Először is nagyon szépen köszönöm mindenkinek a születésnapi jókívánságokat. Nézzétek el nekem, hogy nem fogom mindenkinek külön külön megírni aki rámköszönt abból az alkalomból, hogy ma vagyok háromnegyed évszázados, mert hálistennek sokan vagytok ( e pillanatban 65-en csak a Fb-on) és még biztos lesztek is a mai nap folyamán, szóval
KÖSZÖNÖM SZÉPEN minden barátomnak, szimpatizánsomnak és elviselőmnek.
Az imént valamire azt mondtam J-nek, hogy "Ha én ezt tudom, akkor el se jövök". Kérdeztem tudja e honnan való ez a mondás és nem tudta. Nos annakidején gyerekkoromban volt egy francia film, az volt a címe "Gombháború". Akkoriban még nem volt televízió (szinte elképzelni is lehetetlen ma már), moziba jártunk, Angyalföldön három volt, a legelegánsabb a "Dózsa" a Róbert Károly körúton egy jóval kevésbé elegáns a "Hazám" a Váci úton és egy igazi kispiszkos a "Béke", a Mauthner Sándor utcában (korábban Szent László utca, majd később megint Szent László). Nos szeretettel emlékszem vissza a "Gombháború" című francia filmre, aminek kis gyermekhőse gyakorta mondta, hogy "Ha én ezt tudom, akkor el se jövök"
A családban, amiből már csak én élek, ettől kezdve ha valamelyikünket valami csalódás ért, szállóige lett ez a tréfásszomorú mondat. Ma születésnapi nosztalgia ajándékként meg fogom nézni a filmet úgy hatvanvalahány év után megint. https://videa.hu/videok/film-animacio/gombhaboru-war-of-the-buttons-csaladi-vigjatek-FCr9qLlE6vqMuuwj Akinek kedve van tartson velem!