Tudom, tudom. Elhanyagoltam az olvasókat, nem szép dolog, sevylor rám is pirított. Ugye mint tudjuk az ember felelősséggel tartozik azok iránt akiket megszelídített. Szóval egyszerűen képtelen vagyok utolérni magamat. Itt van ez a cseresznyefa amit legallyaztam. Elképesztő babra munka a hatalmas kazal ág felaprítása bozótvágókéssel és láncfűrésszel. A favágók ugye úgy csinálják, hogy a vastagjából lesz a tűzifa, a vékonyát meg máglyában elégetik az erdőben. De nekem egyrészt nincs helyem hatalmas tábortűzre, másrészt vizes, nem ég, a halálom amikor valamelyik seggfej lerohan a telekre és elkezdi a vizes gizgazt füstöltetni utcahosszat, harmadrészt meg nekem a vékony ágak lesznek a gyújtós amikor jövő télre megszáradnak, most is épp azzal gyújt be J a cserépkályhába, amit tavaly gallyaztam az almafákról. Aztán hol hó esett, hol eső esett, ami hátráltatott, amikor meg épp sütött a nap valahova kellett menni. Szóval még mindig nem vagyok túl a feladaton. Ez úgy a fele,

a többi még így néz ki.

Erősen leköt a  http://kopar.blog.hu/ szerkesztése, ami mostanra, hogy leköröztem az amerikai szerkesztőt saját adatgyűjtés, fordítás, sok óra munka van benne. Szeretnék szintet lépni a harmonikával, legalábbis technikában, a jobb kezem gyűrűsujjának középső ízét úgy tűnik kissé túlterheltem, hetek óta érzékeny, most pl. gépelésnél is fáj. De pillanatnyilag a fő ellenség az informatikai elektronikai kütyük. Egészen ártatlanul indult, bár én előre tudtam, hogy baj lesz belőle, ezért is halogattam a régi Nokia 6020-asom lecserélését. De hát már több sebből is vérzett, a nulla gomb pl már többnyire nem működött rajta csak szétszedve az alaplapon nyomkodva, nem is mertem soha kikapcsolni, mert a PIN kódjában is van nulla. Szóval rászántam magam egy új telefonra. A népszerű okostelókkal az a bajom, hogy; 1. nagyok, kényelmetlen a nadrágom bal zsebében, márpedig én nem fogok cargonadrágot hordani a telefon miatt, 2. nálam az teljesen megszokott, hogy fogdosom koszos kézzel, leejtem, beleejtem valamibe hetente kétszer, egy nyolcvanezres (vagy drágább) telefont nem szívesen vennék újat havonta. Sajnos NINCS már olyan telefon mint a 6020-as ami mindezt bírta 15 éven át. Na végülis megalkudtam magammal egy félokos (vagy félbuta ) CATERPILLAR B30-assal, mert ezt a Tmobile szolgáltatóm ideadta 5030Ft-ért, mégse nyolcvan. Ezt lehet vízbe ejteni, ha nem mélyebb mint 1m, gumírozott a háza, tehát eléggé ütésállónak néz ki, szétesni biztos nem fog, mert semmije se pattintható, hanem csavarok tartják össze. Sajnos széltében-hosszában 1-1 centivel nagyobb, mint a régi Nokia, de még mindig "egykezes", nem egy akkora lepény mint egy 5"-os Iphone. Ha már ott voltam a Tmobilenál, mindenféle egyébre hagytam magam rábeszélni, J régóta nyúz egy tabletért amin tud TV-t nézni, amikor egész héten a pesti üres lakásban csak a falat bámulja, merthogy a folyamatos gyógykezelés miatt hétfőtől péntekig kénytelen szegény ott lakni, de ehhez a UPC-vel az amúgyis lejárt hűségidős szerződést fel kellett bontani, a házat szétfurkálni kettesben a Tmobile szerelővel éj optikai kábeleket behúzni a két TV-hez PC-hez. De ez még mind semmi. Mert van ez az informatika gyűjtőnevű borzalom, amire a vájtagyúak fölényesen mosolyognak, pedig ez egy igazi sokoldalú kib@száshalmaz. SEMMI nem működik SEMMIVEL. És nem kizárólag azért mert ÉN nem értek hozzá. Itt van pl egy "egyszerű" probléma. A régi telefonomban van 250 telefonszám. Mondom nem létezik, hogy csak az a módszer legyen az új telefonba való átírásra, hogy kiírni papírra, aztán bepötyögni. Pedig ez lesz! Mert ugye a kézenfekvő módszer, hogy a SIM kártyára rámásolni a telefonkönyvet aztán az viszi az új telefonba. De az új telefonba nem jó a régi kártya, abba kisebb kártya való. tehát ez ugrott. Na mondom megyek Boriszhoz, ő három házzal arrébb székel egy pincében, körötte halomban a PC alkatrészek, szétszed, átalakít, megjavít, formáz, le- és feltölt, újratelepít és megold mindent ami kütyü. Mondom a problémát, mondja semmi baj, megoldjuk. DE! A régi Nokiához ilyen adatkábel már nem létezik. Sebaj akkor áttesszük a Sim kártyát egy másikba. De az ugyan képes bluetooth kapcsolatba lépni az új telefonommal, de mégse kommunikál, mert ugye a szoftver...ja, hát ja ugye....Sebaj akkor majd letöltjük PC-re és onnan majd...De ahhoz előbb egy applikációt le kell tölteni a netről és utána megy majd mint a karikacsapás. De nem  megy. Nem a boga Istennek se megy. Borisz hümmög és drótokat dugdos különféle lukakba. Úgy két óra múlva megelégelem a dolgot, a 250 telefonszámból 200 úgyis olyan ami még aktív dolgozó koromban került bele, sokról már azt se tudom kicsoda, a többit ami még kell szépen bepötyögöm egyenként. És akkor még nem beszéltem a tabletről, ami elvileg mindent tud, csak én nem tudok vele semmit, mert minden másképpen van mint a régi 7"-os kis Samsungomon, továbbá ott a két TV távirányító, amiken a gombok fele máshol van és mindnek más a funkciója mint a régi megszokottnak, ezektől olyan ideges tudok lenni, hogy legszívesebben  összetipornám apró darabokra az összes kütyüt. mert ezt nem lehet megtanulni. Ez annak megy aki ebben benne él, de még az is állandóan kínlódik. Mert amint megszoktál valamit, már meg is változott.  Az csak a filmekben van, hogy a computerzseni odaül a gép elé és már működik is minden. A valóságban soha semmi nem működik elsőre, aztán másodikra sem, aztán amikor végül sokadikra beindul, akkor mire mindenki megtanulja, hopp, már kijön egy új verzió és kezdődik elölről a szopás vele. UTÁLOM a kütyüket.