Kész a kerítés a Balabán csatorna felé. Funkciója a kutyák távoltartása a szomszédság baromfiaitól. Több mint egy heti munka volt.
Az igazi meló a festés volt. Elképesztő mennyit kellett pepecselni a rács kétszeri és kétoldali ecsetelésével. Itt a Judit virágoskertjének a rácsát kenem.
Egy már a helyén van.
Ez tulajdonképpen mobil. Néhány helyen letűzött karók közt kanyarog és a Picurt, a kiskutyát és főásót tartja remélhetőleg távol a virághagymáktól. Ő a kettő közül a zabolátlanabb, ma reggel megtámadott egy nála ötször nagyobb kanhattyút ami a családját védelmezte. Elképesztően harcias jószág lett abból a másfél kilós, éhhalél szélén támolygó szőrcsomóból amit két éve Karácsony előtt két héttel kukáztunk. Most 8 kiló és ha nem tetszik neki valaki, emberre is rátámad és megharapja. Miközben aki meg szimpatikus, annak felkéredzkedik az ölébe és dögönyözteti magát vele. Mit mondjak, őszinte jószág. Ha van kedve, általában van, akkor reggel jön velem és a Szmájlival sétálni, póráz nélkül szaladgál köröttünk. De ha nincs kedve, lecövekel valahol útközben, ma például mindjárt a kapun kilépve a kapu előtt és megvárja amíg visszaérünk és boldogan csatlakozik. Miatta is fontos a kerítés, mert nagy felfedező és nem hajlandó megmaradni az udvaron, ha valahol ki tudja magát ásni a meglévő kerítés alatt. Nem csavarog el, mindig visszajön, de nem szeretném ha a szomszéd megharagudna mert kikaparja a zöldborsóját ha pockot sejt alatta.