Nagyon rosszul indult a napom. Nyitom a Fb-ot reggel, gyászjelentés, meghalt Baja Sanyi, egykori vízügyes klubtársam. Sokban hozzám hasonlító, vidám, aktív, izgő-mozgó jóbarát. Szinte napra pontosan egyidősek voltunk. Felhívtam a sógorát, ugyancsak volt klubtársamat és barátomat, Argay Gyurit, hogy hogy történhetett ez, mondja a szíve vitt el, az utolsó pillanatig nem is vették igazán komolyan, mindig azt mondta, hogy tulajdonképpen jól van. Ő és Kinga a nővére, Sanyi felesége...illetve mostmár özvegye csak lassan szokják az érzést, hogy nincs. EZT ismerem. Amikor anyám meghalt, sokáig jártam az üres lakásba virágokat öntözni, kimostam az utolsó szennyest és akkor szökött könny először a szemembe, amikor évek múlva összepakoltam a ruháit, hogy odaajándékozzam egy templomi gyűjtésbe.
Olvastam valahol régen egy Tolsztoj idézetet. Halott katonatiszt barátját öltözteti az utolsó útjára. A tiszti zubbonyra a rendfokozati jelzéseket tartalmazó parolit a zubbonyra lyukakon áthúzott zsinórok rögztik. A zsinórokat masnival szokták megkötni, hogy ha tisztítóba, mosodába kell küldeni az egyenruhát akkor könnyű legyen kioldani. És amikor felrakta, azt gondolta, hogy nem kell masni, meg lehet csomózni, mert EZT más SOHA nem fogja senki leszedni. És EKKOR hasított bele az érzés, hogy meghalt a barátja. Isten nyugtasson Sanyikám, az élőknek meg még nagyobb megnyugvást!
Így néz ki a pavilon projekt.
Szarufák a helyükön, az élek a geometriai középpontba futnak össze. Még nincs összeerősítve, csak egymáshoz támasztva, mert azonnal szét is szedtem, a beemeléshez csak útban lennének.
Elkezdtem felemelni a hatszögletű talpszelemen koszorút. Ehhez csigasort, sok kötelet, egy fenyőfát és egy távolabbi almafát, létrát, némi gógyit és nyers erőszakot alkalmaztam. (Ahogy Archimedes mondá, "Adjatok egy fix pontot és én kimozdítom helyéből a világot!" {hogy mit válaszoltak rá azt már nem idézem, mert nem sajtóképes})
A próbát sikeresnek minősítettem, 1,5 méterre sikerült felemelni aránylag könnyedén, a műszak végén leengedtem a székekre, lerövidítettem amit csak lehetett, áthelyeztem a felfüggesztő pontot, mindent előkészítettem holnapra, amikor megpróbálom, 2m magasra emelni és ideiglenesen rögzíteni, amig a lábakat alá állítom.
Sajnos nem vagyok még egészen jól. Kevés az erőm, hamar fáradok, kétszer is tartottam alvásszünetet napközben és borzasztóan zavar, hogy nincs hangom, csak rekedten suttogok.
