Ma reggel kiautóztam J-vel a kiskunlacházai vasútállomásra, Pestre ment papázni, meg le kell fényképezni a gázórát, mert az üresen álló lakásra elszámoltak valami fergeteges gázszámlát a nulla fogyasztásra. Mentem volna fel a Gázművek netes oldalára, de persze nem működött a belépés, valamit kutyultak, a jelszót nem fogadta el, az új jelszót csak írta hogy küldi, de nem küldte, a telefonra csak reklámot nyom, meg azt, hogy nyomjam ezt a gombot vagy azt a gombot, nagynehezen elküzdöttem magam egy emberi hangig, mondta hogy hát biztos ez volt kiírva az ajtóra, mert ugye a leolvasó nem tudott bejutni, amin cseppet se csodálkozom, hisz itt lakunk évek óta, de hogy kiírni semmit nem írtunk ki az ajtóra az tuti. Na abban maradtunk, ha kapnak egy friss fotót a gázóráról a változatlan mérőállással akkor visszaszívják a számlát.

Visszafelé útbaejtettem az ottani piacot, mert teljesen kifogytam a tepertőből, sültszalonnából, sajnos a termelői tejes nem volt kint, pedig fentem a fogam a házi brindzára meg vajra, mert a kőrözöttem is elfogyott. Pedig kell az energia, mert tegnap nekiálltam a fáknak. Azokból a rönkökből amiket képes voltam begurigatni a talicskába, áthoztam hozzánk a ház elé vagy tízet, itt fogom felaprítani az utcán és már kályhakészen rakom el a tornácon, meg ahol helyet találok,

további 5 vagy 6 rönköt amit megmozdítani se voltam képes, ott helyben felaprítottam a nagy hasítóbaltával, meg ahol csomó volt benne és a balta visszapattant róla, láncfűrésszel és darabokban talicskáztam haza.

Nem mondom hogy könnyű, de nem is olyan nehéz mint tartottam tőle. NAGYON oda kell csapni neki és akkor hasad. Nézni kell, mert mutatja magát a fa, hogy hol hagyja magát hasítani és akkor úgy megütni amilyen erővel csak képes vagyok és ha lehet még nagyobbal. Szóval elsősorban hinni kell benne, hogy el fog hasadni. Még egy tanács, ha valaki hasonló helyzetbe kerül. SOHA ne vágd a baltádat a tuskó közepébe!  Úgy kell vágni, mintha a tortának csak a széléből akarnál levágni húrirányban egy max 10 cm-es darabot ahol a legvastagabb a hasa a "D"  betűnek. Akkor le fog hasadni, feltéve hogy hiszel benne, hogy lehasad és beleadtad minden erődet. Ekkor kialakul két hegyes maradék a tortából, amit megint le lehet csapni és így tovább. Ha közbe jön a csomó, eszedbe ne jusson erőlködni ( ha csak nem a sport a cél), láncfűrész bele a csomóba és kész. 13 órára itt tartottam. Ami a képeken látszik az olyan 6 órás munka volt összesen tegnap és ma, közben rövid pihenőkkel, szóval szándékosan nem hajtom magam, hagyom a testem hozzászokni a terheléshez. Az igazi ellenfél  Mária udvara, mert sár van, amiben rohadt nehéz tolni a talicskát, meg kászmázik benne a gumicsizmás lábam, meg közben figyelni kell és csukogatni a kertkapukat, hogy ne lépjenek meg a szárnyas jószágok ( tyúkok kakasok, pulykák meg Lujza az emu), meg a Lajos a malac, aki ha teheti beoson a baromfiudvarba felzabálni a korpájukat. Ja és vigyázni, hogy ne verje ki a szemem a sok ág, mert M1 annyira szereti az almafáit, hogy nem vágja le az ágakat, inkább cikk-cakkban görnyedten közlekedik köztük, de négykézláb nehéz talicskát tolni. 

Könnyű izomláz, mint valaha egy normál edzés után, semmi fájdalom, igazából komoly fáradtság se, sőt kimondottam elégedett jó érzés, nem rossz teljesítmény egy vénembertől. Meglátom, hogy mennyire tudom tartani, vagy esetleg növelni a tempót ahogy belejövök, de az is lehet, hogy ha fáradok akkor kihagyok egy egy napot, mindenesetre a "kásahegy" belátható időn belül eltakaríthatónak tűnik.