Reggel lépek ki a deckre, majd bedönt a Dunába a szél. Tarajos hullámok 10-es lökések. A stégen a hintaágyat úgy lengette a szél, hogy inkább leakasztottam és lekötöztem a stégre az ülőrészt, így kevésbé rángatta az egészet, mert csak a lábakba tudott belekapaszkodni. Bár dupla termót vettem a kutyasétáltatáshoz, így is majd befagyott a seggem, pedig igazából hideg sincs, 8,3 °C-t mutatott a külső érzékelő, bent a hajóban meg 10 fok felett volt, éjszakára be se húztam teljesen a hálózsákot. De hát ugye a szél ami igazán számít. A Szmájli kutya a séta végén azt se várta meg hogy kinyissam a szélfogó tolóajtaját, inkább körbeszaladt és bejött hátulról a tornácra, amint nyitottam az előszoba ajtót, mint a villám kotort befelé, és már ott is feküdt megelégedetten a helyén a kályha mellett.

Piacra terveztünk menni SP-vel megismételni a múltheti kellemes csónakázást, csak ezúttal lángos helyett kolbászozással, de lefújtam, ebben az időben csónakázzon az akinek muszáj.

Amúgyis kicsolnakáztuk magunkat tegnap, délelőtt hívott a Pista, hogy nincs e kedvem vele menni Szigetszentmiklósra, mert viszi a csónakot kiadni egy esküvői partira, vissza meg elhoznak minket autóval. Gyönyörű idő volt, naná, hogy volt kedvem. 

Ez itt a napospart, tiszta mediterrán.

Itt 25-30 éve még "dobozos" teherautó kasznik, faházikók, horgászbódék sorakoztak a nadágszíjjparcellákon, mára felértékelődött a hely, komoly nyaralók egymás mellett, csak a telek méret maradt, kicsit szoros a beépítettség, ha valaki elszellenti magát a teraszon, a szomszédnak lobog a haja. 

Más viszont idézi a múltat. A GANZ már sehol, de az egykori vállalati "szakszervezeti" horgásztanya feliratát a büszke privatizőr megtartotta.

Gondolom ez a "trófea". (Ahogy a mi utcánkban is kint maradt egy kapu felett a "LÁNG" felirat.) BÁR... elnézve mögötte a kis kunyhókat, még az is lehet, hogy ez valami "létező szocializmus skanzen". Valaki talált egy joghézagot amiben eldugta a csírát amiből majd egyszer talán újjá szüli a boldog kádárizmust. Na ez részint nehéz lesz, részint már működik bizonyos szinten, mert a Balaton már nagyrészt az elvtársaké, Aligára alighanem megint nem lehet majd kikötni még viharban sem, mint annakidején amikor ki akartak minket zavarni a rendőrök.

MINDEGY, én már leszarom (bocs, de őszinte hangulatba kerültem, végleges a hír, eladták a siófoki Vízügy klubot tokkal vonóval), NEKEM már megvolt ami az utánam következőknek már soha nem lesz. Egy darabka lopott szabadság a slampos elnyomás korszakban. Na ilyen, ahogy most alakulni látom a rendszert nem lesz többé, okultak az új módszerváló elvtársak. A tegnapi nap meg szép volt, ma meg kuksolunk a jó meleg házban, a hajó biztonságos kikötőben, mi kell még más?.... (Azért én igazából annak örülnék, ha MÁSNAK is jó lenne ebben az országban nem csak nekem.)

Hazatérve megszakértettem még SP új projektjét, multifunkcionális méretválaszték horgászcsónak sablont készít az új flottája számára. De hát ő még fiatal. Bevallom, nekem már nem lenne energiám ilyesmihez.