Akinek kertje van sose unatkozik. ( ahogy akinek hajója van, az se.... akinek meg mindkettő...) J jön, hogy az öntözőslaug végéről lelövi a pisztolyfejet a víznyomás. Gondosan levágom a végét és újra rögzítem a Gardena gyorscsatlakozót, de megint lejön. Megdühödök, mondom "ráragasztom". Ehhez előveszem a ragasztópisztolyt. De a baj nem jár egyedül. Nem fűt, nem olvasztja a raganyagot. Szétszedem, íme. ( a 7-es cetlit nem tudom hogy került oda és honnan, hacsak nem a bogarak vitték oda)

Azok ott a végében szörnyű halállal lakoltak azért, mert beköltöztek télre a szerszámba, megsültek, egy múltheti ragasztás során.

Ez az egy itt alul viszont él, amikor kirázom belőle, hogy eltapossam ( nem szívesen gyilkolok még bogarakat sem, de a csótányok {tengerész nyelven bakulik} és a poloskák kivételek) szégyenszemre elröpül.

Sajnos a balszerencsének nincs vége, hiába takarítom ki a bogarakat,

ettől még a ragasztópisztoly nem melegszik. Érdekes jószág, sose láttam még ilyet belülről, szétszedtem, azt hittem ellenálláshuzal van benne mint a forrasztópákában, de nem, két alumínium fegyverzet közt van egy kerámia ellenállás. Sajnos három darabra van törve. Hogy EZT hogy csinálták a bogarak nem tudom elképzelni se, lehet csak véletlen a két dolog egybeesése. Megpróbáltam megragasztani, de nem sikerült elszakadnom a bajtól, vízüveget használtam, azt remélve, hogy a hőálló anyag egyúttal szigetelő is, de NEM, miután megszáradva másnap bekapcsoltam egy nagy durranás, egy villanás és persze áramszünet. Sajnos kuka a pisztoly. Ami azért rossz, mert a járvány miatt nem lehet boltba menni újért. Viszont van jó hír is, mindenféle ragasztás nélkül is "állva maradt" a locsolótömlő végén a spricni egy újabb szerelés után.  

Régi projekt indul újra. Említettem már, hogy a kutyák kijárnak hátul a villanypásztoron keresztül, nekiálltam kerítést csinálni. Mit mondjak, négy oszlopot leásni két napba telt. Hamar fáradok. Még mindig azzal magyarázom, hogy kerülget a vírus, de J szerint egyszerűen csak megöregedtem. Ebből lesz a kerítés.

Egyszerűbb mint a drótfonat és a kutyák se tudják alatta átásni magukat, ha a hegyes végével beleengedem a földbe. 205 cm széles 5 m hosszú táblák, 40 cm-t levágok a szélességükből, abból lesz a virágágyások szegélye, mert P előszeretettel kaparja ki a virágokat, ha valami izgalmasat sejt a tövükben.  Sz is szeret ásni néha, de valahogy a virágokat kíméli, ő a fűben ás sáncokat. Neki a 40 cm nem lenne akadály, simán átugorja az 1,20-as kerítést, remélem az 1,60-as már visszariasztja a szomszéd tyúkjaitól, viszont még a 20 cm magas ágyásszegélyt is tiszteletben tartja. (Viszont sajátjának tekinti, sűrűn meg is jelöli.)

Szóval gyengülök, meg talán lustulok is. Ma kicsónakáztam a piacra, meg mentem különféle boltokba is mindenféle élemet venni, meg patikába, meg festéket a kerítésre ( egy kiló festék már 5070 Ft volt !), meg felvenni a Papa nyugdíját. Ott kezdődik, hogy utálok vásárolni. És ehhez ma össze-vissza kellett mászkálnom a városban. A járvány miatt ugye van az országos korlátozás, hogy a felnőttek csak reggel 9 és 12 közt mehetnek be  a boltokba. De a piacra viszont csak reggel 6-8:30 közt mehetnek, 8:30 után mehetnek a piacra a 65 év alatti gyerekek. De hát a piacon se töpörtyű, se kenyér, se sajt nem volt. Ehhez át kellett menni a városba. De ugye még nem volt 9 óra. Ez a probléma eszembe se jutott, mert a Pennyben és a péknél a kutyát nem érdekelte, hogy hány éves is vagyok, de a hentesnél, ahol dög meleg volt, hogy egy szál pólóban tudják csapkodni a tőkehúst, én meg gázálarcban és hajnali csónakázáshoz öltözve izzadtam és különben is már rohadtul elegem volt az egész bevásárlásból és a hosszas sorállástól, amikor épp én következnék, egy nő elkezdett pampogni, hogy hiába én jövök, de én csak 9 után jöhetek. Mondjuk úgy, szigorúan szóltam rá, a hentes meg csak a vállát vonogatta hogy hát ő nem tehet semmiről. Még akkor is robbantam amikor a piacon át a csónakomhoz igyekeztem, gyanítottam, hogy itt meg az lesz a baj az őrtálló rendőröknél, hogy fél kilenc elmúlt és én már nem léphetek be a piacra. Azt hiszem látszott rajtam, hogy "hangulatban vagyok", mert a rendőr amikor mondtam, hogy "Gyerekek engedjetek át  a csónakomhoz!" , már ugrott is félre sőt udvariasan köszönt és mondta, hogy "persze". Rohadt éhes voltam az éhgyomorra történő bevásárlástól és ha én éhes vagyok akkor amúgy is sokkal rosszabb ember vagyok, hazatérve még J-vel is veszekedtem egy sort, csak reggeli után nyugodtam meg. Házsártos vénember lennék?