Minden olvasómnak áldott békés Húsvétot kívánok! Nekünk az lesz. Délelőtt bár még szép volt az idő és nagyon kiakartam már próbálni Mákvirágot "felhurkásítva" hogy fekszik a vízen, de amire végeztem a reggeli matatással látszott, hogy ez csalóka, bejön a meteorológusok jóslata, romlik az idő. Nem túl sokára el is kezdett szemerkélni az eső. A cockpitban kifejtettük "J"-vel a régi Soling orvitorlából az élkötelet, ez pont méretes Mákvirághoz, ez lett a vitorlafelhúzó. Mindig azt akarom mondani, hogy grószfall, de hát ezen a hajón csak egy vitorla van, és ráadásul nem is valami "grósz". Itt kérem semmi nem vész kárba, mindent felhasználok. Talán már meséltem, ezt a Soling fockot (a hozzá tartozó grósszal együtt), amiből most az élkötelet kifejtettük még tengerész koromban vettem használtan a John Albrechtsontól személyesen, aki az Elvström vitorlákat szabta-varrta (amúgy maga is olimpiai bajnok volt ahogy most meggoogliztam, sajnos meghalt már szegény). Albrechtson egy gyönyörű faházban lakott egy sokadik öblének partján a tengernek, egyik oldalon autóval megközelíthetően, "természetesen" erdő mellett, másik oldalon saját stég vitorlásokkal. A földszint egészében vitorlaszabó műhely. Szóval ahogy kell! No szóval, az első vitorlák amit a Tengerész nevű saját építésű 25-ös jollémra felhúztam ezek voltak. A '83-as szezont ezzel versenyeztem végig. KATASZTRÓFÁLIS eredménnyel. Nincs rá szó mennyire porig aláztak a versenytársak. Ehhez a tapasztalatlanságomon kívül az járult hozzá legfőképpen, hogy az egész szezonban ilyen 1-2-es és az alatti szelek fújtak. Az ellenfelek meg Star grószt és Dragon génuát húztak fel, azaz vagy 20%-al nagyobb vitorlát, mint amit én. Ha legalább egy erős szeles futam lett volna! De nem volt egy se. A Földvár-Keszthely verseny úgy nézett ki, hogy befutottak a Martin Janóék olyan délután, elmentek enni-inni, aztán békésen elaludtak (kijózanodtak), felébredtek és kipihenten mosolyogva elnéző derűvel nézték ahogy a lenyugvó napfénynél főttrákká aszalódva befutottunk a Tengerésszel. Mit mondjak nagyjából az osztály hülyéjeként könyveltettem el, nagyon nagyot kellett köszönjek, hogy egyáltalán visszaköszönjenek. Aztán jött a tél és összekapartam egy kis pénzt egy használt Star grószra, meg arra a génuára aminek a történetét már elmeséltem, amiből most a Mákvirág takarója készült. Úgy kezdődött, hogy a szezonnyitón megvertem vele a teljes 25-ös mezőnyt, közte a Kenedi Pistát aki előző évben nulla ponttal nyerte a Magyar Bajnokságot. Nagyjából elkezdtek visszaköszönni, de a tekinteteken látszott, hogy ez azért biztos, hogy valami rendellenes dolog...nem úgy van az! És jöttek a versenyek sorra és a további jó eredmények. A csúcs a Balaton Kupa és egyéb trófeák elnyerése volt, a vitorlásbálon már zsúrkocsival mentem a díjakért annyit kaptam. És elérkezett az is, hogy olyanok akiket nem is ismertem ELŐRE köszöntek. Hogy amikor a Mihálkovics második napján a befutó után utolért a Hárpiával a nagy Izsák Szabolcs (Isten nyugtassa) akkor megkérdezte "Mitől vagy ilyen piszok gyors?" No rég volt, mára már csak pár szétbontani való vitorla nyomán emlékszem minderre..... de nagyon jó visszaemlékezni...
Szombat.
2012.04.07. 17:12 :: A Tengerész
2 komment
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.