Nagyon, nagyon, nagyon elszomorodtam. Pedig nem érint személyesen... és mégis. Tegnap kaptam a hírt, hogy január 1.-vel eladták "AZ ELMŰ"-t. Mármint a balatoni vitorlás sportklubot, kikötőt és vitorlás komplexumot a hajókkal együtt, ahonnan indulva és érkezve, még tavaly a Kárpát nevű 50-es cirkálóval két gyönyörű napot töltöttem vitorlázva. (https://amapola.blog.hu/2022/05/13/pentek_650) Ma meg ezt kaptam.
Ez a Vízügy SC siófoki telepének "alsó ház"-a. Valamikor a '60-as évek végén még csak a "felső ház" volt (Ez is egy érdekes történet, ott volt a Vzügyi dolgozók üdülője és egy kis épülete a sportklubnak. De a '70 -es években minden komolyabb vállalti üdülőt bekebelezett a SZOT, ezt persze a Vízügy nem akarta és akkor ez volt az alibi, ami miatt megmaradhatott vállalati, hogy ez tulajdonképpen egy sportklub. Az alsó ház amit most árvereznek később lett könyvjóváírással a Vízügyé, ha jól tudom a balatoni halászaté volt.). itt ültem először kalózba. Kollégám és barátom, későbbi keresztkomám vitt le vendégnek és itt szerettem bele a vitorlázásba. Miután 1971-ben megszűnt a sorkatonai státuszom a Néphadseregben, kezdtem manchaftkodni az Orion vas 50-esen. Szóval innen indult. Az érzelmeken kívül nem fűz már semmi szál oda, de hát aki látott már Fidesz szavazót, az tudja, hogy csakis az érzelmek számítanak, a racionalitás nem ér szart se. Én egy cseppet se sírom vissza a "létező szocializmus"-t. De AZT, hogy aki akart az tanulhatott, ingyen, kulturálódhatott ingyen, sportolhatott ingyen, társadalmi státuszától, családi hátterétől, egyéb hátráltató körülményektől függetlenül, az csak akkor adatott meg.
De talán csak az én retro lelkem zokog most. Tavaly itt Ráckevén megindult a vitorlás oktatás. Még a Kopár István is átjött "innen a szomszédból", Floridából oktatni. Elhozták a kalózokat és a korábban ugyanilyen szomorú módon megszűnt és a siófoki telep eladása után hazátlanná vált nagymúltú MAHART SC maradékai csináltak itt (szerény segítségemmel) Ráckevén vitorlás oktató "báziscsírát". Nem követtem tovább igazán az eseményeket, de innen a stégről rálátok a területre és nagy nyüzsgést nem tapasztaltam. Az "én időmben" nagy dolog volt bekerülni, hajót kapni az ember feneke alá. Azt ki kellett érdemelni. Ahogy elnézem ma, a gyerekek elintézik az életet az okostelón. EZ már nem az én világom. De vidám nem lettem tőle. Mert az életemből vagy 30 év telt el a siófoki vitorlázáshoz kötve, hol Vízügyesként, hol Mahartosként. Valahol a 40 évvel ezelőtti magamat siratom. Persze a Balaton se az már mint régen volt. Amikor mindenütt volt hely kikötni, amikor minden hajót megismertem messziről, amikor kikötés után elmentünk fát gyűjteni a bogrács alá, amikor akinek nem volt hely a hajó aludni felvert egy sátrat a parton. Hát ennek már régen vége. De ezek szerint nemcsak ennek. A múlt végképp eltöröltetik.. ahogy az eggyel korábbi bolsevizmus indulójában.