Jajaj. Nem szabad nekem már egy napot se lazítani? Egy napot kihagytam, máris hiányoltok. Szóval köszönöm az aggódást, úgy tűnik túléljük. Itt a jó levegőn még betegnek lenni is jobb, mint a kies "Csikágóban" (VII. Hernád u.) ahol korábban laktunk. Mindenféleképpen kímélni akartam "J"-t, én úgy tűnt befelé megyek a kórba, de ha ő visszaesik, egyszerre ketten leszünk betegek, ami nagyon nem lenne jó. Ezért őt ágyba parancsolotam és pénteken én mentem piacozni. Vettem mindent ami kellhet, hogy pár napos betegség esetén se legyen élelmezési gondunk. Végülis egész jól bírtam, úgy tűnik engem kevésbbé vesz elő a kór, mint életem párját, bár amire a tömött hátizsákkal hazatértem ő meg kitakarított idebent, szóval nem feküdt, hiába mondtam neki, hogy még ne kelljen fel. Na én meg kifigyeltem ráadásul, hogy a sólyaművészek a kihúzásra váró két Mahart Passnave pontont megint ipegcsak kiakasztották a parti cönkökhöz, ilyenkor mindíg attól félek, hogy egy éjszakai viharos szél ránknyomja az egészet, szóval elkezdtem ráhúzkodni a köteleikre. Mondjuk őket különösebben nem érdekli, ha összeverődnek a vízen úszó dolgaik, a profik ahhoz vannak szokva, hogy minden döng, csattog, horpad, a fendert, puffert, ballont, nevezzük akárminek, nem ismerik. Mentségükre legyen mondva, hogy mindössze ketten nyüstölik a vasakat, "F" a rangidős van vagy 160 kiló, fel se tud mászni a recsegő ropogó lábaival a vízen úszó pontonra, "P" meg másmilyen fogyatékos, szóval ennyi telik tőlük. Na amire valamennyire meghúzgáltam a rettenetes, vagy 25mm vastag köteleket, kezem-lábam remegett, olyan sűrűn szedtem a levegőt, hogy válaszolgatni se tudtam "J"-nek aki a partról látott el jótanácsokkal. Ezután már csak zuhanyozni volt erőm, mert mindenem átáztatta az izzadság, de végülis ugye influenza ellen izzadni kell. Megebédelve kialudtam a fáradalmaimat és nem kezdtem komolyabb dologba, mert este osztálytalálkozónk volt a Moszkva téren a Trombitásban. Sajnos megint eggyel kevesebben vagyunk abból a harmincból, akik az Üteg utcai Villamosenergiaipari Technikumban érettségiztünk 1963-ban. Már hatan meghaltak egykori osztálytársaim közűl. Az, hogy minden évben összegyűlünk egyszer egy vacsorára 14-15-en, kizárólaga a Lambert Mikinek köszönhető, aki fáradságot nem kímélve nyilvántart mindenkit és ilyenkor ősszel összetelefonálja a bandát.
Ma csodás napra ébredtünk, reggel hétkor úgy éreztem kivet magából az ágy és bár folyik a taknyom (bocs), tüsszögök, köhögök, kissé erőtlen is vagyok, de nem nyughattam és nekiálltam a főárboc talp billenő befogását elkészíteni. A műszaki megoldást úgy gondolom sikerült kiötleni, így kihasználva, hogy üres volt a lakatos műhelycsarnok, kifúrtam a 8mm vastag vasanyagaimba a 21,5mm átmérőjű furatokat a nagy oszlopos fúrógépen, mert ezek azért nem azok a méretek, amikkel itt a hajón meg tudnék bírkózni. Kardinális szempont az árboctalp kialakításánál, hogy felállítva a főárboc egy 1946-os Kossuth ötforintoson nyugodjon, ezt a hibátlan ezüst érmét egy olvasóm küldte, szégyellem, de nem jegyeztem meg ki volt, de örizgetem mostmár második éve és hamarosan eljön az idő, hogy ahogy a hajós babona tartja a helyére, a főárboc talpa alá kerülve, varázserejével megvédje Amapolát a gonosz viharoktól. Végülis nem panaszkodhatok a betegségre, simán végigdolgoztam a napot, és attól eltekintve, hogy a szokásos papírzsebkendő mennyiségnek a sokszorosát fogyasztom a közérzetem is remek.
Nemrég itt járt a Belo aki egy riportot csinált velem már régesrég, talán most a Jacht magazinban lesz belőle valami, vele volt a Mag Andi akivel vízre szálltam, hogy néhány fotót csináljon Amapoláról. Pillanatnyilag azzal kínlódom, hogy ide rakjak néhányat de amióta kidöglöttek a programok a gépemből ez nem ilyen egyszerű.
Most újra töltöttem a Picassát, azon sikerült úgy "lerontanom" a "J" által az én gépemmel készített képet, hogy ide másolhassam, de az Andi képeit, amit a Belo átküldött azt nem tudtam kizippzárazni, mert a kizippzározóm kimúlt és nem tudom hogy kell újracsinálni, amit meg lerontva átküldött, hogy beférjen a "borítékba" az meg ilyen szemcsés. Mára feladom, elfáradtam.
2010 nov. 9. szerda. Ma itt járt a Belo és megigazította a zippzárazót. Kijavítottam a képeket. Mindjárt más!
