"Ha holnap nem jön közbe semmi....." Írtam csütörtökön. Naná, hogy jött. Legelőször is elfelejtettem ,hogy pénteken bevásárlósnap. Mióta SP kórházban van Klárikát a feleségét én viszem az autójával bevásárolni. K nehezen jár, biciklizni se szokott, így minden héten péntek délelőtt autózás van. J is velünk jön, szóval a hölgyek vásárolnak. Hentes, Lipóti pék, Lidl áruház, ezzel elmegy az idő ebédig, utána én alszom, szóval a péntek már nem munkanap, csak ilyen lifegős nap. Szombaton.... hát vesszek meg ha emlékszem mi volt, de megint mást kellett csinálni, vasárnap folytattuk a fészert, volt még egy csomó hegeszteni való, mert P kitalálta, hogy elöl hátul ponyva függöny lezárás lesz ami kifeszített drótköteleken fut majd, ehhez kellettek tartók, náluk is ebédeltünk, mert kevés volt rá a délelőtt.
Úgy, hogy végülis tegnap jutottam hozzá, hogy beszereljem az önindítót és a generátort. TERMÉSZETESEN ez se ment könnyen a szorongatott szűk gépházban és amikor már helyén volt az önindító akkor derült ki, hogy 180°- ot el kell fordítani rajta a mágneskapcsolót, mert a motortesttől nem férek hozzá bekötni a "gyújtás" gombtól jövő vezetéket. Ebéd volt mire végeztem mindennel. Na de ahhoz, hogy indítani tudjam a motort, pótolni kellett a hűtőfolyadékot, mert a tágulási edény már teljesen üres volt (nem tudom hogy hova megy el a teljesen zárt rendszerből, de a két év állás így hatott rá) át kellett csónakázni a túlpartra a MOL kúthoz fagyállóért ioncserélt vízért, akkor ha már mentem, vittem J-t is a Tescoba, amit később megbántam, mert annyit keringett a gondolák közt, spekulálva, hogy mit kell még FELTÉTLEN vásárolni, hogy mire hazaértünk más semmibe nem tudtam kezdeni.
Szóval ma jutottam hozzá, hogy megkeverjek 3 liter hűtőfolyadékot, ennyi kellett hogy alsó szinten legyen a nívó a tágulási edényben ( a teljes folyadék mennyiség a rendszerben kb 140 liter, szóval relatíve nem sok hiányzott). Ezek után már csakugyan nem volt más hátra mint betölteni és motort indítani. Bevallom izgultam egy kicsit, mégiscsak víz alatt és vízzel megtelve volt a motor és bár minden tőlem telhetőt megtettem, mégse voltam teljesen biztos a sikerben, minimum egy rövidebb-hosszabb "köszörülésre" számítottam. De SEMMI! Izzítás 15 másodperc, megnyomom az indítógombot és EGYBŐL indul a motor!! HEURÉKA! Járattam amíg a hűtővíz hőmérséklet elérte a 80 fokot, aztán leállítottam és leengedtem róla a régi olajat. Ez persze nem egyszerű, csak a motor alá tett tálcába lehetséges, ahonnan ki kell szívni, flakonokba tölteni, közbe ami kifolyt (mert MINDIG kifolyik valamennyi) azt fűrészporral felitatni, az olajos fűrészport felseperni ( a hozzáférhetetlenség miatt fél méteres szárra szerelt lapos ecsettel fél méteres szárra szerelt lapátkára, amit betöltögetni zacskóba stb), bilgét tisztára törölni, megint délután egy volt mire végeztem, illetve végeztünk, mert J-t be kellett fogni a végén, a fáradt olaj töltögetéshez kellett még egy kéz, de mindegy megvan a nagy munka. A kenőolajszűrőt kicseréltem, a tálca még alatta van az olajtejknőnek, hogy az utolsó cseppek is ki tudjanak folyni, holnap (ha nem jön közbe semmi) visszarakom a leeresztőcsavart, betöltök 7 liter friss kenőolajat és bezárom a gépházat. A lényeg, Amapola ismét egészséges.
