Hajónapló

Egyszer elhatároztam, hogy építek egy vitorlás hajót, azon fogok lakni és oda megyek a világban ahova kedvem van. Erről szól ez a napló. Az utolsó napok egyből megjelennek, a korábbiak az oldal legalján a "következő oldal"-feliratra, vagy itt a jobboldali doboz "Archivum"-feliratára kattintva. (javaslom a "Tovább" rovatot ahol hetes bontásokban lehívható) Ez a vitorlás még nem "Ő", de pont ilyen lesz . A neve AMAPOLA. Egy gaffos ketch akinek ez mond valamit, akinek nem, annak csak annyi, hogy egy retro hajó, mintha 100 éve épült volna. Küllemében a vitorlás hajók aranykorát idézi, azt az idõt, amikor a Panama csatorna még nem létezett, ezért a gõzhajók nem versenyezhettek a Horn fokot megkerülve a vitorlásokkal, mert nem tudtak útközben szenet felvenni és annyi nem fért beléjük, hogy megtegyenek egy utat Európa és a távolkelet között. Ezért az óceánok hullámait gyönyörûséges vitorlások szelték, és nem sejtették, hogy nem sok idõ múlva megtörténik velük az a szégyen, hogy árbocaiktól megfosztva, gõzhajók vonszolják õket szénnel és egyéb ömlesztett árúval megrakodva uszályként.... Nos hogy honnan a név? "AMAPOLA", az a múlt század húszas éveiben volt világszám, mely egyik kedvencem, (nem utolsósorban a Volt Egyszer Egy Amerika c. film Moricone- , illetve a Los Iindios Tabajaras délamerikai folk feldolgozás nyomán,de a három tenor is danolta ( http://www.youtube.com/watch?v=209Se4Dbm90 ) valamint egy régenvolt hondurasi egzotikus tengeri kikötõ. Amúgy spanyol szó és mákvirágot illetve pipacsot jelent, ami anyám kedvenc virága volt, csak vadon él, ha leszakítják azonnal elhervad, hiába teszik vízbe. Nem mellékes elõnye, hogy a kikötõi bejelentkezésekkor könnyen betûzhetõ, minden náció ki tudja mondani, nem úgy mint tengerész koromban amikor lebetûztük a "PETÕFI" büszke magyar tengerjáró nevét mondjuk Szingapúrban ( papa, echo, tango,oszkar, foxtrott, india) hát aztán ezt ahogy a kínaiak kimondták...., nem tudom ki ismert volna rá. Szép, szép és nemzeti büszkeségünket tápláló, egy magyar név, de csak itthon használható mondjuk ilyen mint a Csokonai, vagy Ady, vagy, hogy tovább idézzem a ténylegesen valaha létezõ magyar hajónévben megtestesült idoljainkat, Vörösmarty, esetleg Székesfehérvár. A tervezést, majd az építést 2004-ben kezdtem. 2006 január elseje óta csak ezzel foglalkozom. Pillanatnyi pozició: 47 fok 27 perc 35,60 másodperc északi szélesség, 19 fok 04 perc 29,97 másodperc keleti hosszúság. Fentieket sok évvel ezelőtt írtam. Időközben sokminden változott. Rájöttem, hogy a hajózást nagyon szeretem, de sokkal jobban szeretek építeni valamit. Miután a hajónak kell egy kikötő, lett egy saját ház kikötővel Ráckevén, azt építem fejlesztem mostanában, tehát a hajóblog életmódbloggá változott.

Friss topikok

  • A Tengerész: @aiolosz: Köszönöm! Hát még én mennyire örülök neki! Volt egy rossz periódusom, amikor nemcsak az ... (2024.05.03. 07:44) Csütörtök.
  • A Tengerész: @táncoslábú laces: Ja és ha házat lehet akkor tartályt mért nem? videa.hu/videok/film-animacio/haz... (2024.04.27. 02:58) Csütörtök.
  • A Tengerész: @Advocatus Diaboli: Mmmm....annak a perlon zsinórnak egy szála is megtartja a testsúlyomat, de van... (2024.04.27. 02:41) Péntek.
  • A Tengerész: @Édesvíz: Welcome aboard Édesvíz! Hogy az ördögbe bukkantál MOST erre a régi bejegyzésre? (2024.04.19. 01:49) Csütörtök.
  • KAMA3: Hasonló a történet, mikor kihívják az informatikust a céghez, ahol összekuszálódott a rendszer. Cs... (2024.04.17. 10:29) Kedd.

Linkblog

Csütörtök.

2022.06.09. 21:27 :: A Tengerész

Őrült pénzszórásba kezdtem. Ahogy romlik a forint, egy darabot se szabad belőle "megspórolni". Pedig egész életemben ezt tettem, mert ezt tanultam az anyámtól. Működött is, neki is, nekem is, egész életemben ha volt két forintom, igyekeztem egyet félrerakni "nehezebb időkre", de ennek most vége. Valami jeles ember írását olvastam a tárgyban, hogy mit tanított neki az apja. Nem mondom, hogy szó szerint tudom idézni, de valahogy így szólt:

"Mindig szerettem volna egy saját vendéglőt. Össze is gyűjtöttem rá a pénzt, meg is tudtam volna venni  a sarokházzal együtt, de balszerencsémre zsidó volt a tulajdonos és akkoriban zsidótól venni nem szabadott semmit, mert az vagyonmentésnek minősült, csak elvenni. Így aztán nem lett kocsmám. A pénzen később vehettem volna egy szobabútort, de az meg már volt, aztán a végén kaptam érte 10 tojást. Szóval költsd el a pénzt fiam!" (majd kijavíttok ha nagyon nagyot tévedtem az idézetben)

Szóval ahogy Orbán mondta: "2010 az összefogás éve, 2011 a megújulás, 2012 az elrugaszkodás, 2013 a felemelkedés, 2014 pedig a gyarapodás éve lesz " Miután már mindez megvolt, dúskálunk a gyarapodásban, semmi értelme tovább takarékoskodni. Így hát vettem egy kitolható alumínium létrát 67300-ért, hogy le tudjam szedni a cseresznyét a fáról. Régen szerettem volna egy ilyet, de mindig sajnáltam rá a pénzt. Mert egy abszolút nem megtérülő beruházás. Ez a fa, legalábbis az én életemben soha nem fog összesen 67300 Ft értékű gyümölcsöt teremni. Valószínűleg a tizedét sem. Korábban "racionálisabban" gondolkodtam. Van két régi rozoga festő (tehát az "A" alakú) falétrám, egy 2 és egy 3 méteres, a házzal együtt vettem.  Nyeklik-nyaklik mindkettő, ráadásul a nagyobbik dögnehéz, macerás mozgatni. Korábban amikor a gyümölcsöt szedtem róla, majd frászt kaptam amikor a legfelső fokán ácsorogva nyújtózkodtam. Úgy döntöttem ott egye meg a fene a cseresznyét, nem ér annyit, hogy leessek, inkább megveszem a piacon. És ez egy valóban racionális döntés volt. Mennyi cseresznyét lehet venni egy új létra árából? 

De most megváltoztattam a gondolkodásomat. Mert a cseresznye valami fergetegesen finom fajta. A sötétvörös, nagy, kövér szív alakú szemek mézédesek, a fene esz meg, hogy csak a rigók férnek hozzá. Ezt az új létrámat (meg a két régit is) csak odaállítom a fa alá és 5 méter magasságig csemegézhetek, ahogy érik, minden nap. Persze 5 méter felett (a fa legalább 10 méter magas, meg alatta is van bőven ahol nem férek a sűrű lombok közé) így is a rigóké, de nem vagyok önző, nem sajnálom tőlük, de az, hogy nekem szinte semmi, az nincs rendjén. Persze erről a létráról is le lehet esni, de azért sokkal biztonságosabb a használata, mint a rozoga falétrán imbolyogni.  ÉN megtettem ami megtehető.

SP segített elhozni a boltból, mert az ő autóján van tetőcsomagtartó. PONT akkor zúdult ránk az eső, teljesen szarrá áztunk a fel-le pakolásban, kötözésben. Működik a Medárd. Most is dörög az ég. De a lényeg, hogy mi is működünk. MÉG.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://amapola.blog.hu/api/trackback/id/tr2217841991

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása