Tegnap este megint elromlott a lábam. Már nem ijedek meg különösebben, bár most nagyon elkezdett fájni, alig tudtam kibicegni a hajóra, különösen a stégbejáróra levezető négy lépcsőfok ment nehezen, aztán be a deckre, le a cockpitba, onnan a szalonba meg még három lépcső. A térdembe elölről belehasító éles fájdalom most is hirtelen jelentkezett, amikor leültem a PC elé este még semmi bajom nem volt, amikor meg fel akartam állni alig sikerült. Viszont reggelre jelentősen enyhült a fájdalom, a szokásos kutyasétáltatás már egész jól ment és a favágás, talicskázás meg teljesen rendberakta.
Szaporodik az anyag.
Mondjuk reggel amikor az első fejszecsapást intéztem az aktuális tuskóra, úgy éreztem, hogy ennyi elég is volt. Mintha cserbenhagynának a tagjaim. Minden nehezen hajlik, nem akar mozogni, PÁLNE erőt kifejteni, igazából le kéne ülni. Olyan barátságosan kezd simogatni a Nap. De aztán erőt vettem magamon és legyőztem a kísértést. Valahol a negyedik talicska környékén kezdett felengedni az érzés. Úgy tűnik bemelegedtem. Hatot tűztem ki napi célnak, de nyolc lett belőle, délután egykor befejeztem. Ez a "műszakvége" amikor ilyen fárasztó munkát végzek. Utána egyből lefeküdtem és elaludtam, egy ideje kihagyom az ebédet, illetve valahová délután 5 és 6 közé kitolom, a vacsorát meg többnyire teljesen kihagyom, ha netán mégis éhes leszek, akkor úgy este 10-11 közt eszem egy két falatot. Ágyba éjfél előtt ritkán kerülök, de a TV előtt rendszeresen elalszom tízpercekre. Nem épp "normális" napirend, de nekem megfelel.
Visszatérve a favágásra, mert ez most a fő projekt, ez, ami a képen látszik, olyan negyede, legfeljebb harmada a teljes mennyiségnek, tehát a bő kétharmad még hátra van.(ez nem olyan mint a parlamenti kétharmad, szóval nem a felének az 51 százaléka, ez igazi matek)