Kis dinnye az,(vagy óriás iborka?) ez a gerezdes,
ez meg az érdes fajta.
Ez a legnagyobb, igazából eddig észre se vetem, annyira beleolvadtak a levelek közé, J látta meg őket.
Szóval most jön majd a kihívás, hogy fogom a karón felnevelni.
A paradicsomok is szépen teremnek, bár azt hiszem elszúrtam, hogy hagytam elburjánzani, de így is pont abban az ütemben érik ahogy esszük. Ez a kis szökevény ami véletlenül nőtt ki a kaktusz mellett. Nagyon akart élni és most hálás az átültetésért.
Ha már kaktusz, most egy másfajta virágzik. A mellette lévő a fehér virágait hamar eldobta, kíváncsi vagyok ezekből a kis pirosakból mi lesz.
A végére egy kép a szomszéd jóbarátokról.
A terv az volt, hogy Zebet a dolmányos varjút, akit pelyhes korában adtak be a madármenhelyre és onnan helyezték ki Flórához, visszavadítják, de ez immáron kizárt, teljesen emberbaráttá vált.... továbbá Lajosbaráttá, ez ami a képen van rendszeres, hogy ott utazik a hátán. Nagy tolvaj, ma csak amíg etettük őket, megpróbált meglépni a lakáskulccsal, a szeletelőkéssel, ami majdnem akkora mint ő és ellopott egy negyed kígyóuborkát is úgy, hogy belevágta a csőrét, de a levegőben elejtette, Lajos résen volt és egyből felkapta, de Zeb némi küzdelem után egy darabot visszaszerzett tőle. A szomszéd gyerekek mathcboxát is felvitte a háztetőre. Gyakorlatilag semmit se lehet szerelni tőle, mert azonnal megjelenik és mindent visz, legyen az szerszám, vagy alkatrész. J karkötője különösen izgatja de a szemüvegét is megpróbálja időnként leszedni. Miután amikor a gazdái távol vannak ő eteti a jószágokat, vele különösen bizalmas a kapcsolata, ha meglátja már röpül a fejére, vállára, karjára és követeli a kaját.
