Levonultam a "bányába". Macerás hely, nincs hely a lábaimnak rendesen a motor mellett, a derekamat meg nem tudom kiegyenesíteni, mert amióta lehőszigeteltem a gépház mennyezetét, nincs meg az ülőmagasság. Szóval szerelni, csak olyan magzati pózban ( Móra Ferenc, aki régész legalább annyira volt mint író, mondta, hogy egyesek szerint milyen szép volt az ősembertől, hogy magzati pózban temette el a halottait, holott leginkább az lehetett az ok, hogy így kisebb gödröt kellett vájni a földbe a primitív szerszámaival). Először is kicsavartam az izzítógyertyákat, majd átforgattam kézzel többször a motort. Eredmény; gyújtássorrendben többször tökönköpött mind a négy hengerből, gubbasztó helyzetemben a kompresszió által kilőtt olajos víz. Különösebben nem gond, az öltözékem a szereléshez a régi főgépkoromtalanításos tengerész időkben szokásos egy szál gatya, ahogy a "gépaszik"másztak be az elősűrítőbe.
Aztán leszedtem a szelepházfedelet. Vizes minden, a hengerfejcsavarok belső kulcsnyílású fejeiben áll a víz, be is raktam egy ventilátort, hogy száradjon, a vezérműtengely tükrös bütykeinek hegyén már megjelent a halovány futó vasoxid. A ventilátor kellemesen enyhítette azt a pokoli hőséget is ami a napsütötte acél hajótest legbelsejében volt. A sárga kupak azért van a légszívótorok tetején, mert ha netán beleesik egy 8-as anya, akkor aztán tényleg le kell venni a hengerfejet.
A képen látható, hogy megfogadtam KAMAЗ olvtárs remek tanácsát, semmi kínlódás olajleeresztő tálcának, a szükséges tágas méret miatt gyakorlatilag lehetetlen bejátszásával az olajteknő alá, felnejlonoztam a motortérnek ezt a részét és mint egy zsákba, ide engedtem bele az olajat. Azért voltak meglepetések. A kellemes az, hogy egészen könnyedén megtaláltam a leeresztőcsavart, mert nem a dekli közepén, hanem pont abban a sarkában volt ahol legelsőre tapogatództam, aránylag könnyen hozzáfértem és még volt hely a racsnis Crova-szárnak is, csak a kulcsnyílás méretét kellett tapogatással meghatározni. Negyedikre sikerült. J asszisztált, pechjére kijött a hajóra megnézni mit csinálok, mindjárt ottfogtam a hőségben adogatni a szerszámokat, sokat könnyített rajtam, mert nem kellett a kényelmetlen testhelyzetet időnként szerszámok után nyúlkálva fájdalmasan kényelmetlen pozíciókkal váltogatnom. A kellemetlen meg az, hogy "miután alul a víznek árja", először nem a várt olaj, hanem soksok víz, saccra olyan 10-12 liter kezdett kifolyni. Én szívtam kézi pumpával vödörbe, J meg hordta a mosogatóba, amíg meg nem jelent benne az olaj. Attól kezdve kannába pumpáltam, míg bele nem fáradtam, mert a kézi harmonikás pumpa benzinhez, vízhez van kitalálva, a sűrű olajjal nagyon lassan működik. Most így néz ki, had csöpögjön ki a maradék, holnap folytatása következik.
