Miután nincs internet hozzáférésem út közben, offline írok, aztán amikor sikerül felrakom a netre. Most pl szinte csoda, mert a régi helyünkre nem tudtam odaállni a hajóval, vagy 50 méterrel messzebb vagyunk, közben fák, rozzant uszályfelépítmény, minden remény nélkül fordítottam irányba az antennámat és rejtélyes módon sikerült "nagyon gyenge" minősítésű jelet fognom, remélem kitart amíg gyorsan feltöltöm amit idáig írtam.
2014, augusztus 3. Vasárnap 6:19
Balról a felkelő nap (na jó, már azért jócskán felkelt, jóval korábban mint én) süt be az ablakokon, az ajtón befelé meg C nyávog dühösen reggelit követelve, szóval vége az alvásnak, kezdődik a nap. De kicsit az előzményekről. Tegnap hosszas pakolászás után (mint egy Erdős virág vers, „ eztiselviszemmagammal, eztiselviszemmagammal”) végre beszedtük a köteleket és 11:30-kor elindultunk északnak. Ballagunk felfelé a folyón, szél szinte semmi, az a kevés ami van hátulról fúj, ami vitorlásnál szerencse, ilyenkor viszont utálom, mert gyakorta azzal jár, hogy beburkol minket a saját kipufogógázunk, mint egy kedves kis mozgó gázkamra hajózunk boldogan. Szerencsére most a szél lassabb volt nálunk, így csak néha volt „budapestszag” a decken és termeinkben. Na szóval megyünk a GPS szerint olyan 7-8 km/h –val amikor úgy 10 km megtétele után egyszercsak eszembe jut mi az az apróság ami otthon maradt. Pedig napokon keresztül arra koncentráltam, hogy minden bent legyen a hajóban, de mégis…. Na micsoda? Hát csak az összes pénzünk és az összes irataim. Ott van az ővtáskámban a helyén a polcon a házban. Kanyar vissza (ahogy a honvédségnél mondták 360 fokos forduló {sic} elvtársak!) és másfél óra múlva ismét a jól megszokott kikötőhelyünkön voltunk. Közben J-nek is eszébe jutott ez+az, amiket bepakolva immár (remélem) teljes felszereltséggel újráztuk meg ( kedves közönségünk, a nagy érdeklődésre való tekintettel, csak önöknek, csak itt és csak most!) startunkat, a tőlünk pár méterre lévő, rendszeresen bérbeadott szomszédos ház stégjén horgászó rettenetes mennyiségű bedobott horgászcájg gazdáinak nagy örömére. Nem mentünk messzire, csak Csikós Laci barátom szigetcsépi stégjéig. Az volt a terv, hogy csak beköszönünk. Ehhez képest belekeveredtünk egy népes vendégsereggel tarkított kerti összejövetelbe, csatolt szeszes italokkal, így továbbmenésről szó se lehetett, a vízirendőrök egész szezonban cirkálnak a legújabb aprócska csónakjukban veszélyes alkoholszondáikkal, most, hogy már bringázni szabad egy-két sör, vagy fröccs elfogyasztása után, ideje lenne megtörni az alkoholcsendet a vízen is. Na szóval ittragadtunk engedve a kedves invitálásnak. Etus kiváló töltöttkáposztáját fogyasztva rájöttem, hogy farkaséhes vagyok, egy őszibarackot, meg egy marék nápolyit ebédeltem kormányzás közben és ami utána jött… tessék megnézni!
Boronatárcsán sül a vacsora. Az illatokat sajnos nem tudja a kép közvetíteni. Cs L (az „öregek” talán emlékeznek még rá, valaha ő volt a Magyar Vitorlás Szövetség „Szövetség II” nevű motorosának vezetője Balatonon és akinek naná, hogy MAHARTos múltja is van), a vendégség tiszteletére felhúzta az utolsó (!!) DETERT lobogót, amit ő őriz .
Most itt készülünk reggelihez, orral a lobogó tövéhez, farral horgonyhoz kötve, reggeli után indulunk tovább.
21:11 Itt állunk kikötve a régi helyünkön, nem messze a Kvassay hídtól. Két muszájprogram marasztal bennünket, ki kell cserélni a hajó mostanra teljesen elerőtlenedett háztartási akkumulátortelepeit, valamint meg kell javíttatni az élelmiszerhűtőt, mert egyáltalán nem hűt. Macskaműsor van, egy idegen cica kinézett bennünket, hogy beköltözik hozzánk, a C meg morog és fúj rá a deckről.
2014, augusztus 4. Hétfő 7:00
Teljesen olyan az időjárás mint a trópusokon. Tiszta Malajzia. Egyszer tikkasztó hőség napsütéssel, majd kigyulladtam tegnapelőtt a kormánynál, aztán bőséges eső (annyi csak a különbség, hogy ott napszakonként változik az idő, itt meg naponta). A Jóisten meghallgatta a kertészek imáját, ezen a nyáron nem kell a kertet öntözni. Már tegnap éjjel is esett valamennyi, de ma egész éjjel és ebben a pillanatban is zuhog. Nem irigylem a sátras vízi és egyéb túrázókat, mi itt elvagyunk, legalább belülről száraz az otthonunk, de visszaemlékezve ifjúsági élményeimre, egy egészéjszakás, netán háromnapos eső sátorban alaposan próbára tette a kedélyállapotomat. No mindegy várjuk sorsunk jobbrafordulását. Amúgy persze nincs okunk panaszra, ezek apró kellemetlenségek. Persze ahogy az ember öregszik egyre nyűgösebbé válik. Olvastam nemrég a legutóbbi Vitorlázás újságban egy fiú élményeit, aki Angliában dolgozott, majd vett egy hajót és lehozta a Földközire, hogy itt kezdjen chartervállalkozásba vele. Mit mondjak a hátam is borsódzott, gondolatban átélve azokat a nehézségeket amikkel meg kellett küzdenie és azt a szerencsét amivel pl megúszott egy ütközést egy konténerszállítóval, merthogy kizárólag a véletlennek köszönhető, hogy nem hagyták ott a fogukat az alkalmi útitársával, aki békésen szunyókált a kormánynál miközben méterekre passzálták a géphajót. Lehet, hogy sok erőt ad egy ilyen út a későbbi élethez, de én már nem vágyom ilyesmire, szerintem a mázli nem tartozik a kiszámítható kockázat kategóriába. Aki vízre száll természetszerűen vállal némi kockázatot, de radar nélkül behajózni rossz látási viszonyok közt ismeretlen szűk vizekre, ahogy az én Ausztráliába szakadt Rákóczy Pisti barátom mondja, nem „seamanslike”. Én már egyáltalán nem vágyom még ennél sokkal kevésbé kockázatos élményekre sem. Most például azon aggodalmasodom, hogy tegyem biztonságossá az akkuk behajózását, merthogy a járónkat a mi súlyunkhoz készítettem némi ráhagyással, de egy akku kb 50 kiló, plusz két ember aki cipeli, ez már több mint amire méreteztem. Nekem speciel ennyi éppen elég a hajózás „kihívásaiból”. Reggel hallgatom az interjút a rádióban a volt Ipari Minisztérium bontásának beruházójával, aki hímez-hámoz a riporteri kérdésekre, hogy hát mi a fene van ott, hogy már másodszor hullanak épületdarabok a járókelők közé (mondjuk első alkalommal úgy egy fél épületszárny), csak a szerencsének köszönhető, hogy most csak egy autó sérült meg. Az egész hümmögés, a rettenetes hosszú körmondatok, egy igennel vagy nemmel megválaszolható kérdésre, egyszerűen szánalmasak. Ahogy én látom a felgyorsult korszellem és a primitív államirányítás nem teszi már lehetővé alapos átgondolt kockázatmentes és ennek megfelelően költséges műszaki megoldások kiagyalását és megvalósítását. A tendert vagy a legolcsóbb nyeri (jóesetben) vagy valami csókos, aki nagyot akar szakítani (ki tudja mit hoz a holnap, jön egy új ember a pénzcsapnál és kiesünk), aztán lesz ami lesz vágjunk bele, majdcsak lebontjuk valahogy azt a házat. Sajnos a hiba itt látványos, nem úgy, mint az építésnél, ott a hitvány munka csak évek múlva fog megmutatkozni, addigra meg hol leszünk már? Majd a jogászok elvitatkoznak rajta évekig, oszt jónapot (Ismerős? Talán olvassa valaki olyan is akinek nem az, megmagyarázom. Jogász végzettségű miniszterelnökünk tanuk előtt kinyilatkoztatott életfilozófiája. Egymagában elég, hogy gondolkodó ember számára megvilágítsa ennek a hitvány embernek a jogállamhoz való viszonyát. De hát a hit pótolja a gondolkodást, az győz aki a sok hívőre gyúr nem a kevés gondolkodóra, ez a demokrácia nagy csapdája.).No reggeli, aztán kiderül mire megyünk a feladatokkal ebben a pocsék időben.
13:05 No, nagyonis sokra! Bent vannak az új akkumulátorok a helyükön (ismét alkalmam volt örvendezni a ragyogó ötletemen, hogy két darut is építettem az orrba, az egyik karja direkt olyan hosszú, hogy a fuxba a helyükre tudtam eregetni vele a dögnehéz jószágokat), mindkettő bekötve, a régieket elszállították. Ahogy elállt az eső bringára pattantam és elgurultam a régi Csepeli Papírgyár területén lévő boltba (http://zsu.hu/webaruhaz/htmls/termekcsoport__Akkumul%C3%A1tor__Munka%2C+haj%C3%B3%2C+kemping%2C...?lapszam=3&rend_mezo=kedvar&rend_irany=asc&&cikkkod=BAN96351+%2APR ) a megrendelt akkumulátorokért. A régi akkukért járó kb 3000 forintot nagyvonalúan elengedtem, cserébe ingyen kihozták az újakat velem és a bringával együtt a hajóra, segített a sofőrfiú becipelni a hajnalban további deszkákkal megpótolt járón, amíg én kikötöztem a régi 45 Ah-s egységeket addig ő darabonként kihordta, szóval nekem megérte. A kiszolgálás gyors volt és barátságos, ajánlom a boltot mindenkinek. Reggel lejelentkeztem a háznagynál, innentől nem „fű alatt megy” az ittlétünk, beköszöntem az ismerősöknek, mindenki örült nekem, ennek ellenére nem óhajtok sok időt itt tölteni, 7 év elég volt. Tegnap körbesétáltunk a telepen, sok a változás, meglátogattuk a Kormi cica sírját, ez az állat feledhetetlen a számunkra, J még kishíjján sírdogált is.
19:43 Itt volt a Varga Gyula, a világ legrendesebb hűtőse, megállapította, hogy megszökött a gáz a fricskóból, de olyan kicsi a luk, hogy megtalálhatatlan. A leggyanúsabb a fenékben a kondenzátor, ami eléggé megrozsdásodott a tavalyelőtti intenzív kondenzlecsapódások miatt, alighanem egy pici pontkorrózión keresztül szökött meg a gáz. Minddenesetre rátöltött, most működik, ha kitart a túra alatt akkor megúsztuk, ha visszatértünk kondenzátorcsere.
