Annyi mindenről akartam írni...de nincs hangulatom hozzá. Egész közel csapott le a halál. Most kaptam a hírt, hogy meghalt Fábián Sanyi, akit itt többnyire csak S-ként szoktam emlegetni. Innen a hetedik házban nyaralóztak, Icával, aki első munkahelyemen volt kedves kolléganőm. 46 éve ott voltam az esküvőjükön a Bocskiy úton, aztán elváltak életútjaink, itt a szigeten találtunk ismét egymásra. Sanyi két évvel volt nálam idősebb, tele volt tervekkel, amiket immáron nem fog megvalósítani. Egész nyáron és ősszel dolgozott a stégje új akácfa deszkázatán, a rá jellemző elképesztő precizitással, viccelődtünk rajta, hogy EZT legközelebb 50 év múlva kell majd cserélni.... hát 50 nap se telt el azóta, hogy kész lett vele.
Persze ha belegondolok, én is jobb szeretnék úgy elmenni, hogy tele vagyok tervekkel, mint úgy, hogy tétlenül várom a halált, de, akkor se jut más az eszembe most, mint az, hogy mennyire igazságtalan. Miközben persze nem az. Aki megjött el is megy és arra, hogy hogyan ..... vajmi kevés a ráhatásunk... Isten nyugtasson Snyikám! Icuka neked meg békés belenyugvást kívánok és megcsináltam az "esernyő" alá a világítást is alternatív kapcsolókkal, hogy ha esténként átjössz Judittal scrablézni, ne kelljen botladoznod a sötétben a kaputól a tornácig.
