Megkaróztam a paradicsomot.
Utána megpihentem a pavilonban. Ha már csak az a néhány óra lenne amit eddig eltöltöttem benne egy könyvvel az ölemben, már megérte megépíteni. Csodás a lélekemelő nyugalom a zöldben. (szükségem is van rá, ez a könyv felkavaró, még fogok róla írni ha túl leszek rajta több mint 1100 oldal, már súlyra is nehéz olvasmány).
Nem tudja valaki mit lehet ezzel a meggyfával csinálni? Attól tartok tűzelhalás.
Kihasználtuk a gyönyörű időt és elindultunk körbecsónakázni a szigetünket.
A "nagyágon" Szekeres András professzor (80 pluszos) vitorlázik velünk szembe egy kalózzal.
A Balabán csatornába elején szürkegém áll őrségben.
Bármilyen óvatosan evezünk, elriasztjuk, pedig nincs bennünk ártó szándék, de ő ezt persze nem tudhatja.
A bejárat egy gyaloghíd alatt indul. Jól le kell húznia fejünket.
Ezt a rituális csónakázást minden évben legalább egyszer megcsináljuk, nem tudunk vele betelni. A "titok", amit sokan nem tudnak, ha nagyon csendben vagyunk és óvatosan evezünk, nem riasztjuk fel az itt élő madarakat, hüllőket.
Még a horgászt se. (ott balra pirosban)
Ez alatt a közúti híd alatt még könnyű áthaladni.
Sajnos egyre több a bedőlt fa, mely az ág teljes lezárásával fenyeget.
Ez még ne a hódok műve.
De ez már igen.
Az első teknösbéka. Igazából "teknőske" mert talán olyan 5 cm átmérőjű lehet a páncélja, nagy óvatossággal sikerült csak becserkészni, mert igen félénk állatok.
Ajaj....
ennek nem örülök. A kis házikók egy ilyen relatív monstrum építésére csábítottak valakit, csak a beton kerítés van vagy 150 méter, amivel lezárta magát a köznéptől a város felől.
Látjátok a kacsamamát? És a kiskacsákat?
Egy lemaradt. Kétségbeesett sipákolásban száguld a család után.
Nagyon kell figyelni, de az ott balra egy nagy teknős.
Itt valaki kiépítkezett a telekhatárra, aztán a parton meg otthagyta a szemetét.
Itt a következő közúti híd, ahhoz, hogy átférjünk alatta, már le kell feküdni a csónak fenekére.
Pár éve egy túrázó kenus csapat át akart menni alatta és felborultak teljes felszereléssel. Persze életveszély nincs, köldökig ha ér a víz, de sátorral, bográccsal nem egy öröm.
Na ez már a hód(ok?) műve.
Törpegém les zsákmányra, a háttérben teknős család napozik.
Virágokkal álcázva.
Újabb napozók.
Ő olyan mélyen aludt, hogy csak akkor dugta ki a fejét a szárnya alól, amikor mellé értünk.
De van aki nem alszik. Klárika (SP felesége) a hátsó kertben szorgoskodik.
Nincs egyedül vele van az "árnyék"
Teknősök minden mennyiségben.
És végül egy nagy döglött hal.
Szép nap volt.