Tegnap csodás időre ébredtünk. Még "J"-nek is megjött a kedve a szikrázó napsütésben kijönni a hajóra. Mint rendkívüli hómunkás letakarította a decket.
A mennyei áldás jégcsapokkal cifrázza a ponyva köteleit.
Helyére szereltem a hőterelőt a karfával.
Ebédnél már ott pöffeszkedtem
Aztán annyira jól éreztük magunkat a hajón, hogy kint töltöttük az éjszakát is. Este még 30 fok felett volt a hőmérséklet a szalonban, de reggel ötre lehült 12 fok alá, úgy hogy felébredtem arra, hogy fázom a nyári takarók alatt. Megraktam a kályhát és visszaaludtam, nyolckor ébredtem ismét 30 fok körüli kellemes melegben. Az éjszakai tüzelést és takaródzást még "be kell lőni". "J" is úgy aludt mint a bunda, még arra se ébredt 
fel, hogy nekiálltam felrakni a tolótető keret takaró deszkáit. Miután már eléggé kezd összeállni a szalon, nem szerettem volna, ha az acéllemez fúrásakor a spén lehullik a padlóra. Ha bekerül valahogy az ideiglenes padlódeszkákkal takart végleges, de még lelakkozatlan padlódeszkákra és ott összejön a mostanság elkerülhetelenül behordott olvadó hóléval, menthetetlenül rozsdafoltot hagy a deszkán. Ezt elkerülendő, a furat alá egy félbetört hangszóró mágnest tapasztottam a lemezre, így semmiképpen se eshetett le a forgács. A képen látszik a mennyezeti 6cm vastag polifoam és Armaflex hulladékból készült hőszigetelés és a 2cm vastag borovi fenyő burkolat. Egyelőre csak egy-egy csavarral tettem fel a keretdeszkákat, mert nem akartam kitólni a tolótetőt ebben a hidegben, így viszont nem tudtam a menetfúró hajtókart 
körbetekerni, csak félkaron mocorgatni.
Majd ha már melegebb lesz, gyorsan kifurkálom és bemenetelem a többi furatot is és véglegesen rögzítem a fákat. Mindenesetre így is a helyükön vannak, nincsenek útban máshol és nagyon jól mutatnak.
A küszöbdeszkát is a helyére csúsztattam.
Kiautóztunk az Erdérthez és hoztunk egy tábla 6,5mm vastag ukrán főzésálló nyír rétegelt lemezt, ebből készítem a képen kék szinű hőszigetelő hablemezzel bélelt ajtó belső borítását. Holnap ezzel folytatom a munkát. Ma a délutáni alvás után kiástuk a hóból a maradék tüzifát, becipeltük a csarnokba száradni, talán kitart még két hetet, utána alighanem villannyal kell fűtsek, ha sokáig tart még a tél, mert a kifogyhatatlannak hitt hulladékfa készletem bizony ezzel kifogy.
Érzékeny gyomrúak itt hagyják abba az olvasást! Tartottam tőle, hogy egy kellemetlen dolog be fog következni, de az ember annyi dolog miatt kellene hogy aggódjon, hogy nem foglalkoztam vele, elhessegettem a gondolatot, na de a kellemetlen dolgok nem hagyják magukat. Hogy ne legyek ilyen rejtélyes, valahol a tudatom mélyén számítottam rá, hogy a klozetkifolyó be fog fagyni ebben a hidegben. Namármost, hogy kint aludtunk és ez folyamatos használattal járt, be is következett. Egyszercsak jön "J", hogy "visszapofázik" WC. Na kiásni a baromi magas hóból a megközelítési útvonalat (mindezidáig a hajóról lelapátolt hó+ami magától odaesett) és nekiállni. Jégben az egész. Első nekifutás, kézi gáz forrasztólámpa,+piszkálás. Három perc és kifogy a gáz, eredmény semmi. Nagy szerencsémre nálam van a Gyula, a hűtőépszerelő forrasztócájgja, de nincs tömítés a puska tömlője és a palack közt. További nagy szerencsém, hogy van tömítés kivágó készletem, sőt gumilemezem is a hajón. Tömítés kivág, szerkezet szilikonzsírral megkenve összerak, tűz a csőre! "J", hűséges társam tűzön-vizen és ezesetben szaron át, piszkál én olvasztok hosszasan és lőn! Előbb vékoyabb, majd egyre vastagabb sugárban ömlik az anyag az alárakott 20 literes festékes küblibe. Ismét működik a klotyó; szép az élet!
