Reggel a szokásos jégvágás után késznek minősítettem a bocit. A festéssel meg kell várjam a melegebb időt, mert a villanyfűtés ellenére is csak 12 fok van a munkasátorban a műhelyben. Hogy legyen helyem a sátorban a további famunkákhoz, kihoztam onnan a csónakot. Most, hogy lehet távolabbról is nézni egész pofás lett. Délben látogatóim voltak és ahogy a decken mászkáltunk megmozdult a hajó. Idáig ugye a jobb oldalával a jégtáblához volt fagyva, de most, hogy négyen voltunk a deck egyik oldalán, letört onnan, különösen, hogy a nap is azt az oldalt sütötte, a feketére festett hajótest melegedett és elvált a jégtől. Ez csak azért volt gond, mert a szép árkom amit igyekeztem jégmentesen tartani lekeskenyedett ahogy arrafelé elúszott hajó, illetve oda úszott ahova épp kedve volt a lékben, vagy ahova toltam. Így aztán két támfával, amiknek a végét egy jégbe vágott lyukba támasztottam, majd ide be is fagyasztottam eltoltam egészen jobbra a hajót, így visszakaptam a sliccet a jégben bal oldalt. Érdekes a "hajózás" egy akkora vízen ami csak két négyzetméterrel nagyobb mint a hajó vízvonal területe.
Amikor a Syntexkeresek raktárában lévő deszkáim közt kerestem anyagot a rudazatoknak (találtam is két szálat, kitelik belőle a kis csónakhoz árboc, bumm, gaff, meg még remélhetőleg az evezők is) , váratlan öröm ért, találtam egy bő fél tábla rétegelt lemezt, pont elég a svertnek. Erről az anyagról teljesen megfeledkeztem. Délután ki is vágtam és összeragasztottam a három réteget. Éppen a jól végzett munka felett örvendeztem, amikor "J" telefonál a hajóról, állna a zuhany alá, de nincs víz! Némi hibakeresés után kiderült az új szivattyú besz@rt !!! Egészen pontosan a nyomáskapcsolója nem kapcsol be. Szétszedtem, víz ment bele, később a régi szivattyúval összehasonlítva rájöttem, hogy azért mert a szemét digók az "O" gyűrűt a rossz oldalára rakták a kapcsoló membránnak. Amperszag, kontakthiba. Este 8 volt mire eddig eljutottam, nem átallottam felhívni az idáig nagyon készséges szállítót és nem csalódtam, reggel fél nyolcra mehetek a cseréért.
Reggel a fiúk a műhelyben egy esztergát emelgettek daruval és nyers erővel, az elrugaszkodás éve jegyében további leépítés folyik a Fő-Lak Kft-nél, nincs munka, nincs miből fizetni a műhelybérletet, felszámolták az esztergályos részt. Szomorú dolog. Ha valakinek kell ez a gép ( valaha a Csepeli Szerszámgépgyár csúcsterméke volt) jutányos áron megveheti.