Miután lehűlt a levegő, belevágtam ( a szó legszorosabb értelmében, elsőre csákánnyal) a kúszónövény irtásba. Ez egy nagyon komoly projekt, jó ha a tél beálltáig képes leszek vele nagyjából végezni. Négy óránál tovább nem is vagyok képes fizikailag csinálni. A "haladósságról" csak annyit, hogy tegnap és ma, összesen úgy 7 óra munkával nagyjából 10 m2-el végeztem. Ezen a részen a kúszónövények a talajt borítják. Így néz ki az a fele amihez még nem nyúltam
tőle balra amivel már végeztem.
A szerszámok kezdetben csákány, majd kézi villás kapa és nyers erőszak, szóval kesztyűben tépni. Balgaság lenne azt hinni, hogy ezzel megszűnt a növényzet, a gyökerek a legnagyobb igyekezet ellenére beszakadnak és ki fognak hajtani, tehát a munka ezzel egyáltalában nincs befejezve. Ezt a területet, ahova a konyhakertet tervezem, majd "gyökérkezelés" céljából fel kell csákányozni, majd felásni, végül kigereblyézni a gyökereket és utána folyamatosan kapálni ami mégis kidugja a fejét a földből. Ahova nem jön kultúrnövény, ott remélem elég lesz a sima fűnyírás. (Gyomirtózni csak a legelegeslegvégső esetben szeretnék.) Akkor jóesetben ha bírom erővel, alkalmas lesz paradicsom és paprika ültetésre. A villás kapálást és a szaggatást szégyenszemre sámlin ülve végzem,
állva nem bírnám derékkal. Így is eszembe jutott boldogult édesanyám gyakori mondása, "majd belukad a hátam, olyan fáradt vagyok". Megdöbbentő mennyire ragaszkodnak a növények az életükhöz, félcentis törzsátmérőjű borostyán és egyéb zöldek ( nem tudom mi a nevük, de az ami mindennél rosszabb, fut, benő mindent, olyan erős, hogy alig lehet eltépni de még hozzányúlni se ajánlatos, mert a szára szúr és csalánoz, ráadásul az apró, milliméternél is kisebb sűrű tüskéi beleállva a bőrbe benne maradnak, csak kesztyűben lehet hozzányúlni) földből való kitépéséhez is már szinte minden erőmre szükség van.
Sz-t rendkívül érdekli a projekt, állandóan talál valami megmorogni, kaparni valót, gondolom apró rágcsálókat.
A tejfölösdobozban meztelen csigák várják szomorú sorsuk beteljesülését.
A kitermelt gyökeres növényeket a napon elterítve szárítom és ha megfelelő szélcsendes idő lesz, szigorú felügyelet mellett elégetem a kerti tűzrakóhelyen.
A talicskában gyújtósnak való ágak, a vödörben meg a szemét gyűlik. A dinnyehéj az éjszakai csigacsali.
Az öreg almafa összeroskadt a termés súlya alatt, az összes vastag ága letört, ki kell vágni sajnos.