Összeállt a csepegtető öntözés projekt. Működik a víztorony feltöltése a kútból, a WC tartály szelep teszi a dolgát, lezár amikor a tartály megtelt és leáll a szivattyú. Hogy PONTOSAN menyi idő alatt telt meg a tartály azt nem tudom megmondani, mert közben leállítottam amíg elmentünk a kutyákkal sétálni és nem néztem az órát, aztán meg J nekiállt kertet locsolni, szóval megoszlott a szállított vízmennyiség, de egész biztos több volt mint fél óra amit korábban saccoltam, talán egy óránál is több volt, de végülis tökmindegy. Vágtam a burkoló ponyvára egy sliccet ami quasi "nívóüvegként" szolgál, lehet látni mennyi épp a víz benne, ebből az egy szempontból nem hátrány, hogy átlátszó a tartály. Ha arrajártamban ránézek majd és látom, hogy már csak félig van, bekapcsolom a szivattyút ami feltölti, majd leáll ha megtelt, ha meg hallom hogy már nem megy a szivattyú kikapcsolom. Ha elfelejtem kikapcsolni az se baj, a lényeg hogy nem kell lesni, hogy áll a töltés.
Gond lett volna a víz kinyerése a tartályból, mert a leeresztő csonkon spéci menetes fedő van, amihez nem lehet csatlakozót kapni átlag szerelvényboltban. Rendelni elvileg lehet, van aki csinál ilyet, de én az egyszerűbb megoldást választottam. Boldogult Poszlovszki Rezső barátom, vagy 30 éve amikor a balatoni házat építettem és műanyag hordókban napkollektorral melegítettem a fürdővizet, esztergált nekem a hordókhoz tömlővéges csatlakozásokat. Egy darab még volt belőle! Ezt raktam be a "blindbe" ami a leeresztő csonkot lezárja. Prímán működik.
Az innen induló tömlő egy elosztóra érkezik. Ezt némi spekulálás után a virágföld tároló hordó oldalára csavaroztam fel. Fix, stabil hely, közel van az ültetvényhez.
Fentről érkezik a víz a golyóscsapba, alatta a vízszűrő, a T elágazásból függőlegesen lefelé menő tömlő a piros golyóscsapon át csatlakozik a málnák csepegtető csövéhez, a jobbra elmenő pedig a magaságyáséhoz. Amikor két éve a háztető héjalását cseréltük eternitről cserepeslemezre, csak egész doboz pirosfejű lemezcsavart lehetett hozzá rendelni. Maradt majdnem egy egész doboz önfúró lemezcsavar. AKKOR szívtam a fogam, hogy milyen pazarlás. Mostanra alig van már belőle. A szűrő Ausztráliából jött egy szivattyú tartozékaként, amit RP barátomtól kaptam, sajnos a szivattyú már rég halott, két éve újat kellett vennem, de a szűrő vagy 6 éve várta a kacatos ládában, hogy funkciója legyen, LETT neki.
Kis nosztalgia. Ahol nem kellett bilincs ( a maximális nyomás a csepegtető oldalon 1,5 m vízoszlop, azaz 0,15 bar) ott csak drótoztam a csatlakozásokat. A drótvégeket ezzel a fogóval csipkedtem el.
Apai örökségem, egészen biztosan öregebb 100 évesnél. KIFOGÁSTALAN szerszám. Pedig rengeteg drótot, szöget csíptem el vele én is, meg boldogult atyám is, sőt azt hiszem ő is használtan jutott már hozzá, annakidején, a két háború közti ínséges időkben nem volt olyan jól eleresztve, hogy herdálja a pénzt. Nincs nyoma a végóélen annak, hogy használva volt. De hát nézzük csak a márkát!
Életlen a kép, de azért látszik "GERMANY". Hát igen. Ami szép az olasz, ami meg jó az német.
Volt ugyanebből a fajtából egy vízpumpafogóm is, de sajnos valahogy elkallódott, van azóta, nem rossz márka kettő is, de AZT, amivel apám is dolgozott, örökre sajnálni fogom.