Kidobtak egy szekérderék bontott vakpadlót a parkettások, el is hoztuk mindet, egyelőre ott tornyosul a parton, majd ha kicsit lelohad bennem a csónaképítési láz felfűrészelem, aprítom kályhaajtóméretre, mert a tüzelőből sose elég. A parkettásoktól kaptam még ajándékba egy szép hosszú deszkát, valami trópusi keményfa, olyan bordás fajta, amiből a szabadtéri padlókat szokták csinálni, nekik selejt anyag mert kanyarba meghajlott, nekem viszont pont jó lesz kivágni belőle a boci dörzslécét meg a belső párját, talán koszorúlécnek hívják, de hallottam már "dorbótnak" is titulálni, na szóval azt az izét.
Némi töprengés után úgy döntöttem, hogy a karton sablonokat nem fogom egyszerűen csak átmásolni a rétegelt lemezre, mert néhánynál találtam ugye szerkesztési hibát, pontatlanságot, hanem a végleges anyagra ismét kiszerkesztem, mert sokkal pontosabban lehet a fán dolgozni mint a papundeklin. Amikor egy szerkesztési pont kész, beütök egy varrótűt megjelölni (a varrótű nem görbül olyan könnyen el mint a gombostű) majd kihúzom a tűt és ceruzával bekarikázom a pontot, hogy megtaláljam később. Amikor az egész sor készen van, a varrótűvel előlyukasztott helyekre könnyedén beütök egy-egy gombostűt, melléjük támasztott léc mentén megrajzolom a görbét és amikor az egész palánk ki van rajzolva a korábban készített sablont ráfektetve ellenőrzöm a helyességet. Így egyből mutatkoznak a pontatlanságok, akár a sablonban, akár a fán vannak. Amikor mindent rendbenlévőnek találtam kivágom dekopír fűrésszel a palánkot. A kilencből négy készen van. A dekopír fűrészt nulla lengetésre kell állítani és ahol nem pontosan hosszába fut a felső réteg szála, ott schnitzerrel elővágom a fát, máskülönben felcaflizza a felső réteget, különösen amikor szálirányra keresztbe vágom az anyagot. A fűrészelés bekezdését egy furatból indítom, erre tökéletes a "pistifúró " ("R P" -től kaptam ajándékba), csak alá kell tenni egy hulladékfát, hogy amikor átmegy az anyagon akkor se szakítson kicsit se. Amikor a csónaképítéshez való drótért mentem az Inkurrenciához, elhajtottam egy nagy munkavédelmi eszköz raktáráruda előtt és bementem venni alapjábavéve gumikesztyűt. De eszembe jutott, hogy mennyi port szívtam már különféle fák csiszolása fűrészelése során és mennyit köhögtem, prüszköltem, mert a szokásos porálarcok nem érnek semmit. Legalábbis nekem nem, még a szelepes fajtában is bepárásodik a szemüvegem, így aztán mindezidáig hosszabb rövidebb kínlódás után eldobtam őket és szívtam a port tovább. Na, hogy ott voltam a szaküzletben, bevásároltam egy rendes respirátort. 
Nem volt olcsó, de tökkelütött hülye voltam, hogy már évekkel ezelőtt nem vettem meg. Tökéletes benne a légzés, véd a por és szerves oldószerek gőze ellen.
Szutyokcica úgy véli, hogy az egész mákvirágprojekt az ő kedvéért van. Amint nekiálltam dolgozni már vigyáznom kellett, hogy ne lépjek rá, mert állandóan a lábamhoz dörgölődzött, felugrott a bakokra, deszkára, addig nyújtózkodott, kínlódott amíg megszántam és felraktam a munkasíkra, ettől kezdve követte a ceruza mozgását, rárabolt a körzőre, megtámadta a vonalzót, mérőszalagot ahogy húztam-vontam őket, és erős a gyanúm hogy ő a ludas a radírom eltűnésében, mert addig pofozta amíg sikerült kipofoznia a látótérből. 
Amikor megunja, letelepszik a porrongyra és onnan figyel, időnként alszik néhány másodpercet, de nem mozdul mellőlem. Vettünk valamikor a Tescoban egy akciós német sajtot, egy egész sajtot, amiről aránylag rövid idő alatt megállapítottuk, hogy emberi fogyasztásra alkalmatlan, na azt imádja. Délután befalt belőle vagy tíz dekát. Csak azt tudnám hogy fért ebbe az arasznyi kölyökmacskába, nekem a plébános macskájának története jutott róla az eszembe, amelyik befalt fél kiló kolbászt. Az egyszeri pap rátette a macskát a mérlegre ami pont fél kilót mutatott, mire így szólt: " Na a kolbász már megvan...De hol van a macska?" Jójszakát mindenkinek, szép jövőhetet!
