Reggel dacolva a szemerkélő esővel beszerző körútra indultam. A hajó villamos biztonságának növelésre "A" tanácsára berakok még egy "FÍ" relét, elsőnek ezt vásároltam meg. Aztán papírokat intéztem, majd kilátogattam a budaörsi Alvinplasthoz epoxigyantáért meg egyéb kellékekért a csónaképítéshez, de pechemre a szakértők akikkel meg akartam beszélni az epoxizást Angliában vannak, csak csütörtök után lesznek itthon, nem volt kitől kiokosodjak. Merthogy az epoxival a ragasztáson kívül semmi tapasztalatom nincs, nem tudom arra amire én akarom használni melyik fajta kell, mennyi, milyen üvegszövet, töltőanyag és egyéb amire szükségem van. Bizalommal vagyok  az Alvinplasthoz, immáron  hat vagy hét éve amikor a hajót elkezdtem építeni tőlük kaptam az ötletet (és az anyagot persze) hogy epoxival habosítsam ki az acéllemez kormánylapom belsejét. A módszert már én dolgoztam ki (ha nagyobb adag anyagot kever be az ember fennáll a veszélye, hogy a folyamat a kötéskor keletkező hő következtében begyorsul és ellenőrizhetetlenné válik, ha meg keveset akkor nem tölti ki az üreget megfelelően, tehát gyorsan kellett dolgozni és kompresszorral benyomatni a nem nagyon víszkózus anyagot, közben gondoskodni a kiszorított levegő kieresztéséről) és nagyon jól sikerült. Szóval csütörtök után visszamegyek anyagért és szaktanácsokért. De az olvasóktól is minden tanácsot szívesen fogadok.

Megvettem a faanyagot is.  A főzésálló ragasztású anyagok közül az okoume és a nyír kapható nálunk, de sem a Finnforestnél sem a Pannonfánál nem volt 6-os ötrétegű okoume, ezért  a 6,5-es nyír rétegelt lemez mellett döntöttem, amit a Pannonnál (http://www.pannonfalap.hu/) vettem meg. A kiszolgálás kifogástalan volt, ami nálam sokat számít, ha valahol nem vagyok igazán megelégedve, akkor oda akkor se megyek többet vissza ha netán árban ők a jobbak.Szomorú vigasz, de talán arra az egyetlen dologra jó ez a recesszió, hogy a kereskedők ráéreznek arra, hogy ez a létező szocializmussal együtt járó hiánygazdaság szülte eladói mentalitás, hogy mindenütt úgy bánnak a vevővel mintha az eladó a seggéből rántotta volna ki, eltűnik az üzletekből. Remélem azok fognak leginkább éhen dögleni, akik nem ismerték még fel, hogy a vevőből élnek. Nem kell a vevő előtt megalázkodni, csak "kiszolgálni", mert aki egyik helyen eladó, az a másik helyen vevő. Szóval a fiúk még becsomagolni is segítettek a 2,5X1,25 méteres táblákat, hogy ne érje őket az eső a tetőcsomagtartón, mert direkt erre a célra vittem egy 3X4 méteres ponyvát magammal. Még vettem 1-es horganyzott drótot a palánkok fűzéséhez, kora délután vissza is értem a hajóra, miután a műhelyben lepakoltam az anyagot.

A Lágymányosi hídon átautózva  az jutott az eszembe, hogy immáron az égből vigyázza Balázs a hídmester a festési munkákat (már tudta, hogy nem sok ideje van hátra, de amikor vitték a kórházba még azt kérte, hogy az "ő hídján" menjenek, hogy megnézze hogyan láttak neki a festésnek). Ez most azért jutott az eszembe, mert délután itt járt Gizi, Balázs özvegye (de hülyén hangzik) látogatóban, elbeszélgettünk élet és halál nagy dolgairól, meg a kicsikről, meg persze sok másról is. Valamikor esküvőkről, gyerekek születéséről beszélgettünk barátok, ismerősök, most meg arról, hogy ki mikor halt meg meg ki az aki még él. Hülye közhely...ez a világ rendje.