Némi töprengés után úgy döntöttem, hogy nem csónakkal, hanem kerékpárral megyek veteránjárműtalálkozót nézni. Erős észak-északnyugati szél fújt, a kis villanymotor nem biztos, hogy visszafelé bírta volna az utat. Szerencsére az éjszakai majd ismételt hajnali eső elállt, de azért "lógott a lába" ahogy boldogult anyám szokta mondani. Észak felől közelítve a Trabant sor nyitotta a bemutatót.
Ezt a gyönyörű példányt már tavaly (tavalyelőtt?) is megcsodáltam.
Majdnem szembe vele ifjúkorom álomautója, egy
Persze azért "álom" mert örökre az maradt. Mai szemmel a motorteljesítménye és az egyéb technikai paraméterei gyengécskék, ahogy a komfortja is az, de AKKOR ha megállt egy-egy ilyen, vagy hasonló "nyugati" autó valamelyik budapesti szálloda előtt összecsődült körötte a nép. Tudom a fiatalok ezt már elképzelni se tudják, de áhítattal tapogattuk, néztük a kilométerórán a maximumot, hogy " ENNYIVEL tud menni". A vasfüggöny mögött felcseperedő korosztályomnak azokban az időkben maga volt a csoda, a beteljesíthetetlen vágyak netovábbja, a szabadság lehelete. Az 1960-as évek elején járunk időben. Nekem aránylag korán, ha jól emlékszem 1972-ben lett autóm ( egy Renault 4-es, Frsz. CY-2433), de még akkor is a kevesek közé tartoztam.
Ki ne emlékezne a Zsiguli, majd Lada korszakra! Ezek már nem "igazi" rendőrautók, csak filmkellékek.
És itt jön AZ AUTÓ!
Igen Ő AZ.
Az ötliteres Musztáng. Beszélgettem a gazdájával, aki újjáépítette ezt az igazi pénisznagyobbítót, minden férfiember ( és tán nőiember) szívét megdobogtató álmot,
miközben valaki tétován megkérdezte, "és mennyit fogyaszt ez az autó"? Gyakran megesik velem, hogy nem gondolkodok mielőtt megszólalok, ezért kiszaladt a számon "NEM MINDEGY!!?"
Még egy búcsúpillantás.
És jön a következő szépség, egy Ford "A" modell.
Dániából ( ha jól emlékszem) került meglehetős lepusztult állapotban Magyarországra és a gazdája aki sok fényképpel dokumentálta a felújítás egyes fázisait azt mondta, két év munkája volt mire ilyen gyönyörű lett.
A következő meglepetés ez a GAZ 67-es.
De az autó még hagyján, de tessék nézni kik jöttek vele!
Nagyon megadták a módját!
Itt kérem minden a helyén van. Ásó, kulacs,,
"eredeti" rendszámtábla.
Miközben bámészkodtam, ha nem is beöltözve, de jött egy hasonló korhű jármű ugyanabból az időszakból.
Itt is minden részlet a helyén van.
az R105D (vagy 114D, pofára egyformák, csak más frekvencián működnek) dögnehéz "kézi" rádiókészülék amit volt szerencsém a seregben eleget a hátamon cipelni, a Kulikov antennával.
hátul meg az apróságok.
Amúgy a motorkertékpár szekció így nézett ki.
Gyerekkorom rendőr BMW-i szóló
és oldalkocsis változatban.
de van itt "oldalkocsis" Babetta is.
Ha már motorkerékpár, volt gyerekmotorkerékpár pálya is. Ki mondta, hogy a lányok nem olyan bátrak mint a fiúk?
És legalább olyan ügyesek is.
De nézzünk vissza az autókra! Ami SOHA nem megy ki a divatból a "kacsa", szóval a Citroen 2 CV
Ismét egy szovjet modell az ifjúságom idejéből a Volga, azaz a GAZ 21-es. A rendszámtábla kicsit alágyűrődött az első lökhárítónak, így nem látszik, hogy mégcsak nem is oldtimer, hanem ma is forgalomban lévő, tehát minden mai szabálynak megfelelő autó. Sajnos nem lesz már időm megvárni, de fogadok hogy a mai autók amik kijönnek a gyárból, aligha fognak még 50 év múlva is részt venni a forgalomban.
Itt egy másik, ezt régebben is láttam ugyanitt, azóta se öregedett. ( az autótól jobbra a "Csiga" azaz Cserna Gábor a főrendező... ő mintha egy picit öregedne)
Nézzük a tehergépjármű szekciót! Örök kedvencem a Csepel teherautó. Hogy miért? Édesapám sofőr volt. 1901-ben született és bár eredetileg műszerész szakmát tanult, de sofőr lett, pályafutása egybe esett az automobilizáció hőskorával. Vezetett még olyan autót aminek fából voltak a kerekei és lánchajtással működött. A Ford T modellt csak úgy hívta "szakállas Ford". Volt taxis a "szürketaxival", és a második világháborúban már mint túlkorost hívták be, hogy üzemanyagszállító tartálykocsikat vezessen a szovjet fronton, ahonnan a századából csak maréknyian tértek haza, mert ha egy benzines autó találatot kapott azt nem lehetett túlélni. Volt néhány szörnyű története, egyszer lehet, hogy elmesélem őket. Visszatérve a Csepel autóra, amikor kissrác voltam, nyári szünetben ha egynapos utakra ment ( ritkaság volt, mint a Gyár és Gépszerelő vállalt sofőrje általában többnapos, gyakran egész hetes útra ment), engem is elvitt magával, ott volt a helyem középen közte és Mihály a kocsikísérő közt. Ez a 344-es , a honvédség számára kifejlesztett terepjáró változat.
Beültem fényképezni a "régi helyemre".
Nagyon komoly a műszerezettség.
Nem úgy mint ezen a MÁVAG autóbuszon
de hát ez egy kicsit korábbi évjárat.
Gyönyörű állapotban van,
elképesztő lehetett az a munka amit beleölt a gazdája mire ilyen lett.
Ez egy kicsit modernebb Ikarus, amikor megjelentek az első ilyenek, úgy hívtuk Angyalföldön, hogy "nejlon busz"
ezt már a múltkor is megcsodáltam, nem tudtam akkor se szabadulni a gondolattól, hogy csak fel kell rá szállnom ( 20-as busz, indul a Keletitől és megy Angyalföldön át Újpestre) és nemsokára otthon vagyok a Frangepán utcában ahol édesanyám vár a vacsorával. :((
Egyszer volt egy ilyen Nisa mentőautóm 11000 Forintért vettem, az országos mentőszolgálat selejtezte le.
A "létező szocializmus" általános válságára való tekintettel felhagytam a mérnöki pályával és villanyszerelőként dolgoztam, de fontolgattam, hogy fagylaltos leszek és ebből akartam mozgó fagyisboltot csinálni. De aztán másképp alakultak a dolgok és mégis visszamentem mérnöknek, mert megbukott a szocializmus, a rendszám nélküli mentőmet meg elvitték a közteresek.
A végére még az extrák. Öreg traktorok, amiket szemmel láthatóan még ma is üzemszerűen használnak.
Nézzük csak az adattáblát!
Micsodaaa?? Mindössze 28 LE? Hisz az csak kettővel több mint a Trabanté! De mecsoda különbség! Merthogy a lényeg az áttétel és a nyomaték. EZ a 28 lóerő kihúz a sárból egy elakadt százlóerős "városi terepjárót".
Az extrákhoz tartozik egy csodálatos látványosság, egy antik lokomobil.
Az üzemanyag egyszerű
A kenés is egyszerű, gravitációs úton működik.
A biztonsági szelep súlyterhelésű.
Amikor a gőznyomás megközelítette az 1 bart a gazdája be is indította és szépen ketyegett, az eredetileg mezőgazdasági gépek hajtásra szolgáló, ökrök által vontatott gőzgép.
Volt még fegyverkiállítás is, nekem, volt sorkatonaként kevésbé érdekes mint a fiatalságnak.
Fő az egészség... akarom mondani a gulyásleves a gulyáságyúban.
Miután jól kinézegetem magam, visszamentem a Viza nevű hajóra ahol leraktam a bringámat. Béla ex bócman exkollégám épp a hajót mutogatta a "tovarisoknak".
Alig hogy hazaértem rákezdett az eső, én megúsztam, de nagyon sajnálom a kiállítókat, meg azokat a nézelődőket akiknek a szórakozását aligha javította ez a randa idő, ami nem tudott legalább egy napot várni, ha már ilyen sokáig húzta a nyár.
