Azt hittem, vagy legalábbis reméltem, hogy a második olvasásra könnyedén gurul majd a szöveg és csak elvétve találok benn hibát. Sajnos nem. Nagyon precízen kell elolvassam, mert elég sok a hiba benne és jó könyvet, vagy legalább olyan jót akarok csinálni mint az első két kötet volt. A sztori mondjuk kevésbbé fogja érdekelni a "csak a vitorlások szerelmeseit", hisz ez már a majdnem modern gépkorszak, a gőzhajók arany napjai, széntüzelésről az olajfűtésű kazánokkal táplált gőzturbinás hajókig. Viszont aki (mint én is) a háborús történelmi irodalmat szereti, nem fogja tudni letenni. A hadihajózás a tengeralattjárókkal "fertőzött" vizeken, az óriáshajókkal történő csapatszállítások, amikor, csak a személyzet létszáma közel ezer fő volt és 16000 katonát szállítottak át az Atlanti óceánon az európai partraszálláshoz, számomra rendkívül izgalmas tényirodalom.  Érdekesek a világkörüli túristahajókon tett utak leírásai is, nekem az jött be, hogy a Google Earthön követtem az utat időnként, és rácsodálkoztam a helyekre. Érdekes, és jellemző egy tengerésznemzet tudatos értékőrzésére, hogy a szerző 1926-ban (!!) megjelent első könyvét (Ship ahoy!) még ma is, használtan, hetvenvalahány angol fontért árulja a neten az Amazon könyvkereskedés. OK, mi nem vagyunk tengerésznemzet, tehát megértem a könyvem iránti nem túl jelentős érdeklődést. De mondjuk ha valaki eladásra kínálna a neten egy 1926-os lovaskocsi alkatrész almanachot, adna érte valaki aprópénznél többet? Nem hiszem. (Nálunk a nemzeti öntudat főleg zászlólengetésben és ökölrázásban mutatkozik. Jellemző, hogy Kandó Kálmánról, Jedlik Ányosról, Mechwart Andrásról, Ganz Ábrahámról, Kner Izidorról, ((ja ez utóbbi zsidó volt, aki manapság magyar az ugye rasszista is)) alig tud az ifjúság, ha a magyarságról esik szó, a rovásírásról és a sumér nyelvrokonságról indítanak.)Alapvetően "jó emberek" akikkel nagyon barátságos viszonyban vagyok, néhány mondat után elismerik (és nem szégyellik) hogy ők bizony nem olvasnak, számukra az irodalom nem jelent semmit. Pedig egy jó könyv remek dolog. Akárhogy is, a tudást olvasás útján lehet csak megszerezni. És ezt nem azért mondom, hogy megvegye bárki is a könyvemet, mert mindenkinek azt mondom, ha nem tetszett, hozza vissza és szó nélkül visszaadom a pénzt.

Nagyon rámegyek (rámegyünk, hisz az én munkám még így is eltörpül a fordítóéhoz képest, csak ő nem sír annyit mint én, már megszokta a gyűrődést)továbbra is a könyv szakszerűségére. Addig olvasom rágom a már lefordított és az eredeti szöveget is, amíg maradéktalanul nem értem a mögöttes műszaki tartalmat. Már a fordítás amit kézhezvettem is majdnem tökéletes, de én még köszörülöm. Itt nem lesz olyan, hogy a csavar szögnek, szegecsnek van fordítva, az anya (ami a csavaron van) az nem fej, vagy dió, a csavarkulcs az nem franciakulcs (minden irodalmár így fordítja, mert egyszer valaki eltévesztette és a hülyeség körbemegy, bár egyik se tudja mi az, ők olyan iskolákba jártak, ahova csak olyanokat vesznek fel, akik fizikából megbuktak) az átmenő csavar az nem keresztcsavar, az irányváltó hajtómű, az nem áttétel, a tömítés az nem gyűrű, stb, stb, pedig a szótári alak esetleg az is lehet. Szóval ez a könyv (az utolsó könyv, amit csinálok, mert ezzel befejeztem ezt a kis félrelépést a műszaki pályámról) igazán  jó lesz.