Hát nem gondoltam volna, hogy az utóbbi idők legnehezebb melója a sóderosztályozás lesz. Pedig ehhez képest az árokásás is könnyűség. Gondoltam lerostálom seperc (na jó egy nap) alatt a másfél köbmétert. Hát ráment majd öt nap. Jó, közbe mást is csináltam, elcsónakáztunk bevásárolni, lazítottam is helyenként, mert a durva osztályozás még csak egyszerű, az ember rárakja a rostát a talicskára, lapátolja bele az anyagot, időnként belekavar a lapáttal, a talicskába belehullik az apraja, a 15 mm-nél nagyobbak meg felakadnak a rostán, (mint a közmondásban), ez az un. "kulé kavics", átöntöm a másik talicskába, amikor valamelyik talicska megtelik megy a deponálás helyére. Az igazán kemény meló a 0-4 mm-es aprószemű sóder kirostálása. Ehhez a dolgozó egymás mellé rak két üres talicskát, a jobb oldalira rárakja a fa keretre szögelt aprólyukú rostát, jobb kezével fellapátol egy nagy kőműveskanálra való anyagot és azt addig masszírozza a rostán a kanállal amíg az aprajának jórésze aláhullik a többit meg átborítja a másik talicskába. Amikor valamelyik talicska megtelik tolni kell a helyére, aprószeműt egyből az üvegházba vittem, a másikat meg egy másik tárolóhelyre, a keverőgép mellé. Ezt majd további betonozásra használom, ezért nem rostáltam ki belőle teljesen a 0-4-es frakciót, mert akkor már nem lenne alkalmas betonhoz. Elmondva se egyszerű, de ha azt mondom, hogy egy merítés a kanállal kb 2 kiló, másfél köbméter vizes sóder meg bő három tonna, akkor tessék kiszámolni mennyit kellett kanalazni, passzírozni, borítani, talicskázni. Bevallom ha tudtam, éreztem, sejtettem (https://www.youtube.com/watch?v=9uIXUl5MU0A) volna előre, hogy ekkora meló lesz, kerül amibe kerül (nem olcsó, plusz fuvarköltség)inkább vettem volna 20 zsák kétszer rostáltat. Annyira elegem volt már a végén a dologból, hogy kemény hajrába kezdtem ma, mert a kupac igaz hogy fogyott, de valahogy úgy ahogy a nagymutató halad az órán, ha folyamatosan tekintgeted, nem látszik, hogy halad, csak akkor ha óránként nézel rá, hát ez még annál is lassabb volt. Szóval reggel a fejembe vettem, hogy ebédre eltüntetem az anyagot a kapubejáróból és bár 10 percet késtem az ebédről, de meg is lett. Viszont annyira elfáradtam, hogy evéshez előredőlni a székben is alig maradt erőm. Főleg azért hajtottam, mert folyamatosan ijesztget a meteorológia az esővel, de így, hogy minden ami kell bent van az üvegházban, most már felőlem akár eshet is, délután el is kezdtem rakni a padló téglaburkolatát, ez ami a képen látszik a nyugati oldalon a bordűr.
Sok szerszám nem kell hozzá csak amik a képen is látszanak, vödör, egy 2,30 hosszú, meg egy 60 centis vízmérce, egy méteres alumíniumvonalzó, kanál, gumikalapács, simító, meg egy sámli amire fáradt testemet leteszem, mert ez már se hajlongva se térdelve se guggolva nem megy. ( acélkar vasmarok, csak a lábaim sz@rok) A fugát lécekkel állítom be, hosszába 8 mm, keresztbe 10 mm adja ki az egésztégla méretet. Ez persze nem szentírás, a téglák mérete pluszmínusz 1-2 mm-t is eltérhet, ahogy az égetés sikerült.