Tegnap este kiállítás megnyitón voltunk http://www.artlimes.hu/esemeny.php?id=303
Nagy Gábor nem véletlenül Munkácsy díjas művész, főleg grafikáit állította ki, bár néhány festmény is volt. A főleg portékból álló bemutatón a precízen kidolgozott részletek keveredtek elnagyolt tartalommal, az én paraszt befogadóképességemet erősen megterhelte amikor egy finoman cizellált arcot egy durva görbével összefirkál, ahogy pl. a belinkelt meghívón a sapkás portén szereplő orrot és szemet, nehéz nekem ebből kifejteni a művészi mondanivalót. A különféle fűvel kapcsolatos (nem marihuána!) illusztrálások, melyben a fű számomra csak a címből látszik, még akkor se kezd érthetődni, amikor erre külön felhívja a figyelmet (pláne versben) a kiállítást bevezetőjében méltató esztéta. Miközben lenyűgöző a mesterségbeli tudás, a kompozíció nem hat a lelkemre, biztos nem vagyok hozzá elég érett, viszont annyira sznob se vagyok, hogy belehazudjak magamnak valami furfangosat. Kiállítás után kisétáltunk a szokásos nyári péntek esti korzóra,
itt épp egy zenekar játszik, ritka a női szaxofonos, ráadásul ez a lány nagyon jó volt a (azt hiszem) tenorszaxijával, legalábbis abban az egy számban amit végighallgattam, aztán jött egy csapnivaló feldolgozása egy Illés számnak, na attól elmenekültünk. Amúgy a lényeg a színpad háttérkép (Péntek Esti Korzó) jobb felső sarkában látható.
Ez szentigaz. Miközben az úri (és kevésbé úri) közönség korzózik van aki szörfözik a korzó mentén.
A malom lapátkerekeit villany forgatja, amióta alul felül zsilip zárja le ezt a Duna-ágat, állóvizzé lett, a malom múzeum, aki jegyet vált megtekintheti működés közben, de ehhez már nem a víz, hanem az ELMŰ szolgáltatja az energiát.
J-t a korzóból is leginkább a babák érdeklik.
Ma korán ébredtem, ismét a búzaföldek felé sétáltunk gyönyörködni a termésben, az a kis légypiszok ott a baloldali keréknyomban messze a Sz, amint boldogan rohangászik.
Szépen sárgulnak a kalászok, már tegnap óta is kopott a zöldjük.
Nem sok van már hátra Szent Iván napjáig (június 24.), amikor elkezdték fenni a kaszákat, hogy Péter-Pál-kor levágják a búzát. Én kitenyésztett városi vagyok, már a nagyszüleim is Budapesten éltek, de valami meghatott áhítat vesz rajtam erőt valahányszor körbenézek a tájon, lehet, ha paraszt lennék csak a biznisz érdekelne, meg a meló ami van vele. Mindenesetre olyan parádés május volt a sok, de mégse túlsok csapadékal, hogy alighanem rekordtermés lesz, ami mint tudjuk az aszály után a második legnagyobb csapás ami a mezőgazdaságot érheti, tele lesz a média panaszos földművelőkkel akik a magas üzemanyagárak és a bő termés miatti alacsony felvásárlási árak miatt mennek idén is tönkre. Lehet lesz majd sok félpályás útlezárás is, ha a betakarítás és az őszi talajmunkák közt dolog nélkül maradnak a traktorok.