Három napja J felvágta az utolsó saját termésű sárgadinnyét.
Finom volt, bár nem a legeslegfinomabb az idei termésből. Fene tudja min múlik az íz. Ugyanaz a mag ugyanabból a tavalyi termésből, ugyanolyan földbe ültetve és mégse egyforma az ízük. Jó lenne tudni, hogy hogy kell szelektálni.
Aztán mégis találtam még egyet. Az zöldbélű volt, nem is volt felkötözve, mert elbújt a földön a levelek közt, kicsi volt alig nagyobb mint az öklöm, magától elvált a szárától és ahol korábban a szára volt bele is fúrta már magát egy nagy fekete bogár és szép kis üreget rágott magának belül, szemmel láthatóan beköltözött az éléskamrába. De pechje volt, mert kivágtam az odújával együtt. Na ez a bogár tudta a frankót! EZ a dinnyécske olyan édes volt mint a méz.
Ennyit a mezőgazdaságról. Említettem, hogy a villanybojler még mindig testzárlatos a hajón. Kénytelen voltam kiszerelni az egészet, ami nem volt éppen könnyű. A legnehezebb ha egyedül kell csináljam a gépházi munkát, mert nehéz begyűrnöm magam a szűk helyre és naná, hogy mindig valami olyan szerszám kell ami nincs kéznél, ki-be kell mászni. A sérülésem miatt nem is vállalkoztam rá, befogtam J-t adogatni ami kell, kintről a szalonból. Végülis ketten kiemeltük a tartályt a deckre, ahol hozzá tudtam férni szétszedni. Korábbi Hajdu bojlerszereléseim után el voltam készülve rá, hogy derékig lesz a tartály vízkővel, de kellemes meglepetés ért. SEMMI vízkő! Egy makulányi sem. Pedig vagy 10 éve működik! Igaz ez nem gyári, én csináltam, egy kukázott rozsdamentes 25 literes szódásballonból, amibe egy háromkaros Melitta kávéfőző fűtőbetétét építettem bele. Elsőre azt hittem az a barna rozsda rajta, de nem csak maszatos volt a csőfűtőtest a hajlatokban, simán le lehetett törölni a kevés trutymót, de mondom vízkő SEHOL. Nem is értem mit csináltam ilyen jól.
Kiszárítottam, a kapcsokat letakarítottam, a kötéseket újraforrasztottam, új tömítéssel összeraktam, most éjszaka nyomáspróbán van reggelig, ha minden rendben van, holnap megy vissza a hajóra a helyére.
Amúgy nagyon ráfért már a karbantartás a rendszerre, mert kiderült, hogy kilyukadt a bojler előtt lévő tágulás edényben a gumiharang. Ez onnan diagnosztizálható, hogy nincs puffer a rendszerben, ahogy kinyitok egy csapot a mosogatnál, vagy a headben azonnal beindul a szivattyú, míg ha a tágulási edény működik, akkor quasi puffertarályként is funkcionál, a szivattyú csak késleltetve indul be amikor a nyomás már a presszosztát megszólalási értéke alá csökken. ( a hajóban a kis hidrosztatikus nyomásigény miatt nagyon alacsony az üzemi nyomás, a szivattyú 1,7 bar-nál kapcsol be és 2,1-nél áll le, ez untig elég a zuhanyozáshoz) Szóval kellett vennem egy 2 literes tágulási edényt is. Ez a hiba nyári üzemben nem volt észlelhető, mert a napkollektor a fedélzeten lévő bojlerra dolgozik, amiben eleve légpárna van, szóval ott van puffer a konstrukció jellegénél fogva. De most, hogy készülök a télre, hamarosan kevés lesz a napenergia a fürdővíz előállításához.
