Na mégiscsak leírom, legfeljebb kinevettek. A múltkor már említettem, hogy remekül alszom és valami elképesztően színes bonyolultságokat álmodom. Szóval mára virradó éjszaka.

Gyerekkori jóbarátommal Bandikával autóúton tolunk egy hosszúkás dögnehéz faládát ócska, támolygó, kétkerekű vasabroncsos kézikocsin, lejtőn felfelé egy város felé. Süt a nap, hőség van. Az autók húznak el mellettünk, mégis utolérünk egy rozoga tragacsot, valami amerikai őskövület Cadillac, hosszúkás hátsó lámpákkal, felette krómozott szárnyakkal, rozsdabarna színe van, de talán nem is a szín hanem a rozsda rajta, alig vánszorog, meg kéne előzni, mert még gyalog is gyorsabbak vagyunk nála, de félő, hogy elütnek akik minket és őt is előzik. Tudatában vagyok, hogy tilosban járunk, autóúton tilos kézikocsival közlekedni. Szerencsére az emelkedő tetejére érünk, lejtőnek sebességet nyer és mi is könnyebben toljuk a kocsit. Előttünk a város, az út beérve kettéválik.

 -Itt kell legyen valahol, emlékszem, csak azt nem tudom, hogy jobbra vagy balra.

- Kettéválunk, én jobbra te balra, a két út később összetalálkozik.

-Mi legyen a kocsival?

-Itthagyjuk a bokor alatt, a kutya nem jár erre gyalog, senki nem fogja bántani.

Elindulunk, én balra megyek és nemsokára megtalálom a helyet amit keresek. A kirakatról megismerem. Belépve látom, egy köpenyes ember Danamid gömböt esztergál.

-Jónapot, mi lesz abból?

- Egy gömb, oldalán lukak, amiben van egy másik gömb, amiben van egy kisebb gömb, amiben meg egy még kisebb és így tovább...

- Ezt ismerem, láttam már ilyet, de az elefántcsontból volt és kisebb.

-Igen. De hát amióta állatvédelem van, nem lehet már elefántcsontot használni marad a Danamid. Mi tetszik?

- Dolgozik fémmel is?

-Persze láthatja kint a táblát. Ötvös és ékszerész.

-Arannyal is? 

-Azzal is ha van.

-Vesz törtaranyat?

-Igen, mért eladna?

-Igen, de nem tudom hány karátos. Maga meg tudja állapítani? Lehet hogy csak 14 karátos, de az is lehet, hogy huszonegy.

-Nem probléma, meg tudom állapítani.

-Hogyan?

- Egyszerű. Berakom egy edénybe amiben meghatározott mennyiségű víz van. Aztán megmérem mennyi vizet szorított ki, ebből megvan a térfogata, megmérem a súlyát, a kettőből kijön hogy hány karátos az arany.

- Hüm... nehéz ügy. Mekkora az edénye és mekkora mérlege van?

-Mért menyi aranya van?

-Nem tudom pontosan, olyan 2-300 kiló lehet.

És kinyitom a szemem, egyrészt mert fél hét van, ilyenkor szoktam általában ébredni, azonkívül  még álmomban is érzem, hogy annyira szürreális a mese, hogy nem tudom folytatni. Annyi változott csak az álomhoz képest, hogy fordítva csináltam amit a filmes dramaturgok szoktak csinálni, ugye ők egy könyvet írnak át filmre én meg az álmom filmjét szövegeztem meg, hogy legyen benne poén, mert álmomban az első perctől tudtam, hogy ékszerészt keresünk, hogy a ládában arany van, de akkor nem lett volna poén, csak unalmas mese.