Nem tudom mondtam e már (eléxer) UTÁLOK telefonnal fotózni. De most épp valami gubanc van az adatkártya-PC kapcsolatban és nem tudom a fotókat a kamera kártyájáról bemásolni ide, ezért tegnap délután és ma az okostelóval fotóztam KATASZTRÓFA. SEMMIT nem látok a tűző napon, hogy mit fotózok.
Naszóval Lajos hihetetlenül jófej volt, megkértem, hogy annyit segítsen, hogy az ágfákat, amit itt hagytak nekem tüzelni, ne méterben, hanem kugliban leszabva hagyják itt. Amíg ő fordult egyet a teherautóval, meghagyta az embereinek, hogy aprítsák fel nekem a fát (és egy fillért nem volt hajlandó elfogadni érte, pedig erősködtem), én meg betalicskáztam a kapu mögé. Ez tegnap volt, nekem már ennyi elég is volt a napon manőverezésből, kidőltem délutánra mint a fűzfa. De azt utcán rend volt, a fiúk minőségi módon eltakarítottak maguk után, nálam meg ez volt.
Namost kell majd autózni, de amíg ez itt tornyosul, addig nem lehet kiállni a Suzival, szóval ma korán keltem és reggel 7-kor már baltáztam a kuglikat. Azért most, mert ha megvárom amíg kiszárad, sokkal nehezebben hasad a fa. Kivéve ahol az elágazások (szóval a "csomók") vannak a fában, mert az sehogy se hasad. Márpedig ez ugye ágfa volt, szóval igyekeznem kellett, hogy amíg nem süt oda a nap végezzek, mert így is minden harmadik tuskó után le kellett üljek kicsit pihenni. Szégyenszemre 8 után J-t is kizavartam az ágyból, hogy jöjjön adogatni, mert ott halok meg a farakás mellett. Előtte még a hajolgatástól kihánytam egy kicsit a reggelimből. Délre megvolt a 95 %. A maradék ötöt ami sehogy se hagyta magát hasogatni, csak úgy felraktam ( bal oldalt a tetején a rakatnak), majd télen amikor nem lesz 50 fok a napon adok a pofájának láncfűrésszel.
Na megvolt a terv (mármint, hogy PONT dél volt), összesöpörtem a favágás helyszínt és csónakba szálltunk lebontani a stégdeszkákat.
Eddigre, pláne odakint a vízen pokoli volt a hőség, még én is nehezen bírtam (J meg emlegette, hogy mindjárt elájul), kihajigálni a partra a deszkákat, ráadásul a sok növény miatt evezni is nehéz volt, szóval kidöglöttem, De ez is meglett 13:15-re.
Addigra értünk be a házba a hűvösre inni és pihegni. De én többet akartam, mondom MOST azonnal merülni akarok a Dunában. Nagyjából ugyanaz történt velem, mint 45 évvel ezelőtt, amikor az M/S Petőfi segédgépterében 60 °C-ban csiszoltam be a gerjesztőgenerátor keféit és egyszercsak elkezdett szétesni köröttem a világ. És akkor kimentem a tatra és belevetettem magam az úszómedencébe és megint észnél voltam. Amint nyakig merültem a vízbe ismét jól voltam. J hasonlóképpen. Kicsit úsztunk is olyan öregesen. Szóval szépen abszolváltuk a napot. Ebéd és alvás következett, MA már nem lesz több meló.
Ja közben itt volt a vállalkozó, megbeszéltük a stégjavítást, szeptember közepén kezd, addig pihenő van nálunk. Csak annyi, hogy a kidobált deszkákat holnap hajnalban amíg hűvös van (na jó szóval csak 32 fok) még elrakom valami pofásabb formába, mert arra ma már nem volt erőm. Azért 80 évesen, aránylag nem rossz teljesítmény..