Nem szabad neveket, helységnevet mondanom, mert Ukrajnában hírzárlat van és az ottani magyarok meglehetősen meg vannak félemlítve. Amíg csak hallja az ember "nyelvtörvény" addig nem is érzi igazán, de amikor lát egy videót testvértelepülésünk iskolájából, ahol kizárólag ukrán feliratok vannak mindenütt, mert még a faliújságra is tilos kirakni bármit magyarul, miközben mindenki magyarul beszél, azért megérti miből is lett elegük az oroszoknak. Csakhát egy hatmilliós kisebbséget kicsit nehezebb fingatni mint 150000 magyart. Leírtam korábban mit gondolok a háborús bűnös Putyinról, szóval nem relatívizálni akarok.
Szomszédasszonyom Kárpátaljára ment egy kisbusznyi segélyszállítmánnyal, melyet városunk gyűjtött össze a testvértelepülésünk igényei szerint. Ez már a második fuvar volt és holnap megint visznek egyet. Korábbi üzenetében megrázó szavakkal ecsetelte a kinti állapotokat. Azon már túlvagyunk, hogy csak a kinti magyarok menekülnek. Ezt most én teszem hozzá, aki akart és volt hová mennie, elindult Magyarországra, de a hadrafogható korú férfiakat akik nem kettős állampolgárok, tehát nincs magyar útlevelük, az ukránok nem engedik ki az országból. ELVILEG érthető, csak hát ez "nem a mi háborúnk". A nacionalista Ukrajna vívja honvédő háborúját a nacionalista Oroszországgal. Ezért most a még békés keleti határra, Kárpátaljára érkeznek a menekültek. Jólöltözött, jólszituált, oroszul beszélő kultúremberek, akiknek tegnap még munkahelyük, otthonuk, biztos egzisztenciájuk volt, ma szó szerint földönfutók, akiknek csak az maradt a javaikból, életük munkájából, amit magukon viselnek és egy kerekes bőröndben maguk után húznak. Van aki még a gyerekét se tudta felöltöztetni, csak felkapta a kiságyból és kiszaladt vele a házból, amit mögötte szétlőttek.
Na szóval szigorúan névtelenül idézem az üzenetét: "Kedveseim! Soha ne tapasztaljuk meg, azt amit itt làtok és megélek. Mindenkinek, aki hülyeségeket beszél, kötelező jelleggel itt kellene néhány napot dolgozni. Nem vagyok képes hazamenni, mert rengeteg a munka, csecsemők, kisgyermekek. Minden felsővezetés hazudik. Szemem láttára zajlanak a családi tragédiàk. Meglett férfiak sírva borulnak a nyakunkba, hogy nekik azt mondták a magyarok szarházi, szemetlàdàk. A nőket nem merték engedtek kiszállni a kocsiból mert azt mondták nekik, hogy a magyarok lelövik. Tegnap ez a család zokogva hozott nekünk virágot. Éjszaka átlagban 10-20 menekült érkezik, sokan egy napra, akinek már nincs háza, de nincs hová mennie több napra. A megérkezés tartózkodó magatartása mára szinte baráti. Kiveszik a kezemből a felmosót, jönnek segítenek. Mondjuk van három bunkó nő is, akik négy napja kiszolgáltatják magukat, tegnap az ukránok estek nekik, hogy mit képzelnek. Hát ennyi. Nagy ölelés. A XXX-i iskola, óvoda vezetői és munkatársaik megállás nélkül éjjel nappal talpon vannak. Nincsenek szavak arra, ahogy ezek az emberek helytállnak, egyetlen panasz szó nélkül. És még kedvességet is tudnak adni az érkezőknek."
Mire számírott Putyin, amikor ebbe belevágott? Hogy kenyérrel és sóval fogják fogadni azok akiknek előtte szétlövi a fejük felett a tetőt? 1000 éve élnek egymás mellett és nem ismerik egymást. Az oroszoknak alighanem megvan az erejük hozzá, hogy lerombolják a nagyvárosokat, de hogy fogják birtokolni, pacifikálni azt a hatalmas országot? Ha eddig lehetett azt mondani hogy az ukránok "nem is egy külön nép, pláne nemzet" mostantól azzá kovácsolta őket az erőszak. Milyen motivált harcos lesz abból a férfiból, akinek megölték a családját? Nem tanultak Afganisztánból? Hogy fog Oroszország kimászni abból a gödörből, ami mélyebb mint a hidegháború idején volt, amiben elszigeteltebb lesz a világtól mint valaha volt, mert napról napra bizonyítja be emberhalálok százaival, ezreivel, hogy latorabb latorállam mint Brezsnyev idején volt? Hogy lesz ennek vége?
