A hosszú kihagyás elmulasztotta a bőrkeményedéseket a tenyeremen, így most, hogy ismét szorítózok természetesen ismét felszakadt vízhólyagokkal kűzdök az anyaggal, de "ez a harc már a végső". Ma és holnap összeragasztok minden maradék rudat. Ez a képen éppen az árbocsudár. A ragasztó kötési idejéhez (kb 4 óra) igazítom a munkamenetet. Amikor ma reggel a következő adagot megszorítóztam, volt egy kis laufom, kirobogóztam a Kopaszi Gátra modellhajóversenyt nézni. Amikor megérkeztem, majdnem teljes volt a szélcsend, na mondom, állnak majd a hajócskák. De nem! Ezek a helyes apróságok olyan kis szélben is szaladnak, amiben a "nagyok" csak ácsorognának, a zsűri nem is indítana futamot.
De szerencsére beerősödött a szél, sőt északira fordult a délies semmi, így egy igazán szép kreuzos rajtot lehetett csinálni.
A szélerősödéseket erős megdőlésekkel reagálták le a modellek, amúgy semmi veszélyes fellúvolás, gyönyörűen szaladtak a vizen, a fordulók vitorláshoz képest villámgyorsak, de ettől eltekintve egy "igazi" vitorlásverseny élménye. Még az örökös "verseny előtti kötelező szerelés" is ugyanaz.
Az igazi sport benne nem is a vitorlázás, hanem a rengeteg gyaloglás a pálya mentén. Ez egy túraverseny volt, a Lágymányosi Öböl teljes vízterületén száguldottak a hajócskák, ezenközben a versenyzők a távirányítókkal a kezükben, szemüket a vízre és a hajóikra szegezve gyalogoltak, lépkedtek, szaladtak, bukdácsoltak a hepehupás parton, sziklákon, árkon-bokron át. 55 perccel a rajt után befutott az első hajó, na ez még ami egy ilyen modell túraversenyt megkülönböztet az "igaziak" túraversenyétől. Szemerkélő esőben robogtam Amapolához a túlsó partra, további ragasztásokra. Hétfőn kicsit később nyit a könyvesbolt, mivel reggel nem tudok egyből a postára menni, kint alszom a hajón, mert vissza kell vigyem a szorítókat az asztalosoknak reggel 8-ra, utána megyek a postára feladni az újabb könyvcsomagokat, majd vissza a hajóra. Esőt is mond a meteorológia, ha ez igaz nem is robogózok, szóval aki könyvért jönne, az 11 óra után tegye.