárolják az ilyen kishajókat és csak használathoz rakják vízre, utána azonnal kiveszik. Nekem viszont nincs sólyám, van ugyan egy nem messze az utca végén, de eltologatni odáig minden használathoz, utána hazahúzni, árboc be, árboc ki minden esetben, mert se a fák lombjai, se a villanydrótok miatt nem fér el az utcán, nagyon körülményes lenne. Így viszont pár mozdulat és a hajó úszik.

https://www.youtube.com/watch?v=13QwLcbcles Most bukkantam rá. Valamikor Amszterdamból elfelé jövet vettem magnóra ezt a számot, meg még másik párat a "Memphis jug band"  repertoárjából, ez ment egy helyi rádióban. Sajnos ahogy a hajó távolodott a parttól úgy gyengült a vétel, nem tudtam az egész műsort felvenni. De ez a szám volt a beharangozó zenéje a műsorismertetésnek amit a hajón csináltam. Abban az időben még nem létezett videó meg egyéb ilyen firlefrancok, Budapestről küldtek le mozifilmeket, emlékeim szerint kizárólag magyarokat, hát, olyanokat amik a nagy mozikban nem igazán voltak kelendők és volt belőlük keskenyfilmes változat. Minden héten egyszer az elektrikus, azaz én vetítést tartott, előtte a hangosbemondón ami a hídról minden szolgálati helyre és kabinba szólt bejátszottam ebből a számból a refrént és ismertettem az esti mozit. Azt mondta valaki ha már meghallja ezt a zenét fülig ér a szája. Van benne valami. A hajózás hosszú volt, a film meg kevés, ezért ugyanaz a film többször is bemutatásra került egy-egy út során, esetenként közkívánatra. A címeket  ritkán jegyezte meg bárki is, így amikor bemondtam, utaltam a tartalomra is, pl "ahol a Cserhalmi beköltözik a kupiba" ( Egy erkölcsös éjszaka, Hunyadi Sándor novellájából, Makk Károly rendezésében) vagy " a kommunistás Cserhalmis" (ennek a címére nem emlékszem, de ha jól emlékszem a Bánsági Ildikó vetkőzött benne, ezért volt sikere, pláne, hogy az apja az öreg Bánsági pincér volt a tengerhajózásnál.

Amúgy dolgozom is szorgalmasan, a "Sam"-nak csinálom a kiemelőt, amivel úgy lehet majd vízen tárolni, hogy ne érjen a feneke vízbe.

Hozattam a helyi tűzépről egy valóban száraz (második éve szikkad a telepen) kaloda (egy kaloda az 1x1x1,7 m = 1 erdei m3) ukrán hasított bükkfát. Egységnyi súlyra vetítve kb 25 %-al volt drágább mint a tegnapelőtti vizes tölgy. Azaz, ha tavaszra a cserépkályha tetejére felrakott próbadarabok 25 %-nál többet vesztenek a súlyukból akkor rosszul jártam. Mindent elraktam a tornácon fedél alá, igaz a kert felé kimenet csak lapjával lehet járni, mert nem sok hely maradt. Éjjel többször felébredtem rá, hogy az elkínzott testem tiltakozik egy-egy álmomban történt mozdulat hatására, de reggelre egész kipihenten ébredtem. És elmúlt teljesen a lábfájásom, szóval így kell működnie a szervezetnek. Tegnap elfelejtettem megemlékezni róla, hogy váratlan vendégek érkeztek. Mindig öröm a vendég, ha nem kell etetni-itatni még az se baj ha váratlanul jön. Vigh Jani (http://www.szokoar.hu/hu/) volt itt a fiával és az új aprócska hajójával. Ez is olyan, hogy Thomas a gőzmozdony jut az ember eszébe róla, mint a Bagóról, szegény boldogult Rehák Balázs hajójáról.

Szóval ha valaki erre jár, pláne ha hajóval, mindig kiköthet nálunk.

Egész nap fát hasogattam és talicskáztam a tető alá a tornácra. Vacsorára végeztem. Azért vágtam olyan 1-2 kilós hasábokra, mert ha kettévágom (sugár irányban különösen könnyű hasítani) akkor ugye az egy nagyobb tortaszeletből lesz két karcsúbb, dupla felületen szárad, ergo fele annyi ideig tart, illetve egységnyi idő alatt kétszer annyi vizet párologtat. Ha még többe vágom, akkor még kedvezőbb a helyzet, gondolom én. Ráadásul mivel szerintem a száradás nem egyenesen, hanem exponenciálisan gyorsul az anyag méretének csökkenésével, mindenféleképpen jót tett a felhasogatás. Csak én fáradtam el piszokul, jártányi erőm alig maradt estére, ráadásul a bal lában Achilles ina is elkezdett fájni, elképzelni nem tudom mitől, mert nem fordult ki a bokám és a favágás, talicskázás se azt terhelte igazán. Alig tudok járni. Na remélem holnapra elmúlik, mindig az szokott lenni, ha valamim elkezd fájni, egyszercsak elmúlik.

Más. Miután jogtiszta Windows 7 használó vagyok felkínálta a rendszer a Win 10-et ingyenesen. Az újdonságokra mindig görbe szemmel nézek (pl. a Win 7 előnyeit se érzem a korábbi, megszünt Home editionnel szemben), minden másképpen lesz mint megszoktam, mindent újra meg kell tanulni. Kérdezem a PC experteket, érdemes átállnom, vagy inkább várjam meg a 11,12,13 stb változatot?

Jól felbosszantottam magam. Be kell szerezzem a téli tüzelőt, ezért ma körberobogóztam a környékbeli elérhető forrásokat. Egyre drágább a tűzifa, rezsicsöki ide rezsicsöki oda. Ezek a fránya tüzépesek meg nagyon figyelik egymás árait, nagy különbségek nincsenek. Abban is leginkább csak pszichológiai különbség van, hogy ki milyen fára esküszik. A tapasztaltak esküsznek az akácra, mert hogy jó parazsa van, meg hamarabb kiszárad mint a többi lombos keményfák. Az igazság (bár nem vagyok annak letéteményese, de én leginkább csak a számoknak hiszek), hogy gyakorlatilag az összes fa egységnyi súlyra  vonatkoztatott fűtőértéke csak tizedesekben különbözik egymástól. Ami igazából számít, ha az ember súlyra veszi és nem térfogatra, hogy mennyire száraz az anyag. Mert ugye vizet venni fa árában elég drága mulatság, viszont ha térfogatra veszem, nem baj ha nedves, csak kell hagyni megszáradni. Merthogy vizes fával tüzelni az az igazi ráfizetés. Előbb az égéskor keletkező hő el kell párologtassa a nedvességtartalmat, ami energia erre fordítódik az veszteség, ráadásul elkormozza a tüzelőberendezést. Ezért nem szabad friss vágású fával tüzelni, legalább egy évet kell ( de jobb kettőt)  állnia fedett, de átszellőzött helyen, hogy jól kiszáradjon. Na fenti szempontok figyelembevételével jártam ma körbe a lehetőségeket. Emitt drágább, de már "kályhakész" és egy éve szárad a kalodában, erdei köbméterre adják, amiről tudom, hogy kb 9 mázsa, amott olcsóbb valamivel, de súlyra adják, a fene tudja  milyen nedves, mert hozzák valahonnan megnézni se tudom, a harmadik helyen végülis találtam tölgyet felhasogatva, nettó  2900 Ft /q ami nem lenne rossz ár (hol van már a 2200 Ft-os ár amire húztam a számat tavalyelőtt), azt mondták rá tavalyi vágás, csak azért vizes mert volt az a pár nap eső. Hát vettem 25 mázsát, de már bánom. Hogy az ember hiába próbál okos lenni, egyszerűen MUSZÁJ bizalmatlannak lenni, pedig úgy utálok az lenni. Hogy ez megy Magyarországon rendszer és kormányfüggetlenül, hogy egyszerűen ha a hátadon is szemed van akkor is átb@sznak! Mert odafigyeltem a mérésre, meg mindenre amire kell, csak azt nem szabadott volna elhinnem, hogy tavalyi vágású a fa. Hazaérve miután az teherautó leborította a kapu elé a fát, nekiálltam behordani. Ehhez a nagyobbakat mindjárt fejszével szétcsapkodtam. Ami jó, hogy a tölgy úgy hasad mint a parancsolat, gyerekjáték az aprítás, össze se lehet hasonlítani a tavalyi, csomós  bükk tuskókkal való kínlódással. Viszont a vágási felületből majdhogynem folyik a víz. Szóval ha csak megázott volna akárhányszor is, akkor se juthatott volna a fa geometriai közepébe ennyi nedvesség. Ezt a fát lehet, hogy két hete vágták ki. Komoly erdészet nyáron nem termel ki fát, ha csak nem kényszerből, ezt vagy a cigányok lopták valahonnan, vagy az elmúlt hetek nagy viharaiban dőltek ki a tölgyek és így került a Kácser tüzépre Kiskunlacházára. Persze tenni már nincs mit, ezt benyaltam, a fa itt van, de ezen a télen nem fogom tudni felhasználni. Újat kell vennem, lenyelni a száradási veszteséget, alighanem rosszabbul jártam vele, mintha a legdrágább kalodás bükköt veszem, és még akkor ott van, hogy miután tele lesz vele a tároló, amit helyette veszek hova rakom? Mérgemben felhívtam az eladót (mondom KÁCSER Tüzép Kiskunlacháza), hogy átvágott a "régivágású" tölggyel, elmagyaráztam, hogy nem kívülről nedves, hanem belül, azt mondja neki azt mondta a szállító, hogy tavalyi vágás, hát vagy hazudik, vagy ennyit ért hozzá, hogy nem ellenőrizte, csak egy tuskót kellett volna ketté vágni és máris kiderült volna. Még elkezdett magyarázni, hogy hát kicsit vizes a kérge, de majd hamar megszárad, na letettem, mert ilyen hadovát nem hallgatok a saját telefonszámlámért. Lemértem egy 6,6 kg-os darabot és egy kisebbet amit már én hasítottam, ez 1364 g, felraktam a cserépkályha tetejére, tavasszal újra megmérem, a különbségből ki fog derülni mennyivel vágtak át. Egy biztos soha az életben semmit nem veszek a kiskunlacházai Kácser tüzéptől.

Vidám és szomorú dolgok. Emlékeztek, hogy a 470-est Sam Smallról, Eric Knight regényhőséről neveztem el. A könyv sok kiadást megért Magyarországon, http://moly.hu/konyvek/eric-knight-sam-small-csodalatos-elete nekem a sorban második "Vidám könyvek"  van meg, valami három, vagy négy forint volt az ára annakidején amikor megvettem. Furcsálltam, hogy sem a fordító sem az illusztrátor neve nincs meg a könyvben, talán hiányzik az a lap belőle, ezért elkezdtem googlizni. A rajzok készítőjét sajnos nem találtam, pedig zseniálisak, sokkal jobbak mint az angol eredetiben (http://gutenberg.net.au/ebooks08/0800581h.html) de a fordítót megtaláltam, Szerb Antal. Ha már az angolra rátaláltam, kicsit beleolvastam, kegyetlen nehéz lehetett a fordító dolga. Merthogy nem angolul beszélnek a szereplők, hanem "yorkshiereiül", ami kb olyan mintha valaki "sálgót'rjóniul" beszélne írásban. Végignéztem a fejezetek jegyzékét és feltűnt, hogy a magyar fordítás a legutolsó fejezetet kihagyta. Vajh miért? Aztán ugrott be. A könyv először 1941-ben jelent meg. Ennek a hiányzó fejezetnek a címe pedig:" The truth about Rudolf Hess, or Sam Small flies again." Rudolf Hess pedig 1941 tavaszán dezertált Angliába. Ezt a fejezetet nem lehetett akkor magyarul megjelentetni. Mint ahogy egy másik fejezetből is, ahol Sam csodálatos mód szerencsésen elfogja a német kémeket, ki kellett hagyni a "bloody Hitler" lefordítását is (már az is csoda, hogy egyáltalán ez a fejezet megjelenhetett magyar fordításban) akkor 1941-ben a Hitler szövetségeseként Angliával (nem tudom hivatalosan mikor üzentünk hadat Angliának) szemben álló Magyarországon. Amire meg már lefordíthatta volna az utolsó fejezetet is a jeles fordító, zseniális irodalmár, már nem élt, '45-ben a balfi munkatáborban agyonverték. Hát ennyit a vidám könyvekről.

Volt két esős nap. Szerencsére semmi olyan munkám nem volt kint félkész aminek ártott volna. Sőt a közbe lévő szünetben még az emuháznak is csináltunk egy előtetőt, hogy az ajtókat ne verje az eső. 

Ma nekiláttam a stég melletti part további rendezéséhez. A fű amit ültettem reményteljesen nő, ami kevés az a humusz, ahova nem jutott ott egy szál se kelt ki a fűmagból, ugyanakkor a japán kesrűfű hajtásai a sitten, szénporon is megélnek. Ez már csak így megy, amit akar az ember az nem nő, a gyomok meg maguktól. Valaki mondta egyszer nekem azt, hogy a gyomok a természet édesgyermekei, a kultúrnövények a mostohák. Van benne valami. Bár ahogy olvastam valahol, a keserűfű dísznövényként jött be Magyarországra. Szóval a státusz változó. Egyszer a balatoni telken magától kinőtt egy sereg nagyon szép sárga vadvirág, olyan volt mint az oroszlánszáj (másnéven tátika), csak sokkal kisebb virágú, gondolom a nemesített növény vad változata. Nagyon tetszett nekem, ezért a magjait elraktam és a következő évben elültettem. Egy szál se kelt ki belőle, a "természetnek" feltűnhetett, hogy most már azt akarom, hogy nekem nőjön. De nem adom fel. Amint további kerti komposzt termelődik ide fogom hordani és folytatom a fűveteményt.

A partot valahogy meg kellett erősítsem, mert ahogy begázoltam a vízbe kitapasztalni milyen a fenék ( tele volt beton és tégladarabokkal és egyéb szeméttel), a part alá szinte kartávolságba be tudtam nyúlni, annyira alámosta a víz, csak a gyökerek tartják össze. Levertem egy sor akác cölöpöt megtartani a partfalat és az alámosott részt kitömtem téglákkal. A tetejére majd komposztot terítek. Régen ütöttem a 10 kilós kalapáccsal, megállapítom, hogy sajnos fogy az erőm, eléggé elfáradtam amire végeztem a vízben csapkodással.

Hatalmas vihar tombolt tegnap este. Békésen ücsörgünk a házban a nappaliban a Die Hard (szerintem németül van) valahányadikat nézve, amikor hopp, elsötétül a képernyő. Meg egész Ráckeve. Elment a villany. Egy ideje már dörgött villámlott, de idebent nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget. Na mondom megyek a hajóra aludni. Hát csak a tornácról kilépve szembesültem a valósággal, vízszintesen zuhogó eső, amíg azt a 30 lépést megtettem Amapoláig már bőrig áztam. Mondjuk nem voltam túlöltözve, egy ing meg egy rövidnadrág, de egy négyzetmilliméter nem maradt szárazon. A gondosan leponyvázott munkacsónakról letépte a takarót a szél, Amapola oldalbejáró ponyváját is benyomta a délről érkező vihar, nem kötöztem le rendesen, az utóbbi hetek elkényelmesítettek, de már a hajóra bemenni se volt könnyű, a délről jövő szél a lehetőségek maximumáig eltávolította a hajó oldalát a stégtől, koromsötétben egy szál elemlámpa fényénél az imbolygó hajóra az egy szál deszka járón beegyensúlyozni elég ijesztő volt, de megúsztam stég alá esés nélkül. Az elsötétült városban egyedül nekem volt világosságom, a hajó napelemei napközben maximumra töltötték az akkukat, a napsütés forró vizet termelt a tárolóba, szóval itt működik a megújuló energia. Miután megállapítottam, hogy ebben a tomboló időben (de ez tényleg komoly, ekkora vihart rég láttam és a teljes elsötétítésben még félelmetesebb volt) reménytelen lenne bármiféle kárfelmérést, vagy egyéb preventív intézkedést tenni, zuhanyozás után nyugovóra tértem. A parti tápról üzemelő lámpát a térképasztal felett bekapcsolva hagytam, hogy tudjam mikorra tér vissza az áramellátás, 11:25-kor arra ébredtem, hogy a lámpa kigyulladt, de pár másodperc múlva elaludt, ahogy a fény kihunytával én is. Legközelebb hajnali 3:35-kor világított a szemembe, kinézve az ablakon láttam, hogy a városi közvilágítás is üzemel, szóval ez már azt jelenti, hogy valóban működik az áramellátás, lekapcsoltam a lámpát és aludtam egészen reggel fél nyolcig amikor is telefon ébresztett, lányom hívott, hogy jön látogatóba. Ő is akkor jön amikor "jól esik". Szerencsére amire ideért elállt az eső, mindig öröm ha látom, együtt töltöttük a napot. Beszélgetés közben is dolgozott, egy míves bőr hátizsákot készít, ez lesz a vizsgamunkája. http://titileather.hu/ Reggel körülnézve láttam, kárt igazából nem okozott a vihar, az utálatos fűzfáról ismét vastag ágakat tört le a szél, de szerencsére senkit nem vágott kupán,

Azt hiszem nem mondtam még, hogy azért parkolunk itt egyfolytában nyárvíz idején, szóval azért nem tudunk elindulni túrázni egy kicsit Amapolával, mert be vagyunk zárva az RSD-re. Nincs víz, egész pontosan kevés van a Nagy-Dunában, lassan második hónapja másfél méter körül van a vízállás Budapestnél http://www.hydroinfo.hu/Html/hidelo/hidelo_graf_duna.html , 2m alatt nincs zsilipnyitás. Így aztán csinálom amit épp kell és kedvem is van hozzá, amikor meg már nagyon melegem van, belevetem magam a vízbe. Kicsit hidegebb mint az elmúlt hőhullám idején, most "csak" 30 fokos a víz. Így azért ki lehet bírni. Miután eltüntettem a levágott ágakat, gallyakat, a lejárat melletti japán keserűfű bozontot kezdtem kiirtani. Ahogy a zöldet vágtam a machetával, kezdett látszani az ősi talaj ami alatta volt. Mit mondjak, fosszilis tejeszacskók, őskori Bramac cserép törmelék, levált talpú női cipő, rengeteg tégla és betontörmelék, na ebből állt a part talaja. Kiszedtem amit tudtam, megtelt egy 120 literes kukás edény a műanyag szeméttel, a sittet meg igyekeztem elplanírozni, hogy a szilárdja az alámosott partot  erősítse, nem az a szabályos kőszórás, de nem igazán tudok mit kezdeni vele, amennyire eszközeim engedik megpróbáltam rekultiválni a szemétlerakót. Az így kialakított rézsűre a kertből érett komposztot talicskáztam, megszórtam műtrágyával, aztán fűmaggal és két napja kétóránként locsolom. Még nem igényli a fűnyírást. Ha működik a módszer, az egész partot ami előttünk van rendbe teszem.

Szétszedtem a beton járólapokból kialakított lépcsőt is ami levezet a stég bejáróhoz, mert életveszélyes volt a szétcsúszkált lapokon a járás főleg sötétben, ez még nem a végleges, de a tűző napon ebben a hőségben nem volt kedvem nekiállni betonba rakni a lépcsőfokokat, egyelőre földdel, téglákkal csináltam nekik alapozást. Amikor már majd kigyulladok, abbahagyom és úszom egyet. Nekiálltam az egyik szomszédasszonynak tyúkólat csinálni, nem egy közönséges ólacska, 3,75 x 2 m az alapterület három cellából fog állni, egy rekesz a baromfiaknak, egy az emunak, egy meg a bicikliknek. Beton tuskókon áll, a ferde talaj miatt a tegnapi napom ráment a 12 tuskó vízszintes síkba állítására. Ma összeállítottam az alapkeretet, rápróbáltam a padló OSB lapjait, majd visszaszedtem a lapokat és felállítottam a keretet, hogy az alját le tudjam holnap kenni Bonobittal.

Ezzel az oldószeres kátránnyal nagyon jók a tapasztalataim, az a fa amit ezzel beken az ember évtizedekig bírja korhadás gombásodás nélkül, még ha közvetlen érintkezik is a nedves talajjal. Itt meg ráadásul tuskók el is emelik a földtől. Stílusos a "munkaasztalom".

Ma meglátogatott Szabó Zsigmond, régi blogolvasóm, kedves feleségével és tüneményes kislányával, hozott kölcsönbe egy HP szkennert amivel profi módon lehet diákat szkennelni és ami a fő, ráérek visszaadni, szóval majd akkor foglalkozom a diákkal, ha rossz idő lesz, alighanem télen. Váratlanul érte őket ez a földi paradicsom amiben itt élünk, a gyerek elsőre nem akart bejönni a vízbe, de aztán alig lehetett kiimádkozni belőle, ahogy az E vizicsúszdáját is gyanakodva próbálta ki, de aztán felbátorodva nagyon tetszett neki a dolog. Pillanatok alatt összebarátkozott C-vel, meg Mária szomszédasszony Mogyi nevű kutyájával (aki egy kedves pumi, ebben a melegben kicsit melege lehet a téli bundájában) és Jenőtől az emutól se félt.

Nehéz munkán vagyok túl. A stég bejáró fölé kilógtak a parti nagy fűzfa ágai. A fa teljesen elöregedett, vastag ágakat tör le róla a vihar, hullik az ember fejére, veri a bejáró mellé kikötött kishajóim árbocát. Amúgyis veszélyes, hogy egy viharban az egész fa kidől. A fák, ahogy az emberek is, megöregszenek, betegek lesznek, csak a városi széplelkek gondolják azt, hogy örökéletűek, kivágni bűn őket. Aztán amikor rázuhannak egy házra, kilapítanak pár autót, netán embert, akkor mindenki csodálkozik. Már tavaly télen bejelentettem az önkormányzatnál, hogy ez a fa veszélyes, de azt a választ kaptam, hogy a víztől számított 4 m-a Vízügyé, nem önkormányzati hatáskör. A Vízügy meg tudom, hogy azzal nem fog foglalkozni, hogy engem, vagy a stégemet agyonvág(ja) egy fa. Mindenki sajnálkozni fog, ha otthagyja valaki a fogát, benne lesz a TV híradóban, de addig magam vagyok a problémára. Na tegnap rászántam magam és egy láncfűrésszel, bozótvágó késsel (már a felfelé tartó út is nehéz volt a keresztbe nőtt vékony ágak miatt) felmásztam úgy 10 m magasba megszüntetni az útban lévő ágakat. Minden ágat kipróbáltam, elég erős e mielőtt belekapaszkodok, ráállok. Nagyon csalós volt, egészen biztonságosnak kinéző ágak is törtek amikor ránehezedtem, persze vigyáztam és ki is kötöttem magam, az más kérdés, hogy mi lett volna a bordáimmal, ha egy szál kötélen maradok függve némi zuhanás után (se biztonsági övem, se beülőm nincs), de erre szerencsére nem került sor. Bevallom féltem odafent, de végülis minden jól végződött, az ágakat sikerült lefűrészelni és épségben lejutottam. A nap további része, meg a mai teljes egésze azzal telt, hogy a lefűrészelt ágakat láncfűrésszel, machetával felaprítottam és eltalicskáztam. Jó fárasztó munka volt, de megszűnt a bejárót fenyegető veszély és az árbocoknak sincsenek útban az ágak. Növényzet szempontjából amúgy az egész utca rendezetlen, a minap egy tűzoltóautó hajtott be (egy beszorult őz mentésére érkeztek), panaszkodtak, hogy nem férnek el az utcában a benőtt ágak miatt, mert úgy néz ki, hogy amit a hetente egyszer erre járó kukás autó leszaggat, az a szabad űrszelvény, ami annál nagyobb jármű, az ebbe az utcába nem fér be. A fűzfák eleve el vannak öregedve, a vastag ágakon látszik, amiket lefűrészeltem, hogy a belsejük nem olyan szokásos módon "beles", ahogy a vágásérett féké szokott lenni, hanem az átmérő felében, kétharmadában pudvás, bármikor eltörhet.

Bajba vagyok a vitorlásokkal induláskor. A szél mindig úgy fúj, hogy bő szélben kéne szerelni, szóval csak akkor tudunk vitorlákat húzni, ha kievezünk egy jódarabon a vízre és ott szélbeállva bénázunk. Aki csinálta tudja milyen macerás vitorlát  felhúzni, közbe  kormányozni, hogy ne essen le mindig a hajó, sodor a szél szomszéd horgász ordít, kormányhosszabbító beakad a csapkodó bumba, ez-az összegubancolódik, amire minden rongy fent van legalább két sebből vérzek, hátamba se kívánom. Szóval le akarok tenni horgonyra egy szerelőbóját a parttól 20 méterre, azon rövidkötéllel, akármerről fúj a szél lehet kényelmesen szerelni, aztán ha az ember végzett a kárpitok felhúzásával, minden elrendezve, bója elenged, egy laza pumpálás a kormánnyal, esetleg agy begg a fockkal és már robog is a hajó. Na horgony van, de nézem a bója árakat  http://www.maritimehajosbolt.hu/termek/kikotoboja-hosszu-szaru-m60lh-fenddhpm60lh  na ne.... Volt valamikor még egy rozsdamentes 25 literes szódásballonom, milyen jó lenne az most, de elajándékoztam. Nincs valakinek egy olyan régi vas kikötőbójája a sufniban amit nem használ? 

10:48 Esik az eső és kifejezetten hűvös van. Idebent lehet csak matatni, J szülőpátyolgatásra ment Pestre, egyedül vagyok, elfoglalom magam. Belefogtam a régi diák digitalizálásának problémájába. Tegnap óta okosodtam, hála az internetnek. Ugye volt a kérdés, hogy mekkora felbontású digitalizáló kütyü kell ahhoz, hogy képernyőn lehessen nézegetni a régi diaképet anélkül, hogy a kép zavaróan "pixeles" legyen. Ez egy nagyon fontos kérdés, mert hatalmas az árkülönbség a készülékek közt, nyilván ha valaki postert akar csinálni diáról annak kell a nagy felbontás, viszont nekem felesleges. Tehát a kérdés, hogy az olcsóbb 1800 dpi-s vajh megfelel e. Abban igaza van P-nek Ausztráliában, hogy ha lehet kerülöm a felesleges szellemi erőfeszítéseket. Amit egyből megértek az rendben van, de ha sokat kell agyalni valamin, keresem a kibúvót.( ő pont az ellenkezője, állandóan tréningezi az agyát, meglátjuk ki fog előbb beleesni az öregkori elhülyülésbe) Most is ez volt. Elsőre elkezdtem számolgatni a dpi-ket pixeleket, aztán inkább erre jutottam. Itt van ez a nagyon jó minőségű monitor. http://www.arukereso.hu/monitor-c3126/asus/pg278q-p244674623/#termek-leiras ennek a felbontása 2560 x 1440 képpont. Aztán van a legolcsóbb szkenner  http://www.arukereso.hu/szkenner-c3110/rollei/df-s-100-se-r20605-p51040499/#termek-leiras, aminek a felbontása 2520x1680. Gyakorlatilag a kettő fedi egymást, ergo nekem ennél jobb szkennerre nincs szükségem. Már csak az a kérdés hogy lehet ennél az árnál egy nagyságrenddel olcsóbban hozzájutni?

12:32 Egy kicsit belenéztem a régi képekbe. Egyenlítői keresztelő az M/S Petőfin. A keresztelendő személy immáron átesett az orvosi vizsgálaton, a pribékek és a kalóz  Neptun isten elé viszik aki dönt a további sorsáról. Lábánál a sellő, a terített asztalnál Lambert Lajos captain, mettette a pincér

Orvosi vizsgálat, a doktor a WC pumpa sztetoszkóppal nemcsak meghallgatja a tüdő helyes működését, hanem mindjárt köpölyözést is alkalmaz. Ehhez persze gyógykenőcsökkel be is kell kenni a vizsgált személyt, Lux Gabi rádióskambuzer úton lévő feleségét.

Sajnos nagyon beteg, műteni kell.

Itt jelen sorok íróját kezelik hajnövesztővel. Hogy jobban hasson a szer, a kalóz karddal való hasi beavatkozással segít, a páciens hiányolja az érzéstelenítést mert ordít.

Ez már a végső eljárás, a kard kissé erősen nyomja a gégefőt, 50 év után is emlékszem nem nagyon kaptam levegőt, Neptun meg a szigonyával erősen fenyegeti a férfiasságomat, a cél a minél nagyobb adomány (karton sörök, égetett szeszek) kicsikarása..

Na ennyit a nosztalgiából, a digitalizálás módja egyszerű volt, falra kivetítve és kézből lefényképezve, persze ez nem egy túl jó eljárás. (most nézem a tűzultószekrényen a feliratot némely diát fordítva raktam be a gépbe.)

Bolond idő van. Pár napja még a hőségtől szenvedtünk, most meg két napja vissza kellett venni a hosszúnadrágot. Idén rövid volt a nyár, hűvös van időnként szemerkél az eső, tisztára ősz van. Ma végre befejeztem ezt a két bigyót amivel napok óta megszakításokkal vacakolok.

A Sam-on nem akarok semmit változtatni. Megtehetném, hogy a 470-esen ezt-azt  leegyszerűsítek, olyasmit ami versenyhajó volta miatt jóval komplikáltabb rajta, mint egy strandvitorláson. Hiszen soha nem fogok vele versenyezni, ahhoz kicsit öregecske, de különösen én vagyok öreg  hozzá. Más nem is hiányozna az XXL-es egómnak, mint hogy a húszévesek elkenjék a számat. Mindazonáltal a hajón minden úgy fog működni mint eredetileg, marad a sok komplikált kötél, veret, madzag öregkori elhülyülést késleltetni. Ez a két, sínen mozgó csúszka a fockshot behúzópontjának térbeli állításához való. Korábban is látszott, hogy az eredeti veret át lett alakítva, alighanem letört a ponthegesztett rész róla és egy-egy, eredetileg másra való, ide átalakított bújtató fül lett rácsavarozva. Na a bal oldali behúzópont megadta magát amikor a  feltámadó viharos szélben egy szál fokkal dicstelen módon pucoltunk a sólyához F-el. Jó sokat vacakoltam ezekkel a mikrobigyókkal, mire sikerült megoldanom.

Más. Van egy rakás régi diaképem,negatívom, még ifjúkoromból, szeretném őket digitalizálni, ne vesszen el az emlék. De egy profi célkészülék nagyon drága ( pl http://www.conrad.hu/conrad.php?name=Products&pid=374155 ), nincs valakinek ötlete valami jó barkácsmegoldásra? Már felvettem a kapcsolatot KAMA3-zal, olvasómmal, neki volt egy korábbi kísérlete http://villamvadasz.hu/diafilm_szkenneles_hazilag , még tökéletesíti, ha van valakinek további ötlete szívesen hallgatom.

Ha már kommenteltetek és ránéztem elolvasni a blogra, írok pár sort, bár nincs semmi érdekes. Tegnapelőtt este 19:10-kor kitört a szélvihar. Földig hajoltak a vastag ágak, a szomorúfűz vékony ágai meg vízszintesen lobogtak. Pillanat alatt feltarajosodott a víz, na mondom mi lehet Balatonon?! (lett is ahogy hallom ketten fulladtak vízbe). Itt nekem semmi gondot nem okozott a 10-es idő, a horgonyaim beásták magukat alighanem méternél mélyebbre a két év alatt, de másnap néztem a híradóban sokhelyütt hatalmas fák dőltek ki sokan maradtak villany nélkül, mert leszakadtak a vezetékek. Rámtört a lustaság, leálltam a munkákkal, olvasgatok, lehet ha megjön az ihletem nekiállok írni a régi időkről, pl anyám énekelt gyerekkoromban mindig valamit a háztartási munkák közben. Most eszembe jutott egy dal, amit tőle hallottam, az apropó egy olvasómtól Feritől ma kapott felvétel https://www.youtube.com/watch?v=EOtkcS1oe_4. Ott voltunk a felvételén a teljes jazztörténeti sorozatnak a Benkóékkal, akkoriban még a Novotel- Budapest Kongresszusi Központban voltam műszaki góré, volt saját páholyom a stúdiószinten. Na szóval ennek a dallamára énekelte anyám anno a bökslágert:

"Fogsz majd még sírni, Doktor Schneider Tamás

Ki kofferba tetted Nagy Máriát

Megbánta régen, de elítélték már

Sírva fog menni, a bitófa alá."

Rajtam kívül emlékszik még rá valaki?

Vagy erre? 

"Lédererné, mi van a kosárba'

Kudelkának a feje, keze lába."

Ezek mind egykori híres bűnügyek, feldarabolós gyilkosságok voltak amikből a kabaréban kuplékat csináltak. Hát nem volt TV, se internet, rádió se nagyon, valami kellett. Viszont (rajtam kívül) van még valaki aki munka közben énekelni szokott?

Reggel kis friss szellő lengedezett, F boldogan jött, mert tegnap megígértem, hogy kimegyünk a "Sam"-mal. ( Így magyarosan, tehát nem "Szem".) A véremben van a nevek rövidítése, Ezért hívom a Cikkcakk Cilit is "Cí"-nek, írásban meg mindenkit csak egy kezdőbetűvel. Sam Small nagyon jó hajónév, de néven nevezni hosszú, Sam lesz a mindenkori "megszólítás", akárcsak ifjúkori társaságombéli cimboránknak aki Schamschula volt (később az Antall kormány közlekedési minisztere), de csak Sam-nak hívtuk. Na amire vízretettük elállt a szél. Kikötés, ebéd, alvás, aztán megjött a szél, de villámlással és dörgéssel, ki kellett szedni a hajót, igaz itt nincs viharjelzés mint a Balatonon, de hülye azért nem vagyok. Mondjuk aztán nem lett semmi az ijesztő előjelekből, de lehetett volna. A híradóban láttam ahogy Budapestet elkapta a zivatar. Ma is piszok meleg volt, a sikertelen vitorlázási kísérleteket jókora fürdéssel zártam le, de igazából a víz se frissít, megmértem, 32,5 fok volt a vízhőmérséklet a stég lábánál. Akik nem ilyen szerencsés körülmények közt laknak és élnek mint mi, nem is tudom hogy bírják, pl emlékszem amikor még panelban laktam mennyit szenvedtünk, pedig akkor még nem is voltak ilyen hosszan tartó és ennyire meleg nyári időszakok.

A bagoly vagy szerelmes, vagy neki is melege van, egyfolytában víjjog odakint. Hálistennek nem vagyunk babonásak, a régiek ilyenkor amikor szólt a "halálmadár", állítólag besz@rtak.

Nem sok minden megy ebben a melegben. Tegnap is vagy egy órát ültünk a vízben, de már az is csak addig hűsít valamit amíg az ember nyakig benne van, a víz is van vagy 30 fok meleg. A parti fűzfáról a macskabagoly figyeli a lubickolásunkat.

Annyira beleolvad a környezetébe, hogy én nem is vettem észre, J hiába mutogatta hol van. Csak amikor lefényképezte akkor láttam meg. Ma hőség ide, perzselő nap oda, legyőztem a lustaságomat és nekiálltam összerakni "Sam Small"-t a 470-est. Aki azt gondolja, hogy az olyan egyszerű dolog, vagy nálam jobban ért hozzá, vagy sehogyse. A "Tequilához" képest amin van két shot, két fall, egy forstág és két vantni, ezen vagy az ötszöröse, egy olimpiai versenyhajón mindent jobbról, balról, elölről, hátulról kell tudni állítani. Két dolog segített, Kristóf telefonon amikor valamiben elakadtam( tőle hoztam el a hajót) és azok a fényképek, amiket hazahozatal után frissen csináltam mielőtt a javításokhoz leszedtem azokat a köteleket amik útban voltak. Estére a helyére került minden.

"Szerencsére" volt segítségem. Miközben a forstág és a fock első alsó csücskét találgattam az orrverethez hogy jönnek össze, valaki megfogja a fock túloldaláról a kezem. Na ő volt, a nyughatatlan kíváncsi, aki ezután leheveredett és közelről figyelte minden mozdulatomat. Este amikor már valamelyest csökkent a napsütés, átmentem F-ért, hogy kipróbálja hogy tetszik a lógás a trapézon (egyelőre nem tetszett neki, aggódva vékonyollotta a drótot). Máriával a mamájával találkozva (miközben Jenőt az emut próbáltuk az új gazdájához terelni) mondtam, viszem a lányát felakasztani a trapézra. Kicsit aggódva nézett rám.

Reggel orvoshoz kellett menjek, mert elfogyott a vérnyomásgyógyszerem, napok óta csak feleket szedtem, hogy kitartson máig. Ezzel együtt 120 a vérnyomásom, így maradok a fél tablettáknál, ha ennyi is elég. Nyáron a melegtől megtágulnak az erek, csökken a nyomás. Az orvos a szűk keresztmetszet Ráckevén, mázlim volt, hogy egy óra alatt megúsztam, vagy meggyógyult a nép, vagy szabadságon vannak, nem érnek rá orvoshoz menni, csak öten voltak előttem. Tegnap úgy tűnik túl sokat lubickoltam, megsütötte kicsit a vállam a nap, ma inkább idebent hűsölök, mert ebben a hőségben semmi kedvem kint olvadozni felöltözve. Valami kevés szél van, de még vitorlázni sincs ingerenciám, ahogy kinyitom az ajtót, mintha szaunába lépnék.

Hehe. Fentieket olyan délután három után írtam és magamat igazolandó kitekintettem az ablakon, hogy hát úgyse lehet vitorlázni, hisz áll a levegő. De ehelyett a szomszéd diófája rendesen integetett. Na lesétáltam a vízhez, kiváló friss szél borzolta a Dunát és pont előttem lubickolt F. Na mondom  hívd a Zolit (Vereckei Zoli Flóra mamájának a férje és már régen bejelentkezett, hogy szeretné kipróbálni a vitorlázást.) ! Visszajöttem, PC kikapcs. ing, sapka fel és indulás. Látom F bikiniben búsong a stégen "Hát te?" " Hát kiderült azon szomorkodik, azt hiszi, hogy ő nem jöhet hanem csak a Zoli. Ó gyerek, hát mindketten jöttök! Eszembe se jutott, hogy azt hiszi le van cserélve. Na boldogan rohant öltözni. Olyan jó szél volt, hogy kifejezetten jól jött Z 80 kilója kiülni a hajót. Jót vitorláztunk, utána meg fröccsöztünk Zoliéknál. A végén egész jólsikerült nap lett ez a mai. Közbe megjöttek a balatoni képek.

Nos igen július 15. az azt jelenti, hogy délután fél hatkor lesz 70 éve, hogy megszülettem.

Mindazonáltal reggelre narancslé.

Pető Vili a kapitány.Chilkó EdeKara LaciSzevassz Pista! Franc gondolta volna hogy egyszer szobor lesz belőled. Amikor a Holovits Gyuróval 25-ösöztetek jobban tetszettél.

Fürdővonta.

Isten veled Balaton!

Reggel nekiálltunk lánccal kihinarazni a stég előtti vizet, hogy ne legyen olyan utálatos dolog a fürdőlétráról kiúszni. Na ez elég is volt a munkából mára. Annyira meleg a víz, hogy a délelőtt további részét a vízben töltöttük, így egészen elviselhető a hőség. Nincs különbség szemre víztisztaság vonatkozásában a Balaton és az RSD közt, legalábbis ilyenkor amikor zárva vannak a zsilipek és áll a víz. Szóval eltalicskáztam a partra száradni egy nagy kupac hínárt, aztán csak lebegtünk és beszélgettünk a különféle Polifoam darabjainkon henteregve, amik az Amapola matrac szabászatból maradtak. Én még csúszdáztam is párat  E vízbecsobbantós csúszdáján, de a csajok ( J és F) olyan beszariak, hogy nem mertek lecsúszni, egyedül meg unalmas.  Hiába, küzdelmes a nyugdíjas élet. :)

Valakit kerestem és ez okból ránéztem a Facebook oldalamra. Tejézusmária, egy rakás üzenet, szülinapi jókívánság, még tavalyról is amiket nem is olvastam. Ezúton kérek elnézést mindenkitől, de a Facebookon gyakorlatilag véletlenből vagyok fent, nem járok oda, nem olvasom és nem figyelem, ha valaki bármit küld, ír, azt a vilmosbartyikkukachotmailpontcom-ra (azért írom így, mert nem szeretnék a címeket figyelő automatáktól reklámokat kapni) tegye, mert az energiáimat a Facebook figyelése, a rengeteg haszontalan, automatikusan továbbított izével meghaladja. Itt köszönöm meg mindenkinek mind kommentben, mind a Facebookon küldött jókívánságait (a tavalyiakat is, lám használtak, hisz még mindig élek), KÖSZÖNÖM SZÉPEN!

A lányomnak egy új bőrfestési eljárást dolgoztam ki, most azt tesztelem, hogy az izzadtságot mennyire bírja. Sima víz nem oldja, ha estére a homlokom nem lesz tőle barnább mint amilyen korábban volt a naptól, akkor jól működik a festék.