Mondtam, hogy a végére szinte csak az öregedésről fogok beszámolni. Tegnapelőtt, jó szél volt, mondom ha már bent az árboc a Tequilában menjünk vitorlázni. Kint derült ki, hogy nem is annyira jó szél az a "jó szél". Hol kapaszkodni kellett, kiülni keményen a hajót, hol meg leebe ülni, mert fejbevert a bum, annyira leállt. Ehhez a rövid ideig tartó heves pöffök 90 fokos szélfordulókkal érkeztek. Ugye ilyenkor elsőre megdől a hajó amíg meg nem indul, aztán jön a rohanás, de ahelyett, hogy ez az állapot maradna, hirtelen vagy leállt, vagy szembevágott. Vasaltunk úgy két órát, de annyira utáltam az egészet, meg el is fáradtam, hogy inkább hazamentünk. Azt hiszem még pár évvel ezelőtt is, ha módjával, de élveztem volna a dolgot. Most meg nagyon nem.
Ha már öregedés, tegnap hirtelen eszembe jutott ránézni hányadika is van. Jéé 14-e, elgondolkodtam mikor is van a születésnapom, 15-én vagy 25-én ( mindig megzavar, hogy a névnapom június 25. a születésnapom meg július 15.), ma jöttek is a Facebookon a jókívánságok szóval ma 73 éve születtem, holnaptól 74 leszek. Ez egy olyan babonás becsípődés nálam, ami jó régen tart. Kisgyerek koromban nagyon szerettem volna öregebb lenni mint ami vagyok és amint elmúlt egy születésnapom azonnal eggyel több évesnek neveztem magam. Teltek az évtizedek és ez valahogy így maradt. Most már fiatalítanám magamat, de valahogy ódzkodom ennyi idő után változtatni egy 70 éve tartó szokáson.
Születésnapomra megleptem magam egy projekttel. Judit régen panaszkodik, hogy valahol visszajön a cserépkályhából a füst, én nem nagyon éreztem, de hát az ő orra olyan mint a vadászkutyáé. Volt egy tippem, hogy a fatüzelésű kályha rendeltetés szerint tömör tűztalpa alulra légáteresztővé vált. A kályha ha vegyes tüzelésű lenne akkor itt rostély lenne, alatta hamutér, elől hamuzóajtóval, helyette a tűztalp alatt levegő van csak, átszellőztetve az ajtó helyén ráccsal. Nekiálltam megvizsgálni, azért ERRE nem számítottam.
Naná, hogy lefolyt a tűz a tűztér alá. De miután a hamu és a törmelék kitöltötte a nyílásokat, tüzeléskor nem vettük észre. Agyagot már korábban rendeltem a neten, most aláfalazok téglával, majd tetőcseréppel meg agyaggal befoltozom jobb oldalt fent a nagy, alul meg a kisebb lukat. Miután a kép elkészült, az egész jobb oldalt kibontottam. Elég szarul csinálta meg az ismeretlen mester, nemhogy samott téglát, de mégcsak rendes téglát se használt a tűztalphoz (mondjuk a samott fafűtésnél nem is indokolt), pár élére állított kisméretű téglára tetőcserepeket fektetett, naná, hogy nem bírta a terhelést, beleértve a hasábfák súlyát, a tüzelés közbeni koccanásokat, egyéb mechanikai igénybevételt és kivált a tűzterhelést. Szívesebben használnék csak téglát, de a méret miatt nem tehetem, muszáj nekem is cserepet használnom, de ha rendesen, tehát nem csak úgy ritkán mint a kályha csinálója, alátámasztom téglával jó lesz. Szerencsére az ács Józsinak volt bontott hódfarkú cserepe, kaptam tőle 4 darabot és csak 100 m-t kellett érte menni. Mindig többet ér minden pénznél, ha az embernek barátai vannak, akik segítenek ha megszorul.