Kemény két nap volt. Igazából a kerítést akartam folytatni, de a télikertben a palánták már annyira túlnőtték magukat, hogy némelyik már virágzani kezdett. Ráadásul mivel szorosan egymás mellett voltak az asztalon, megindult a versenyzés a fényért, elkezdtek erősen felnyurgulni, ami azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy már kiültetés közben tőben eltörnek, mert nem támasztják egymást. Szóval nem tűrt halasztást a kiültetés. Kerítés félbehagyva, mint a régi szép időkben amikor apámnak "munkával kellett ünnepelnie" május elsejét, én is belecsaptam a melóba, kiültetem 43 tő paradicsomot, 16 tő paprikát és 21 db sárgadinnyét. A paprika az egyszerű, elég 10 cm mélyre ültetni a kis cserépből, de az eleve magas PET palackokból az alaposan megnyúlt paradicsomokat az alsó levelek letördelése után közel fél méter mélyre kellett elültetni, ez fárasztó volt a 10 cm átmérőjű talajfúróval. Rohadtul kidöglöttem tőle estére, de bírtam. Ez azért töltött el örömmel, mert nyafogtam az elmúlt napokban, hogy hamar kidőlök ha nehéz a meló, most nem volt így. J csak nevet rajtam, de meggyőződésem, hogy átment rajtam a vírus, ezért voltam vagy három héten át gyenge, volt, hogy fájt a torkom, egyszer éreztem, hogy nem érzem a víz ízét, szóval nagyon remélem, hogy ez "az" volt és akkor ezt is ki lehet pipálni.
Ma nekiálltam a felkötözésnek, mert félő volt, hogy a magasabbra nőtt növények eldőlnek. Így néz ki az ültetvény a nap végére.
A magasra törő, de vékonyka növényszárakat most nem karókra, hanem az ágyás felett kifeszített a már tavaly is használt dísznád karókkal is kitámasztott drótokról lelógó spárgákra futtatom. A módszert a netről tanultam, sokkal egyszerűbb mint minden egyes nővényt karókhoz kötözni. Az ember mindig tanul valami újat.
A madzag a növény szárán, annak alsó első levelének tövében van lazán megkötve, a növényt ahogy nő, hetente egyszer egyszerűen a madzag köré kell tekerinteni. Ez utóbbi bizonyára annyira természetes dolog, hogy az oktatóvideó nem is említi, magamtól kellett rájöjjek, nekem nem volt magától értetődő. Fent u.n. lobogócsomóval rögzül a dróton.
Ez, ha leérett a termés, tél elején, majd egy rántással oldható, mert jövőre is használni akarom ( a spárga drága holmi). Mondom mindig tanul az ember, a lobogócsomót volt tengerész kollégámtól tanultam a Fb-ról a napokban.
A kertcsinálásban az embert érik meglepetések. Mivel én nem vagyok kertész, a magam módján, a tavalyi kezdeti tapasztalatok után, az akkori hibákat kiküszöbölve láttam hozzá az idei veteményesnek. Már a magok elültetésénél számba vettem mekkora helyem van, gondosan megterveztem a tő és sortávolságot, csekély rátartással kiszámoltam, miből mennyit fogok ültetni és ehhez lefektettem a csepegtető öntözőcsöveket. Erre MOST jön J, hogy "de hát én borsót is akarok ültetni". Még jó, hogy volt a "csekély rátartás". Olyan ez mint amikor az ember villamos elosztószekrényt tervez és mire a kivitelezés elkészül, a tartaléknak szánt leágazások mind elfogynak.
Szóval zöldborsó ültetődik.
Ahol úgy néz ki, hogy semmi sincs, ott vannak a parányi sárgadinnye palánták és a borsó. Azért érzem a fáradságot, most ébredtem fel, mert a híradó után belealudtam a TV-be. De ez egészen más fáradtság, harmadik napja tetterősen ébredek és bírom a terhelést. Na nem akkorát mint 30 éve, de tegnapelőtt elő kellett vennem a 12 kilós "népszava" kalapácsot egy recicling kerítésoszlop tövéről leverni a betontömböt és még egész jól ment a fejfelett suhogtatás.
