Egész este könyveket csomagolunk. 11 különféle címzettnek mindenféle variációban mennek a könyvek. Ketten is rendeltek komplett három kötetet, van aki második-harmadikat, a többség persze akinek már az első kettő megvan, csak a harmadikat kéri. Szóval roppant módon figyelni kell kinek mit küldök. A könyveket a maximális védelem érdekében több rétegben becsomagoljuk a levélszekrényt napmintnap eltömő reklámújságokba (másra úgyse jók) és a végén abba a csomagolópapírba, amibe a nyomda csomagolta a 10-es adagokat és úgy bontottam ki őket, hogy mégegyszer felhasználhatóak legyenek. Itt kérem mindennel takarékoskodva van, semmi nem vész kárba! Külön tudomány a postai blanketta kitöltése, amit legújabban megváltoztattak, így a korábbit amiből bespejzoltam, dobhatom ki. Persze az újat is olyan hülyén csinálták meg, hogy az Email címnek csak egy háromcentis rubrikát hagytak, nem is tudom ki az akinek ennyi esze van csak, mégis rábízzák. Holnap reggel komoly cipekedésem lesz a postára.
Olyan vagyok mint Adolf Hitler, egyre újabb csodafegyvereket vetek be a lekondenzáló füstgáz ellen, ma egy bakelit-aluminium konstrukciót alkottam, holnap kipróbálom, addig le se fényképeztem, anélkül így néz ki a hőszigetelt rézlemez kémény.
Azért csak fogynak a levelek a nyárfáról. Ma is lesöpörtem egy nagy halommal, de nagyon remélem, hogy egy-két héten belül abbamarad ez a naponta ismétlődő munka. Isteni az idő, ingujjban dolgoztam a decken és még így is leizzadtam. nagy mázli. Amint úrrá leszek ezen a kéménymizérián visszatérek a csarnokba és befejezem a főárbocot. A derékszár majdnem kész, kell még egy 4m-es árbocsudarat csináljak, meg egy 4,20 hosszú botot a csúcsvitorla (topsail) első élébe. Ja és egy jó hosszú csáklyanyelet. És amint megvagyok velük nekiállok kiszabni a végleges padlódeszkákat. Nagyjából ez lenne az idei program. Sajnos váratlan veszély fenyeget. Szomorú esemény okozta, az asztalosüzem, amivel közös csarnokban ügyködtem, becsődölt kirúgták a dolgozókat és elköltöztették a termelő berendezéseiket. Eltekintve attól, hogy kitől fogok most 100 db pillanatszorítót kölcsönözni éjszakánként a maradék árboc és padlódeszka munkákhoz, ki vagyok téve a veszélynek, hogy kiadják valakinek a csarnokot, aki nem óhajt velem szimbiózisban működni. Úgy hogy jó lesz sietnem az ottani melóval.
Tegnap nagy nap volt. Elöször üzemelt a hajótűzhellyé avanzsált Karancs gáztűzhely! Hurka, kolbász sült benne, krumpli főtt a fazékban, majd sült a tepsiben a disznótorossal együtt. Csak a képét tudom bemutatni, az illatáról csak mesélni tudok.
Félédes vörösbort ittunk mellé, egyik könyvvevő és hajólátogató jóvoltából, mit mondjak ünnepnap volt akárhogy is nézzük.
