Kedd délelőtt 11 órára így nézett ki a terület, ahol két hete még a nagy farakás volt.
Azt az egy tuskót azért hagytam meg a Máriának, hogy hátha össze kell még vágni valamit, kalapálni rajta, szóval valami olyat csinálni amihez kell egy fix aljzat amin ütni lehet. Ő ugyan hümmögött hozzá, mert egy olyan kert lebeg a szemei előtt, amiben soha többé nem kell már semmi "erőszakosat" elkövetni, legfeljebb füvet nyírni, vékony ágacskákat nyesegetni, de én tudom, hogy nem létezik olyan egy családi házban, ahol havonta legalább egyszer nincs szükség valamit megkalapálni egy legalább kilós kalapáccsal. De mondtam, hogy ha nagyon útban van visszajövök és felvágom ezt is.
A végén már úgy belejöttem, hogy 12 talicska ment át egy 3 órás műszakban és csak egyszer álltam meg pihenni közben úgy 5 percre. És olyan nagyon el se fáradtam. Most második napja dugdosom el itthon az aprítékot a kocsibeálló mellett.
A rakások tetejére fóliatakarás kerül. Még hátravan a Dunaparton deponált mintegy 10 db tuskó, ez még egy nap lesz felvágni, egy másik elpakolni és akkor vége a projektnek.
Majd elfelejtettem, vasárnap elültettem a télikertben a WC papír gurigákba kelni a paradicsom és paprika magokat. Fele annyi paradicsomot keltetek mint tavaly, semmi szükség arra, hogy több legyen mint amennyit elfogyasztunk, csak felesleges meló kötözni, lehullott tavaly is, vagy száron szottyadt össze a termés kétharmada.
Akartam még írni egy kis társadalomkritikát is, de közben elment a kedvem tőle.
