0:11 szóval már holnap van. A Szmájli kutyát orvoshoz vittük délután a sebes lábával. Sokat kellett várni, mert voltak előttünk vagy hatan, nagyon megy ez a helyi rendelő. Sz kapott injekciót (apropó, tudjátok hova lett az "inekcióból" a jé?... átment a "fagylajt"-ba), kenőcsöt, meg holnap (szóval ma) ki kell váltani a patikában valami gyógyszert is. Most szomorúan alszik a matracán, nyakán a műanyag tölcsér gallérral, mert így nem tudja nyalogatni a sebét ami a fő oka annak, hogy már több mint egy hónapja nem gyógyul rendesen, illetve sehogy.
Miközben a rendelőben voltunk valaki letörte a Suzuki baloldali visszapillantó tükrét, elképzelni nem tudom kinek volt útjában, a padkán parkoltam ahol a többiek is, nem álltam kapubejáró elé, valakit lehet idegesített a méregdrága, talán fél millió forint értéket is képviselő 20 éves több mint 200000km-t futott autó. Szóval nem tudom lesz e ma blog, mert valahogy tükröt kell varázsolnom a kocsira, mert be kell vásárolni ( ma még a maradék horvát kenyeret ettük) ami tükör nélkül nem megy igazán, na majd jelentkezem.
Addig is
10:37 Érdekes lesz a folytatás. Reggel sétálni mentem a kutyákkal, ebből az alkalomból Sz-ről levettem a tölcsérgallért amitől mindjárt megvidámodott, mert amíg rajta van, teljesen zombivá válik. Lógott a lába az esőnek, ezért hazatérve gyorsan elbicikliztem a patikába a kutya gyógyszeréért (Augmentin, ismerős antibiotikum, 30 évvel ezelőttről, amikor a gyerekek kicsik voltak ők is mindig ezt kapták, csak most tabletta, akkor folyadék volt), meg hoztam visszafelé a LIDL-ből pékárút, ez volt a legsürgősebb. Mire hazaértem már esett az eső, egyelőre a tükröt bezacskóztam hogy ne ázzon ott ahogy lóg a drótján ( ami jó a mozgató motor működik) és nekiállok a blognak, ahogy írom úgy megy majd ki bekezdésenként a netre, ha közben megbízhatóan kijavul az idő, átállok tükörreparáló üzemmódra.(kimentem, szemerkél folytatom)
Szóval 7.-én csütörtök déllőtt indultunk Loviste felé Split Castellából.
A drága jó Ibolya nem hagy minket éhen halni, nagy tál hideg finomsággal kedveskedik nekünk. Balról J, I,
és Gy.
Gy a vitorlázással párhuzamosan végzi ügyvédi tevékenységét, telefon, táblagép, laptop, váltakozva (néha egyszerre) üzemel. Rejtő Jenő "Három testőr Afrikában" -ja jut eszembe, melyben a nagy Levinnel összezárva az őserdei út végére a társai egy kardhalat simán meg tudtak volna sütni valamilyen leleményes mártással körítve, nos én így vagyok Gyuri doktorral és mondjuk bármely ingatlan üzleti célú bérbeadási szerződése rendes- és rendkívüli felmondással való megszüntetése dolgában. Néha azért azon túl, hogy nincs igazából használható beszédhangom (különösen motordübörgés mellet), elég nehéz úgy beszélgetni, hogy folyton csörög a telefon. Viszont hasznos, hogy a barátainak mindig elmeséli, hova is megyünk éppen és miért tesszük azt amit éppen teszünk és akkor én is tudom. (ez persze nem egészen igaz, de hogy az ő szavaival éljek "muszáj volt kicsit a vérét szívnom")
Néha azért vitorlázunk is...
de csak génuával, a grószt (ami amúgy sokkal kisebb mint a génua) talán egyszer göngyöltük ki az árbocból, erre még visszatérek. J igazából kormányoz nem csak úgy mókol a robotkormány mellett, az ilyen világi hívságok, mint a gépi kormányzás csak megvetését vívják ki.
Kietlen part, nagy lehetett itt a szegénység amikor még az itt élőknek nem volt más megélhetésük, mint a kopár lejtőkön megtermő szegényes olajfaligetek és az azon legelésző kecskék és muszáj volt tengerre szállniuk némi halért, meg a handzsárt az erre járó idegen hajósok torkának szorítva egyéb bevételért. De mostanra eljöttek a boldog idők, amikor a turisták maguktól hozzák a pénzt és tömik a helyiek zsebébe számolatlanul mindenféle szolgáltatásokért. Amúgy szavam se lehet, mi is idejöttünk és itthagyunk önként és dalolva többhavi nyugdíjat, ami meg is látszik az országon, erről is fogok még beszélni.
És lassan magunk mögött hagyjuk a lenyugvó napot
Sötétben érkezünk Lovistére, horgonyon éjszakázunk.
A horgonyzással van némi nehézségem, én megyek előre, de nem látom még elemlámpafénynél sem a nódusokat (10 m lánconként van egy jel), legalább 30 méter láncot kéne lerakni, de nem nagyon látszik még napfénynél sem és bizonyos gyakorlatot igényelne az ismeretlen csörlővel, hogy mennyi idő után fut le kb. a 10 méter, szóval, hogy hol kell keresni a jelet és megkülönböztetni a rozsdától, elszíneződéstől, továbbá már az "UP" és a "DOWN" felirat is lekopott a kézivezérlőről, ami ha a horgony fel van húzva és az ember az "UP" ot nyomja meg nem épp előnyös a motor áramfelvétele szempontjából. Meg ilyenkor kellene kiabálni tudni az infókat a kormányosnak, na azt aztán végképp nem tudok a suttogó hangommal, I tolmácsol, szóval ahogy a tábornok mondja a kapitánynak Potrien őrmester kínlódása láttán "ütközet közben kissé szokatlan módja a kardrántásnak", de azért megoldjuk a feladatot, olyan 30 é 40 méter körüli lánc biztos lement, be is szántjuk, szóval béke van és az éjszaka meg amúgyis nyugodt lesz.
Gy kapitány remek "mindent bele" kaját főz,
van benne sok szalonna, hagyma, paradicsom, paprika, karikára vágott debreceni, hozzá a horvát kenyér és a magyar vörösbor betetőzése a napnak, én még a végét kitunkolom a serpenyőből és az abszolút maradékot elteszem másnap reggelre, hidegen is remek.
Na utána nézek a visszapillantó tükör reparálásnak.
