Na kérem, túlaggódtam a dolgot. Szilárd meggyőződésem volt, hogy ehhez a csaptelephez nem fogok gyári alkatrészt kapni Magyarországon. Ugye hajóra való cucc, ráadásul régi, uraságtól levetett holmi, RP barátom amikor átalakította a 42 lábas Hallberg Rassyját, megszüntette az egyik fürdőszobát, hogy helyette nagyobb legyen a háló és elférjen egy íróasztal irodának, akkor vált feleslegessé és elküldte nekem ezt a spéci, amúgy akkoriban hibátlan, tán nem is túl sokat használt csaptelepet, ami alapban kézmosó, de kihúzva zuhany. Namármost legalább 25 éves holmi, szóval vajmi kevés reményt fűztem hozzá, el voltam készülve a legrosszabbra, teljes cserére, akár, de legalábbis valami improvizációra. De azért mondom megfutom a kötelezőt, kigoogliztam a Grohe márkaszervizt  a Váci úton. Már a megtalálás se volt biztató. Egy társasház pincéjében, elvarázsolt kastélyszerűen megközelíthető az épület hátoldala felől egy rácsos, majd egy bádog rejtekajtón át, kacskaringós lépcsőkön, szóval nem épp egy világcég országos központi márkaszervize megjelenés, inkább Lajos bácsi barkácssufniját sejti az ember mire odajut. Mutatom a beteget az embernek, vajmi kevés reményt fűzve a dologhoz, inkább azt rebesgetve, hogy mi van amivel helyettesíteni lehetne, de ránéz, aszongya "igen, a kihúzható mosogató gégecső" (ezt már hallottam itt a ráckevei boltban, de az nekem nem volt jó, mert Kludihoz való volt), odanyúl a polcra és kiteszi elém pont ami kell. Mondom mostmár csak az árával borzasszon el, megtette, nekem könny szökött a szemembe aminek a fele azért örömkönny volt, hogy sikerült kapnom, kifizettem, ma beszereltem, tökéletesen működik, megyek is mindjárt zuhanyozni  (amúgy mindenféle bajaim voltak, hogy a házban kellett fürödnöm két napig, mert nyáron mégcsak kimegyek meztelenül a hajóra aludni zuhany után, este már egy lélek se jár a parton, de most felöltözni, hogy utána a hajón meg levetkőzzek macerás) Ha már Pesten jártam és ha már kaptam Emailben ingyenmeghívót a Boatshowra, kinéztem oda is, hát nem volt nagy durranás idén se. Tudom most aki olvassa mondhatja azt, hogy nekem már a sz@r is keserű, van is benne igazság, a motorcsónakok egyáltalán nem érdekelnek, ahogy nem igazán érdekelnek már a szuper vitorlás sporteszközök se, biztos mert öreg vagyok már és eleve retro lélek. Na amiért mégis öröm volt kimenni, az ismerősök. Arra számítottam, hogy egyrészt nem fogok ismerőst látni, az "én időm" rég volt, azóta a sport generációt váltott, ha meg látok akkor kínos lesz, hogy nem ismernek már meg, oly régen távol kerültem már a sportvitorlázástól, meg egyáltalán a hajósvilágtól, ehhez képest az első aki rámvigyorgott a Scholz Imre, aki azért nem kis név a hajóépítésben és akár akkor se lenne neki kötelező rámköszönni, ha emlékezik is rám, de szemmel láthatóan örült nekem és megtisztelt azzal, hogy kiöntötte a szívét is. Na megyek tovább, nédda mégegy ismerős Vágujhelyi  Feri régi Mahartos kolléga, az ő cége árulja, szervizeli Magyarországon a Furuno készülékeket, na egymás vállára borulunk, majd jót beszélgetünk, mutat egy olyan radart, ami bluetoothon keresztül okostelefonra (!!) ad radarképet 15 mérföld hatótávolsággal. A hülye is tudja használni, bár Magyarországon (ugye mi komolyabb vízi nagyhatalom vagyunk mint mondjuk Nagy-Britannia, az USA, vagy Ausztrália) a radar külön vizsga és engedélyköteles. Aztán összefutok még a Dömel Vilivel, ( SZU-ban végzett hajómérnök aki a hajó terveimet szakfelülvizsgálta annakidején), a Vígh Janival aki a mókás kis hajócskájával és gyermekével volt látogatóban nálunk a nyáron és amúgy a Szökőár ipari búvárcég gazdája, Rick Csaba az International hajófestékek magyarországi képviselője faképnél hagyja az üzletfeleit, hogy kezet rázzon velem és arról érdeklődik hogy vált be az esernyő, a "Mösze" (Mészáros Tibor, de ki hívja így??) jön szembe velem egy kanyarban, szóval meg kell mondjam lehet abban valami, amit J mond amikor kétlem, hogy valaki valahol rám ismer, "ne reménykedj benne, aki veled egyszer találkozott az emlékszik rád". Kétes dicsőség, de úgy döntöttem örülök neki.