Ma elővettem a kisebbik Fiskars fejszét (https://balta-fejsze.arukereso.hu/fiskars/x25-xl-ronkhasito-fejsze-1830g-122483-1015643-p300143873/) erre ugyan az van írva a leírásban, hogy "rönkhasító", de igazából félkezesnek is jó, mert könnyű üreges műanyag nyele van, viszont kétkezesként használva könnyedén felhasogattam vele azt amit az "igazi" nehéz baltával odaát talicskába emelhető méretre vágtam és ide deponáltam tegnap, tegnapelőtt az autóbehajtó placcra. Ezeket a "pogácsákat" még arrébb görgetni se tudtam, nemhogy talicskába rakni, bele se fért volna belőlük egy se, ezért ahova a favágók lerakták, ott helyben csapkodtam szét őket. Mondjuk elnéztem a fiúkat, volt köztük olyan 2 m magas 120 kiló körüli is, elképzelhető, hogy amit én gurítani se tudtam azt ő elvitte lábon a kupac mellé, de a tetejére már ő se rakta fel. Miközben billegtettem azokat amiket épp át tudtam hozni talicskával és az utcán a Dunaparton raktam le, azt gondoltam, ez olyan bemelegítésféle lehetett volna a Fekete Lacinak https://hu.wikipedia.org/wiki/Fekete_L%C3%A1szl%C3%B3_(er%C5%91sportol%C3%B3) a kőgolyó emelgetéshez, esetleg félkézzel. Szóval üres a placc, be is álltam a lányom autójával az utcáról.
Helyén a kályhaajtó-méretre vágott fa. Szörnyen vizes egyelőre, amikor a nagy tuskókba belevágtam a baltát, de még nem hasadt el, csak beleállt (szóval nem voltam elég elszánt a csapáskor, hogy széthasadjon), körbe a beleállt balta mellett víz jelent meg ami kiszorult a rostokból. Furcsa, de egy kicsit megsajnáltam ezt az élőlényt, ami lám "vérzik". Kell neki szerintem két nyár amire kályhakész, légszáraz lesz.
A háttérben a tavalyelőtti télről maradt fabrikett, ezen a télen a tavalyról maradttal tüzeltünk, már a 2019-20-as tehát legutóbbi télre se rendeltem tüzelőt, annyire kevés fogyott az előző télen, hogy pótolta ami a kertből kikerült levágott ágfa a nagy cseresznyefa csonkolásból.
De eggyel hátrébb ott van a tavalyelőtt-előtti maradék is, szóval idén se kell tüzelőt venni, lesz ideje kiszáradni a mostaninak.
Aki visszanézi a három nappal ezelőtti rakás képét, láthatja, hogy a nagy kupac semmit nem csökkent, csak a mellette, a földön fekvő "pogácsákat" hordtam el és ebből is csak az autóbejáróban lerakott felaprítottak kerültek végleges helyre, szóval ez a teljes mennyiségnek legfeljebb ha 8-10 százaléka, a többi a ház előtt az utcán van ahol hagytam két napja, meg itt kerülgetik a tyúkok. Holnap teljes pihenőt tartok, mert bár egyelőre nem éreztem nagyon megerőltetőnek a munkát, de azért tegnap reggel amikor az első csapásokat mértem a gurigákra, éreztem a testem és hogy nem megy olyan jól mint előző nap. De ha belejövök, remélem egy hónap alatt végzek a munkával. Igazából nem is árt, sőt kifejezetten hasznos, a téli tespedésben felszedtem három kilót (hja a 10 rúd bejgli és egyebek), mire végzek, megint 70-71 közt leszek. Ahogy a Mártha kápó (kápó = gépüzemvezető olasz tengerésznyelven) mondta rám annakidején a maga 140 kilójával az Újpest folyamtengerjárón, első hajómon, "Hogy néz maga ki?! Lötyög magán a gatya!" Na én így szeretek "kinézni".
Na ez volt a nehezített fahordás, a háztetőről PONT ott folyt le az esővíz ahol a talicskával áthaladtam a sárban csúszkálva, látszik is a mély árok amit a kerékkel szántottam a pázsitban, szegény Mária nagy "örömére", aki egész nyáron ápolgatta a gyepet, még a tyúkjait se engedte rá, nehogy kicsipkedjék. De most engem sajnál, mondta is J-nek, hogy "Csak nehogy a Vilinek valami baja legyen ettől a megfeszített munkától." Ki is akasztott nekem erősítőnek egy zacskó csokoládét arra a kiskapura ott szemben, ami a baromfiudvart szeparálja a füves kerttől.
Szóval haladok, a kedvem töretlen, amihez hasonló jókat kívánok minden olvasónak.
