6:30 IGEN, az a tündöklő pici pont ott az ég alján a napocska épp felkelőben. Pillanatról pillanatra növekszik és fényesedik, mire zsebrerakom a telefont már nem lehet belenézni. Még hideg van, a kezem majd lefagy, megállapítom, hogy holnaptól kesztyűt húzok a reggeli sétához.
17:00 Nemrég érkeztünk vissza a délutáni sétáról. Csodás idő van. Mondjuk nincs meleg, olyan 15-16 °C körül lehet, de szél alig és szikrázó napsütés. A levegőt harapni lehet olyan tiszta, jólesik a séta, bár J fájlalja a lábait. Káposztalepke cikázik az aratás után az útszélen maradt kevés növényzet közt. Vajh mit csinált a reggeli hidegben? Mert az biztos, hogy nem röpködött. Vajh tudja e, hogy a napjai meg vannak számlálva? Hogy mindjárt itt az elmúlás? Mert a jövő tavaszt ő biztos nem éli meg. Nem így a kerti poloskák! Valamiért kinyitottam egy papírdobozt a műhelyasztalon, naná, hogy ott dekkoltak benne a poloskák. Gondolom már elvackoltak télre. Nem bántottam őket, csak kiráztam őket a dobozból, menjenek isten hírével, nem vagyok gyilkolós kedvemben. A múltkorjában szétszedtem a hegesztő invertert javítás céljából, na az is tele volt velük. Különösen a rongyokba szeretnek elbújni. Biztos anyáznak amikor kirázom őket a hidegbe. Gondolom nekik is van valami vallásuk, aminek a tanításában megideologizálják ezt a számukra felfoghatatlan istencsapást. Talán imádkoznak is hozzám feltételezve hogy használ.