A természetben élő embereknek nem kell meteorológus, hogy tudják, jön az időjárásváltozás. Pásztorok, földművesek ismerik a "jeleket". Tegnap még nyár volt, de estére más szaga és színe lett a levegőnek megjött és megváltozott a szél is. Még nyári hőség volt, sőt éjfél után nem sokkal amikor mentem ki a hajóra aludni kifejezetten forró déli szél fújt. A déli szél nagy ritkaság, erős lehűléseket és viharos északnyugati szelet szokott 12 órával megelőzni, én nem vagyok szakértő, úgy nevezem "megjött a szívása" az "idő"-nek.  Ilyenkor másnapra esik a hőmérséklet és a szél átvált északnyugatira. MINDÍG. Az hogy az északnyugati milyen erős lesz azt megjósolni biztosra nem lehet, minimum élénk, de olykor viharos. Ma olyan 4-es, 5-ös körüli, még nem tarajozó hullámokkal működik, és a hőmérséklet esett vagy 5 fokot. Mindezt reggel 7 óta. (most 14:07 van) De hát nem panaszkodhatok, hosszú nyár volt, a projektjeim nagyrészével jól haladtam. Mondjuk Amapola gunwale-ja még messze van a késztől, de ezt ellazsáltam, kifárasztott a pavilonépítés, nem tudok már mindig a maximumon pörögni.  Amúgyse vészesen sürgős, ami elrohadt, elrohadt, bajt nem okoz, majd haladok vele ahogy kedvem és időm van hozzá. 

A kerti pavilonra kívülről felkentem még egy réteg lazúrt a fényes fajtából, nagyon csinos lett, kap majd egy réteget belülről is, de ez már nem sürgős, a lényeg az volt, hogy a téli időjárás kívülről ne tegyen benne kárt.

Szorgalmasan járok logopédiára, rámegy egy héten két nap, más eredményét nem tapasztalom. Kissé elcsüggeszt..... vagy a "kissé"-nél egy kissé jobban. De hát tudtam, hogy a vége sz@r lesz, úgy tűnik kezdődik. Miután időre kell járjak a klinikára, vége a felelőtlen "majd akkor megyek Pestre ha nagyon muszáj és kedvem van és szép az idő" állapotnak, ismét számít nap óra, perc fene megette, 16 éve amikor nyugger lettem, két lakással korábban leraktam a mosdó szélére az órámat, mert nem kellett többet, gondolom azóta is ott van, most megint figyelnem kell az idő múlását.  De órát nem veszek az biztos. Miután a szokásos közlekedés, hogy átcsónakázok a Dunán és HÉV-re szállok olyan viharos szélben mint ami például most van, már macerás, ha meg mellé zuhog az eső, akkor meg végképp, muszáj volt vegyek egy autót. Csak a vonatig, vagy bevásárláshoz a városig kell, szóval amíg élek nem fogok belerakni 5000 km-t, megelégedtem 700-ért egy most vizsgázott 17 éves Suzuki Wagon R-el, amiben van közel 200000 km, de nem rohad, legalábbis ahogy meg tudtam nézni a kereskedőnél. J úgyis azóta rágja a fülemet autóért amióta ide költöztünk, hát akkor ez is megvan. Azt hittem örülni fog neki, de inkább megsértődött, hogy bezzeg amikor ő mondta hogy kell akkor nem vettem, de most, hogy nekem kell, egyből. Ebben az életemben már nem fogom magam kiismerni a nőkön.

Idenézzetek mit olvastam ki!

A kukázott könyv belső oldalán

1950-es kiadás. Nincs beleírva, hogy kinek az alkotása a fedlap, de hogy  egy orosz gyárra nem latin, hanem cirill betűkkel van kiírva a gyárosok családneve, abban, még ha fikcióról van szó akkor is biztos vagyok. A könyvek sorsa néha izgalmasabb mint a tartalmuk, kíváncsi lennék mi lett a kitüntetettel és a kitüntetőkkel és hogy vajh hogy került oda a könyv ahonnan én kaptam. Merthogy nem egy lebilincselő "bestseller", nem akarom a nagy író érdemeit kisebbíteni, de a 17. oldalon talált meglepően friss gondolaton kívül, miszerint "Ne feledd: a butáknak csak a mesékben van szerencséjük", Porcsalmi László közrendőrnek se lehetett sok öröme az ajándékban, mert a cselekmény vontatott, mondhatnám unalmas, átrágtam magam rajta, várva hogy valami felvillan, de azon kívül, hogy megmutatta azt a reménytelenül sivár sorsot ami gazdagnak, szegénynek  egyaránt jutott a "Nagy októberi szocialista forradalom" előtti évtizedekben és utána, mást nem találtam benne ami felvillanyozott volna. Vártam végig, hogy lesz "valami" de csak az lett, hogy egyszercsak vége volt. Így utólag a többi 300 oldalt nem nagyon volt értelme elolvasni, hacsak nem azért, hogy többet tudjak meg a XIX-XX. század Oroszországáról.