Ragyogó napsütésre ébredtem. Reggeli után a még harmatos korlátfákat, meg a fux tetejét, amikre tegnap két réteg lakkot már ráraktam 350-es papírral vízbecsiszoltam és miután leszáradtak és áttörölgettem őket, rákentem még négy-öt réteg lakkot. Ahogy mondtam tegnap is kicsit vastagabb rétegeket kenek, mert nyom az idő. Aztán a gunvale szegélyléceit is körbecsiszoltam, ezek nem voltak még rossz állapotban, végülis csak tavasz óta vannak az időjárásnak kitéve, de a téli felkészülés jegyében ezek is kaptak két réteget.
Amióta tükör van a headben, nézegetem magam, nem sárgulok e az irigységtől, barátaim leértek Las Palmasra. Barcelonától odáig csodás utuk volt, delfinekkel, bálnákkal, madarakkal, teknősökkel. http://blog.mailasail.com/fenix A nevek ne tévesszenek meg senkit, a Steve az a Pisti,a Liz meg a Zsóka, csak ők már ausztrálok.
Éppen ebédelünk, amikor sistergést hallunk. A környezet zajai alig hallatszanak be a vastag hőszigetelés miatt, de a hajótest felerősítve közvetíti a hajócsavar hangokat, kinézek, hát látom ám, hogy egy nagy hajó, orra elé kötött két pontonnal jön felénk. Na letettem a kanalt amivel "J" isteni pulykanyaklevesét kanalaztam, kaptam a fényképezőmasinát és kimentem a pontonra megörökíteni az eseményt. Megmondom őszintén nem rajongok a tőlünk északi irányban felhalmozott vasárúért, írtam már róla, mindíg attól rettegek, egy vihar a nyakamba tólja az egész csurmát, hát most újabb két pontonnal szaporodott a roncsok száma, egy gyufaszálat nem lehet bedugni közéjük, annyira eltömték valük az Amapola és a sólya közti partszakaszt. Ezek után szóba nem jöhet, hogy bármit is igazgassak a köteleiken, mert ekkora tömeggel már nem bírok el, de reményeim szerint a vihar se.
Tiszta szerencse, hogy a Viza ottrekedt Ráckevén, mert körülbelül annyi hely maradt a számára, amennyi Juditka és a pontonon könyöklő fiatalember közt van.
Ha nem lennének a korlátok lehetne focizni egyet a bezsúfolt roncsokon. Aztán a fiúk búcsút intettek és a CORVIN távozott a zsilip irányába.