Szép napra virradtunk. Bár a barométer hatalmasat zuhant tegnap óta, gyakorlatilag ennél lejjebb már nem is tud mutatni, de elkezdtem felhegeszteni a 20-as anyákat a forgáspont tengelyét alkotó csavaroknak. Na épp befejeztem, amikor megjelent a Belo, részben, hogy kiegészítse a riportot, részben egy jót beszégetni hajókról és ha már itt van, hogy segítsen a gépen rakosgatni a dolgaimat. No látom feltünni a járónál, aztán pár másodperc múlva eltünni a szemem elől! Eltört alatta az a tyúklétra szerű tákolmány, amit még akkor csináltam amikor az uszályon át jártunk be. Minket vidáman kibírt a teherautó pótkocsi oldaldeszkából készült, igaz enyhén korhadt deszka, sőt korábban őt is többször, de hát ő erősszeles finnes, egyedül nehezebb mint mi ketten. A dolog cseppet se vicces, a parton sziklák vannak, kétségbeesetten siettem oda, közben azon törve a fejem, hogy ha összetörte magát és nem tud kimászni, hogy fogom felemelni? Szerencsére kimászott magától, hanem a vadiúj csúcsmodell laptopja vízbeesett!! Ráadásul szétszedhetetlennek bizonyult a rendelkezésemre álló szerszámokkal, így csak kicsorgattuk belőle a vizet a CD lyukon és felraktam a kályhára száradni. Aggódva várom a híreket vajh nem esett e komolyabb baja. A látogatás után felnézve az égre láttam, hogy a barométer nem hazudik (Hajmási Péter/Pál) sebtében leadogatta a szerszámokat "J" nekem a fuxba és épp csak hogy ebédelni kezdtünk az eső is rákezdett. Hát ma akkor a továbbiakban blogolás, könyvlektorálás, szóval belső tevés-vevés lesz a program. A betegség végén járunk, de a pihenés azért nem fog megártani, úgyis fáj a derekam napok óta, egész pontosan amióta a svédtornát végeztem a ponton köteleivel, amit aztán árbocemelgetés követett.
16:47 Megnyugodtam. Most írta a Belo, hogy szétszedés és hajszárítózás után OK a gép.