Hajónapló

Egyszer elhatároztam, hogy építek egy vitorlás hajót, azon fogok lakni és oda megyek a világban ahova kedvem van. Erről szól ez a napló. Az utolsó napok egyből megjelennek, a korábbiak az oldal legalján a "következő oldal"-feliratra, vagy itt a jobboldali doboz "Archivum"-feliratára kattintva. (javaslom a "Tovább" rovatot ahol hetes bontásokban lehívható) Ez a vitorlás még nem "Ő", de pont ilyen lesz . A neve AMAPOLA. Egy gaffos ketch akinek ez mond valamit, akinek nem, annak csak annyi, hogy egy retro hajó, mintha 100 éve épült volna. Küllemében a vitorlás hajók aranykorát idézi, azt az idõt, amikor a Panama csatorna még nem létezett, ezért a gõzhajók nem versenyezhettek a Horn fokot megkerülve a vitorlásokkal, mert nem tudtak útközben szenet felvenni és annyi nem fért beléjük, hogy megtegyenek egy utat Európa és a távolkelet között. Ezért az óceánok hullámait gyönyörûséges vitorlások szelték, és nem sejtették, hogy nem sok idõ múlva megtörténik velük az a szégyen, hogy árbocaiktól megfosztva, gõzhajók vonszolják õket szénnel és egyéb ömlesztett árúval megrakodva uszályként.... Nos hogy honnan a név? "AMAPOLA", az a múlt század húszas éveiben volt világszám, mely egyik kedvencem, (nem utolsósorban a Volt Egyszer Egy Amerika c. film Moricone- , illetve a Los Iindios Tabajaras délamerikai folk feldolgozás nyomán,de a három tenor is danolta ( http://www.youtube.com/watch?v=209Se4Dbm90 ) valamint egy régenvolt hondurasi egzotikus tengeri kikötõ. Amúgy spanyol szó és mákvirágot illetve pipacsot jelent, ami anyám kedvenc virága volt, csak vadon él, ha leszakítják azonnal elhervad, hiába teszik vízbe. Nem mellékes elõnye, hogy a kikötõi bejelentkezésekkor könnyen betûzhetõ, minden náció ki tudja mondani, nem úgy mint tengerész koromban amikor lebetûztük a "PETÕFI" büszke magyar tengerjáró nevét mondjuk Szingapúrban ( papa, echo, tango,oszkar, foxtrott, india) hát aztán ezt ahogy a kínaiak kimondták...., nem tudom ki ismert volna rá. Szép, szép és nemzeti büszkeségünket tápláló, egy magyar név, de csak itthon használható mondjuk ilyen mint a Csokonai, vagy Ady, vagy, hogy tovább idézzem a ténylegesen valaha létezõ magyar hajónévben megtestesült idoljainkat, Vörösmarty, esetleg Székesfehérvár. A tervezést, majd az építést 2004-ben kezdtem. 2006 január elseje óta csak ezzel foglalkozom. Pillanatnyi pozició: 47 fok 27 perc 35,60 másodperc északi szélesség, 19 fok 04 perc 29,97 másodperc keleti hosszúság. Fentieket sok évvel ezelőtt írtam. Időközben sokminden változott. Rájöttem, hogy a hajózást nagyon szeretem, de sokkal jobban szeretek építeni valamit. Miután a hajónak kell egy kikötő, lett egy saját ház kikötővel Ráckevén, azt építem fejlesztem mostanában, tehát a hajóblog életmódbloggá változott.

Friss topikok

  • A Tengerész: @Kenny Wells: :) Valahogy így. (2025.03.30. 03:14) Szombat.
  • tiborpapa: ecet + citromsav biztatással! (2025.03.17. 18:21) Hétfő.
  • A Tengerész: @Advocatus Diaboli: :) Blogszünet nincs, csak emlékezetblogszünet. Viszont hideg van, nincs kint k... (2025.03.04. 12:35) Csütörtök.
  • A Tengerész: @whale: @tantika: Welcome aboard tantika és persze régi ismerős whale! Értem én és jól is esik, me... (2025.02.27. 09:09) Hétfő.
  • whale: "ez az Internetről lopott kép három évvel később a nagy sztrájk idején készült, melynek következmé... (2025.02.24. 11:15) Vasárnap.

Linkblog

Hétfő.

2024.12.30. 14:00 :: A Tengerész

Elhatároztam, hogy levágom az utolsó faágat is. Miközben a "játszónadrágomat" húztam, elgondolkodtam, hogy vajon akiket a hullaházban vetkőztetnek, vajon hányan gondoltak erre így öltözködés közben. Mert kissé tartottam ettől a munkától. Ez az érzésem csak erősödött miközben másztam a létrán felfelé. Az alumínium létra fokai bederesedtek és csúsztak, az ujjaim kissé elgémberedtek és 5 méter magasan a legfelső fok tetején nem éreztem magam túl nagy biztonságban. Igazából attól féltem, hogy ha elvágom az ágat magam felett, akkor miközben lezuhan lever a létráról. Végülis megkötöttem egy kötelet amilyen magasra csak felértem a csáklyával a legfelső fokon pipiskedve egy elágazáshoz, és lemászva kifeszítettem a kötelet a tervezett dőlésirányba, ahol a lezuhanó fa nem árthat semminek. Ezután visszamásztam és nem a nagy láncfűrésszel, mert az egykezesnek túl nehéz ( a másik kezem kellett kapaszkodni, mint a régi időkben az árbocon, "egy kézzel a hajóért, egy kézzel az életért"), hanem ezzel a kicsivel 

pict0003_9.JPG

ék alakban félig bevágtam a felmenő ágat. Aztán lemásztam és a kötéllel jó messziről belengettem a fát és harmadik lengetésre szépen letört és semmiben se kárt téve leomlott a fa tövébe. HEURÉKA! PONT így terveztem. 

pict0001_11.JPG

A többi már gyerekjáték volt. A kis egykezes akkus fűrésszel legallyaztam, a naggyal meg felaprítottam fűrészbakon az ágakat  és elraktam a többihez a tornácra.

pict0004_10.JPG

Na ezt a halmot kell majd "jövőre" ( mert holnap már pihenek) a SP ágdarálójával felmorzsolni.

pict0002_13.JPG

Fél 12-re már végeztem is és nemsokára csatlakoztam a pihenőkhöz.

pict0006_7.JPG

pict0005_6.JPG

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://amapola.blog.hu/api/trackback/id/tr7318763066

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása