Hajónapló

Egyszer elhatároztam, hogy építek egy vitorlás hajót, azon fogok lakni és oda megyek a világban ahova kedvem van. Erről szól ez a napló. Az utolsó napok egyből megjelennek, a korábbiak az oldal legalján a "következő oldal"-feliratra, vagy itt a jobboldali doboz "Archivum"-feliratára kattintva. (javaslom a "Tovább" rovatot ahol hetes bontásokban lehívható) Ez a vitorlás még nem "Ő", de pont ilyen lesz . A neve AMAPOLA. Egy gaffos ketch akinek ez mond valamit, akinek nem, annak csak annyi, hogy egy retro hajó, mintha 100 éve épült volna. Küllemében a vitorlás hajók aranykorát idézi, azt az idõt, amikor a Panama csatorna még nem létezett, ezért a gõzhajók nem versenyezhettek a Horn fokot megkerülve a vitorlásokkal, mert nem tudtak útközben szenet felvenni és annyi nem fért beléjük, hogy megtegyenek egy utat Európa és a távolkelet között. Ezért az óceánok hullámait gyönyörûséges vitorlások szelték, és nem sejtették, hogy nem sok idõ múlva megtörténik velük az a szégyen, hogy árbocaiktól megfosztva, gõzhajók vonszolják õket szénnel és egyéb ömlesztett árúval megrakodva uszályként.... Nos hogy honnan a név? "AMAPOLA", az a múlt század húszas éveiben volt világszám, mely egyik kedvencem, (nem utolsósorban a Volt Egyszer Egy Amerika c. film Moricone- , illetve a Los Iindios Tabajaras délamerikai folk feldolgozás nyomán,de a három tenor is danolta ( http://www.youtube.com/watch?v=209Se4Dbm90 ) valamint egy régenvolt hondurasi egzotikus tengeri kikötõ. Amúgy spanyol szó és mákvirágot illetve pipacsot jelent, ami anyám kedvenc virága volt, csak vadon él, ha leszakítják azonnal elhervad, hiába teszik vízbe. Nem mellékes elõnye, hogy a kikötõi bejelentkezésekkor könnyen betûzhetõ, minden náció ki tudja mondani, nem úgy mint tengerész koromban amikor lebetûztük a "PETÕFI" büszke magyar tengerjáró nevét mondjuk Szingapúrban ( papa, echo, tango,oszkar, foxtrott, india) hát aztán ezt ahogy a kínaiak kimondták...., nem tudom ki ismert volna rá. Szép, szép és nemzeti büszkeségünket tápláló, egy magyar név, de csak itthon használható mondjuk ilyen mint a Csokonai, vagy Ady, vagy, hogy tovább idézzem a ténylegesen valaha létezõ magyar hajónévben megtestesült idoljainkat, Vörösmarty, esetleg Székesfehérvár. A tervezést, majd az építést 2004-ben kezdtem. 2006 január elseje óta csak ezzel foglalkozom. Pillanatnyi pozició: 47 fok 27 perc 35,60 másodperc északi szélesség, 19 fok 04 perc 29,97 másodperc keleti hosszúság. Fentieket sok évvel ezelőtt írtam. Időközben sokminden változott. Rájöttem, hogy a hajózást nagyon szeretem, de sokkal jobban szeretek építeni valamit. Miután a hajónak kell egy kikötő, lett egy saját ház kikötővel Ráckevén, azt építem fejlesztem mostanában, tehát a hajóblog életmódbloggá változott.

Friss topikok

  • A Tengerész: @Műszaki: Na ez az a hülyeség amért nem gondolom követendőnek ennek a srácnak az elképzeléseit. ww... (2024.03.07. 19:50) Hétfő.
  • KAMA3: Én bevallom őszintén, hogy erre az időre (félig szándékosan) felfüggesztettem a blogod olvasását, ... (2024.03.01. 09:56) Csütörtök.
  • A Tengerész: @Ha nem írok ne válaszolj!: Már lezártam. Majd építek egy ferde rampát amin feltolom a talicskát. ... (2024.03.01. 00:31) Szerda.
  • A Tengerész: @Paduc: Rémlik.... (2024.02.25. 02:14) Szombat.
  • A Tengerész: @akiga: Igen tudok róla. (2024.02.23. 08:39) Szerda.

Linkblog

Szerda.

2015.10.07. 19:50 :: A Tengerész

Hát nem gondoltam volna, hogy az utóbbi idők legnehezebb melója a sóderosztályozás lesz. Pedig ehhez képest az árokásás is könnyűség. Gondoltam lerostálom seperc (na jó egy nap) alatt a másfél köbmétert. Hát ráment majd öt nap. Jó, közbe mást is csináltam, elcsónakáztunk bevásárolni, lazítottam is helyenként, mert a durva osztályozás még csak egyszerű, az ember rárakja a rostát a talicskára, lapátolja bele az anyagot, időnként belekavar a lapáttal, a talicskába belehullik az apraja, a 15 mm-nél nagyobbak meg felakadnak a rostán, (mint a közmondásban), ez az un. "kulé kavics", átöntöm a másik talicskába, amikor valamelyik talicska megtelik megy a deponálás helyére. Az igazán kemény meló a 0-4 mm-es aprószemű sóder kirostálása. Ehhez a dolgozó egymás mellé rak két üres talicskát, a jobb oldalira rárakja a fa keretre szögelt aprólyukú rostát, jobb kezével fellapátol egy nagy kőműveskanálra való anyagot és azt addig masszírozza a rostán a kanállal amíg az aprajának jórésze aláhullik a többit meg átborítja a másik talicskába. Amikor valamelyik talicska megtelik tolni kell a helyére, aprószeműt egyből az üvegházba vittem, a másikat meg egy másik tárolóhelyre, a keverőgép mellé. Ezt majd további betonozásra használom, ezért nem rostáltam ki belőle teljesen a 0-4-es frakciót, mert akkor már nem lenne alkalmas betonhoz. Elmondva se egyszerű, de ha azt mondom, hogy egy merítés a kanállal kb 2 kiló, másfél köbméter vizes sóder meg bő három tonna, akkor tessék kiszámolni mennyit kellett kanalazni, passzírozni, borítani, talicskázni. Bevallom ha tudtam, éreztem, sejtettem (https://www.youtube.com/watch?v=9uIXUl5MU0A) volna előre, hogy ekkora meló lesz, kerül amibe kerül (nem olcsó, plusz fuvarköltség)inkább vettem volna 20 zsák kétszer rostáltat. Annyira elegem volt már a végén a dologból, hogy kemény hajrába kezdtem ma, mert a kupac igaz hogy fogyott, de valahogy úgy ahogy a nagymutató halad az órán, ha folyamatosan tekintgeted, nem látszik, hogy halad, csak akkor ha óránként nézel rá, hát ez még annál is lassabb volt. Szóval reggel a fejembe vettem, hogy ebédre eltüntetem az anyagot a kapubejáróból és bár 10 percet késtem az ebédről, de meg is lett. Viszont annyira elfáradtam, hogy evéshez előredőlni a székben is alig maradt erőm. Főleg azért hajtottam, mert folyamatosan ijesztget a meteorológia az esővel, de így, hogy minden ami kell bent van az üvegházban, most már felőlem akár eshet is, délután el is kezdtem rakni a padló téglaburkolatát, ez ami a képen látszik a nyugati oldalon a bordűr. 001_13.JPG

004_4.JPG

Sok szerszám nem kell hozzá csak amik a képen is látszanak, vödör, egy 2,30 hosszú, meg egy 60 centis vízmérce, egy méteres alumíniumvonalzó, kanál, gumikalapács, simító, meg egy sámli amire fáradt testemet leteszem, mert ez már se hajlongva se térdelve se guggolva nem megy. ( acélkar vasmarok, csak a lábaim sz@rok) A fugát lécekkel állítom be, hosszába 8 mm, keresztbe 10 mm adja ki az egésztégla méretet. Ez persze nem szentírás, a téglák mérete pluszmínusz 1-2 mm-t is eltérhet, ahogy az égetés sikerült.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://amapola.blog.hu/api/trackback/id/tr197947894

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

hitvantanyitto.blog.hu 2015.10.08. 11:26:15

nem gyozok csodalkozni mekkora munkat be tud vallalni
en meg ide vagyok kotve az iroasztal melle a munka miatt

valahogy mind a 2 szelsoseges dolognak tunik, ott lenne jo valahol feluton :)

A Tengerész · http://amapola.blog.hu 2015.10.08. 20:12:17

@hitvantanyitto.blog.hu: Hát tantónéni megértem. Én is ültem íróasztalnál éveket, utáltam is rendesen, el is menekültem előle a tengerre, aztán amikor abból is elég volt megint vissza, de igazából EZ AZ ÉLET. Nekem az Isten nem adott olyan tehetséget, hogy olyan verset írjak amit a következő gengszterváltásnál törölnek a középiskolai tankönyvekből ( Szabó Lőrinc "Materializmus" c versét kellett elemeznem magyar szóbeli érettségin, most tutira nincs benne az anyagban),nem tudok olyan szobrot faragni amit a következő gengszterváltásnál kiraknak a szoborparkba, nekem ez az alkotás, ami nélkül nem tudok meglenni. Tán van akinek "sekély e kéj", de én eleget tettem minden "kötelezőnek" (építettem házat, felneveltem három gyereket, ültettem fát) most már megengedem magamnak, hogy azt csináljam amihez éppen kedvem van. Hát nekem ilyesmihez van kedvem. Csak annyit mondhatok, mindenki vigyázzon az egészségére, mert az öregkor csak akkor ilyen kellemes, ha nem kell orvoshoz járni.
süti beállítások módosítása