A Picur kutya, szokásától eltérően jelentkezett ma a reggeli sétára. Általában ő még aludni szokott amikor mi a Szmájlival indulunk, de most "ráutaló magatartással" közölte, hogy csatlakozik. Ilyenkor kicsit nehéz az életem, mert a Sz siet előre és húz, a P meg andalog és minden kórót körbeszaglászik, ezért a két külön pórázzal a jobb és a bal kezemben messziről úgy nézek ki mint a keresztre feszített Jézus Krisztus, ahogy kétfelé húznak. Miután hazatértünk is megmutatkozott a két különféle akarat, Sz azonnal az előszoba ajtó felé indult, mert a hideg után a cserépkályha melletti meleg fészke tűnhetett számára vonzónk, a P viszont csökönyösen megállt a télikert ajtó előtt, és amint kinyitottam, elégedetten lefeküdt ott a szófájukra. Neki hosszú a szőre úgy tűnik nem vágyott a télikertnél melegebb helyre, ahonnan ellenőrizheti az utca forgalmát is. Mert neki fontos, hogy minden számára ellenszenves személyt, de főleg idegen kutyákat megugasson.
A reggel hideg volt és ködös, már este is nulla fok volt, a hajó szalonban ahol alszom meg +2,9 °C már este ( rá is dobtam a hálózsákra még egy takarót), reggel a bentit nem néztem, de a külső érzékelő -3,2°C-t mutatott a műszeren. Úgy, hogy vártam 10 óráig a favágással, de nem nagyon melegedett az idő és a nedvesség se csökkent, sőt a ködszitálás csak erősödött. Mindegy belevágtam, méghozzá a szó szoros értelmében.
Ma jobban nyomtam mint tegnap, mert se fáradt nem voltam, se izomlázam nem lett a tegnapi munkától. Tartottam a tempót, ahogy egy-egy rönkkel végeztem, leültem pár percre amíg helyreállt a pulzusom és a légháztartásom.
Délre egész jól álltam
J közben elkezdte kiszedni a zöldséget a magaságyásból,
mielőtt elfagynának. Mondjuk a sárgarépán látszik, hogy nem lettek kiegyelve.
Hogy úgy mondjam kicsit kicsik, kicsit szőrösek de a mieink! Jó lesz ez a levesbe.
A zellerek se óriásiak, viszont itt minden bio az tuti. Se műtrágya, se növényvédő szer nem volt.
A paradicsom meg még mindig terem, pedig már a lombját is elhullatta, csak épp íze nincs semmi, gyakorlatilag ehetetlen.
A farakásból kiszedtem a már felhalmozott nagyméretű tuskók többségét, lett vagy 5 talicskára való, és helyettük felpakoltam a tegnap és ma felaprított hasábokat. Délután kettőre ez volt a végeredmény.
Ami nem fért be legfeljebb egy talicskányi, meg a két, favágó tőkének használt tuskó, az ott van mellette jobbra,
meg itt amiket kiszedtem a rakásból, holnap felvágom ezeket is és lesz belőle egy kisebb halom lefedve.
Megállapítom, hogy teljesítettem az eredeti tervet, hogy e hét végére végzek, és kifejezetten jól érzem magam, BÁR úgy zuhantam el a szófán és aludtam el két órakor egy órára mint a zsák, de ettől nagyjából el is múlt a nagy fáradtságom... BÁR a 3 órai kutyasétáltatáskor kicsit azért "libegős volt a járásom", de ENNYI, mostanra már egészen kipihent vagyok. Szóval meg vagyok magammal elégedve és végülis ez a legfontosabb. Összességében lett olyan kb. 20 mázsa ( sajtómunkásoknak 2 tonna azaz 2000 kg) fa. Persze ez fűzfa, a fűtőértéke jóval alacsonyabb mint mondjuk a bükké, vagy az akácé, de egy telet egészen biztosan kifűtünk vele.
